Máté 27

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jézus Pilátus előtt^(A)

27 Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia. ² Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.

Júdás megbánja tettét^(B)

³ Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához, ⁴ és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.”

Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”

⁵ Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.

⁶ A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.” ⁷ Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket. ⁸ Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”. ^9-10 Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:

„Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”^[a]

Pilátus kihallgatja Jézust^(C)

¹¹ Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.

¹² De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.

¹³ Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”

¹⁴ Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.

Pilátus halálra ítéli Jézust^(D)

¹⁵ A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint. ¹⁶ Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak^[b] hívtak. ¹⁷ Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?” ¹⁸ Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.

¹⁹ Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”

²⁰ A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.

²¹ A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”

„Barabbást!” — válaszolták.

²² Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”

Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”

²³ „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.

De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”

²⁴ Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét^[c] az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”

²⁵ Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”

²⁶ Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.

A római katonák kigúnyolják Jézust^(E)

²⁷ Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt, ²⁸ levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. ²⁹ Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!” ³⁰ Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték. ³¹ Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés^(F)

³² Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját. ³³ Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. ³⁴ Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét^[d] kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni. ^35-36 Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között. ³⁷ A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „ jézus a zsidók királya.” ³⁸ Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. ³⁹ Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták, ⁴⁰ és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”

⁴¹ Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is. ⁴² Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne! ⁴³ Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.” ⁴⁴ A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.

Jézus halála^(G)

⁴⁵ Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.^{[e] 46} Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „ Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”^[f]

⁴⁷ Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”^[g]

⁴⁸ Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.^{[h] 49} De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”

⁵⁰ Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt^[i].

⁵¹ Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek. ⁵² A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak, ⁵³ és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

⁵⁴ A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

⁵⁵ Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla. ⁵⁶ Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja is.

Jézus temetése^(H)

⁵⁷ Amikor beesteledett, egy Arimátiából való, József nevű gazdag ember — aki maga is Jézus tanítványa volt — ⁵⁸ Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki. ⁵⁹ Akkor József levette a holttestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta, ⁶⁰ és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment. ⁶¹ A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.

Katonák őrzik a sírját

⁶² Másnap — az előkészület napja^[j] utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz. ⁶³ Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon fel fogok támadni.« ⁶⁴ Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”

⁶⁵ Pilátus azt felelte: „Rendben van, vigyetek néhány katonát az őrségből, és őriztessétek a sírt, ahogy csak akarjátok!” ⁶⁶ Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.