Add parallel Print Page Options

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(A)

12 Ezután Jézus jelképes történetek segítségével kezdte tanítani őket. Ezt a példázatot mondta nekik: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot is épített. Majd az egészet gazdálkodóknak adta bérbe, és elutazott egy másik országba. Szüret idején elküldte egyik szolgáját, hogy hozza el a termésből a tulajdonosnak járó részt. De a bérlők megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza. Ezután a gazda egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. A bérlők őt is megverték, a fejét betörték, és gyalázatosan bántak vele. Majd a gazda küldött egy harmadik szolgát is, akit a bérlők meggyilkoltak. Ezután még sok más szolgáját is elküldte. Volt közülük, akit a bérlők megvertek, másokat pedig meggyilkoltak.

Végül a gazda már nem tudott mást küldeni, csak a saját fiát, akit nagyon szeretett. Utoljára tehát őt küldte el, és azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!«

De a bérlők ezt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Azzal megfogták a fiút, megölték, majd kidobták a szőlőskertből.

Mit gondoltok, mit fog tenni ezután a tulajdonos? Eljön, elpusztítja a bérlőket, a szőlőskertet pedig másoknak adja! 10 Vagy talán nem olvastátok, mit mond az Írás?

»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
    amelyet az építők félredobtak.
11 Az Örökkévaló tette sarokkővé,
    mi pedig csodáljuk!«”[a]

12 A vallási vezetők megértették, hogy ezt a történetet Jézus valójában róluk mondta. Szerették volna letartóztatni, de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Így hát otthagyták, és elmentek.

Ravasz kérdés az adóról(B)

13 Később a vallási vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Az volt a szándékuk, hogy kérdéseikkel csapdába csalják, hátha mond valamit, amit felhasználhatnak ellene. 14 Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. Helyes-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

15 Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! Mutassatok csak egy ezüstpénzt, hadd lássam!” 16 Kezébe adtak egy érmét, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”

17 „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — felelte Jézus.

Emiatt nagyon elcsodálkoztak Jézuson.

A szadduceusok alattomos kérdése(C)

18 Ezután néhány szadduceus jött Jézushoz. (Ők azok, akik azt tanítják, hogy nincs feltámadás.) Megkérdezték Jézust: 19 „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk, hogy ha egy házas férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fiútestvére vegye feleségül a meghalt férfi özvegyét.[b] Így köteles gondoskodni arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utódja. 20 Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. 21 A második feleségül vette a testvére özvegyét, de ő is gyermektelenül halt meg. Majd a harmadik testvérrel is ugyanez történt. 22 Így a hét testvér sorra feleségül vette az asszonyt, de egyiknek sem született gyermeke. Végül az asszony is meghalt. 23 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hét testvérnek a felesége volt!”

24 Jézus így válaszolt nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 25 Hiszen a feltámadás után már senki sem nősül meg, sem nem megy férjhez. Akik feltámadnak, olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben! 26 Ami pedig a halottak föltámadását illeti, nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten az égő bokornál? Azt mondta: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«.[c] 27 Márpedig Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké! Tehát, valóban súlyos tévedésben vagytok.”

Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?(D)

28 Volt ott egy törvénytanító is, aki végighallgatta a beszélgetésüket. Mivel látta, hogy Jézus jól megfelelt a szadduceusoknak, megkérdezte tőle, hogy melyik a legfontosabb parancs a Törvényben.

29 Jézus így felelt: „A legfontosabb parancs ez: »Halld meg, Izráel népe! Istenünk, az Örökkévaló az egyetlen Isten! 30 Szeresd hát az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel és minden erőddel!«[d] 31 A második legfontosabb parancs pedig ez: »Úgy szeresd embertársadat,[e] mint saját magadat!«[f] Ezeknél nincs nagyobb parancs.”

32 A törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Mester, hogy az Örökkévaló az egyetlen Isten. Valóban nincs más rajta kívül. 33 Minden véres- és égőáldozatnál fontosabb, hogy az Örökkévalót, Istenünket egész szívünkkel, gondolkodásunkkal és minden erőnkkel szeressük, meg az is, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint saját magunkat.”

34 Jézus látta, hogy a törvénytanító belátásra jutott, és ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten Királyságától.” Ezután senki sem mert több kérdést feltenni Jézusnak.

