Lukács 19

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Zákeus

19 Ezután Jézus Jerikóba ért, és keresztülment a városon. ² Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki a vámszedők vezetője volt. ³ Szerette volna megnézni, hogy ki az a Jézus, de mivel alacsony termetű volt, nem látott semmit a sokaság miatt. ⁴ Ezért előreszaladt, és felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, aki arrafelé ment. ⁵ Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”

⁶ Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. ⁷ Amikor látták ezt az emberek, egymás között morgolódni kezdtek: „Nézzétek, miféle bűnöshöz megy vendégségbe!”

⁸ Zákeus felállt, és a vendégek előtt ünnepélyesen megígérte az Úrnak: „Uram, elhatároztam, hogy összes vagyonom felét szétosztom a szegények között. Akiket pedig megkárosítottam, azoknak négyszer annyit fizetek vissza kárpótlásul.”

⁹ Jézus erre így válaszolt neki: „Ma érkezett meg az üdvösség ehhez a családhoz, mivel Zákeus is igazán Ábrahám fia lett. ¹⁰ Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.”

Példázat a talentumokról^(A)

¹¹ Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. ¹² Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. ¹³ Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,^[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« ¹⁴ A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«

¹⁵ Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. ¹⁶ Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« ¹⁷