A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(E)

35 Amikor Jézus a Templom területén tanított, felvetett egy kérdést: „Hogyan mondhatják a törvénytanítók, hogy a Messiás Dávid fia? 36 Hiszen maga Dávid mondta a Szent Szellem által:

»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
    Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
    hatalmad[g] alá kényszerítem!«[h]

37 Dávid Urának nevezi a Messiást, de akkor hogyan lehet a Messiás Dávidnak a fia?”

A nagy sokaság örömmel hallgatta Jézust.

Óvakodjatok a törvénytanítóktól!(F)

38 Amikor tanított, Jézus ezt mondta: „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni; szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán; 39 szeretik elfoglalni a legelőkelőbb helyeket a zsinagógában, és az ünnepi vacsorákon; 40 kiforgatják az özvegyasszonyokat a vagyonukból; és a látszat kedvéért hosszasan imádkoznak. Ők fogják a legsúlyosabb ítéletet kapni.”

Az özvegyasszony fillérei(G)

41 Jézus leült a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogyan dobják bele adományaikat az emberek. Sokan a gazdagok közül nagy összegeket adtak. 42 Majd jött egy szegény özvegyasszony, aki csak egy kevés aprópénzt dobott bele.

43 Jézus ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet dobott a perselybe, mint bárki más. 44 A többiek mind a fölöslegükből adakoztak. Ő pedig nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”

Footnotes

  1. Márk 12:11 Idézet: Zsolt 118:22–23.
  2. Márk 12:19 Mózes… özvegyét Lásd 5Móz 25:5, 6.
  3. Márk 12:26 Idézet: 2Móz 3:6.
  4. Márk 12:30 Idézet: 5Móz 6:4–5.
  5. Márk 12:31 embertársadat Jézus tanítása szerint (Lk 10:25–37) ez mindenkire vonatkozik, akinek éppen a mi segítségünkre van szüksége.
  6. Márk 12:31 Idézet: 3Móz 19:18.
  7. Márk 12:36 hatalmad Szó szerint: „lábad”.
  8. Márk 12:36 Idézet: Zsolt 110:1.

The Story About a Vineyard

12 1-2 Then Jesus started telling them stories. “A man planted a vineyard. He fenced it, dug a winepress, erected a watchtower, turned it over to the farmhands, and went off on a trip. At the time for harvest, he sent a servant back to the farmhands to collect his profits.

3-5 “They grabbed him, beat him up, and sent him off empty-handed. So he sent another servant. That one they tarred and feathered. He sent another and that one they killed. And on and on, many others. Some they beat up, some they killed.

“Finally there was only one left: a beloved son. In a last-ditch effort, he sent him, thinking, ‘Surely they will respect my son.’

7-8 “But those farmhands saw their chance. They rubbed their hands together in greed and said, ‘This is the heir! Let’s kill him and have it all for ourselves.’ They grabbed him, killed him, and threw him over the fence.

9-11 “What do you think the owner of the vineyard will do? Right. He’ll come and get rid of everyone. Then he’ll assign the care of the vineyard to others. Read it for yourselves in Scripture:

That stone the masons threw out
    is now the cornerstone!
This is God’s work;
    we rub our eyes—we can hardly believe it!”

12 They wanted to lynch him then and there but, intimidated by public opinion, held back. They knew the story was about them. They got away from there as fast as they could.

Paying Taxes to Caesar

13-14 They sent some Pharisees and followers of Herod to bait him, hoping to catch him saying something incriminating. They came up and said, “Teacher, we know you have integrity, that you are indifferent to public opinion, don’t pander to your students, and teach the way of God accurately. Tell us: Is it lawful to pay taxes to Caesar or not?”

15-16 He knew it was a trick question, and said, “Why are you playing these games with me? Bring me a coin and let me look at it.” They handed him one.

“This engraving—who does it look like? And whose name is on it?”

“Caesar,” they said.

17 Jesus said, “Give Caesar what is his, and give God what is his.”

Their mouths hung open, speechless.

Our Intimacies Will Be with God

18-23 Some Sadducees, the party that denies any possibility of resurrection, came up and asked, “Teacher, Moses wrote that if a man dies and leaves a wife but no child, his brother is obligated to marry the widow and have children. Well, there once were seven brothers. The first took a wife. He died childless. The second married her. He died, and still no child. The same with the third. All seven took their turn, but no child. Finally the wife died. When they are raised at the resurrection, whose wife is she? All seven were her husband.”

24-27 Jesus said, “You’re way off base, and here’s why: One, you don’t know what God said; two, you don’t know how God works. After the dead are raised up, we’re past the marriage business. As it is with angels now, all our ecstasies and intimacies then will be with God. And regarding the dead, whether or not they are raised, don’t you ever read the Bible? How God at the bush said to Moses, ‘I am—not was—the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob’? The living God is God of the living, not the dead. You’re way, way off base.”

The Most Important Commandment

28 One of the religion scholars came up. Hearing the lively exchanges of question and answer and seeing how sharp Jesus was in his answers, he put in his question: “Which is most important of all the commandments?”

29-31 Jesus said, “The first in importance is, ‘Listen, Israel: The Lord your God is one; so love the Lord God with all your passion and prayer and intelligence and energy.’ And here is the second: ‘Love others as well as you love yourself.’ There is no other commandment that ranks with these.”

32-33 The religion scholar said, “A wonderful answer, Teacher! So clear-cut and accurate—that God is one and there is no other. And loving him with all passion and intelligence and energy, and loving others as well as you love yourself. Why, that’s better than all offerings and sacrifices put together!”

34 When Jesus realized how insightful he was, he said, “You’re almost there, right on the border of God’s kingdom.”

After that, no one else dared ask a question.

* * *

35-37 While he was teaching in the Temple, Jesus asked, “How is it that the religion scholars say that the Messiah is David’s ‘son,’ when we all know that David, inspired by the Holy Spirit, said,

God said to my Master,
    “Sit here at my right hand
    until I put your enemies under your feet.”

“David here designates the Messiah ‘my Master’—so how can the Messiah also be his ‘son’?”

The large crowd was delighted with what they heard.

38-40 He continued teaching. “Watch out for the religion scholars. They love to walk around in academic gowns, preening in the radiance of public flattery, basking in prominent positions, sitting at the head table at every church function. And all the time they are exploiting the weak and helpless. The longer their prayers, the worse they get. But they’ll pay for it in the end.”

41-44 Sitting across from the offering box, he was observing how the crowd tossed money in for the collection. Many of the rich were making large contributions. One poor widow came up and put in two small coins—a measly two cents. Jesus called his disciples over and said, “The truth is that this poor widow gave more to the collection than all the others put together. All the others gave what they’ll never miss; she gave extravagantly what she couldn’t afford—she gave her all.”

12  És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szõlõt ültetett, és körülvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szõlõ gyümölcsébõl.

Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.

És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kõvel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.

És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.

Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és a miénk lesz az örökség.

És megfogván azt, megölék, és a szõlõn kívül veték.

Mit cselekszik hát a szõlõnek ura? Eljõ és elveszti a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja.

10 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szeglet fejévé.

11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt.

12 És igyekeznek vala õt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván õt, tovább menének.

13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják õt a beszédben.

14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?

15 Õ pedig ismervén az õ képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.

16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.

17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának õ rajta.

18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék õt, mondván:

19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az õ feleségét vegye el az õ fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.

20 Heten valának tehát fitestvérek. És az elsõ feleséget võn, de meghalván, magot nem hagya.

21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot õ sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;

22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.

23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.

24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?

25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.

26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.

27 Az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.

28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az õ vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tõle: Melyik az elsõ minden parancsolatok között?

29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsõ: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, és teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. Ez az elsõ parancsolat.

31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.

33 És szeretni õt teljes szívbõl, teljes elmébõl, teljes lélekbõl és teljes erõbõl, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égõáldozatnál és véres áldozatnál.

34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala õt megkérdezni.

35 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?

36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

37 Tehát maga Dávid nevezi õt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala õt.

38 Õ pedig monda nékik az õ tanításában: Õrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.

39 És a gyülekezetekben az elõlüléseket, és a lakomákon a fõhelyeket:

40 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbõl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.

42 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.

43 Akkor elõszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.

44 Mert azok mindnyájan az õ fölöslegükbõl vetének; ez pedig az õ szegénységébõl, a mije csak volt, mind beveté, az õ egész vagyonát.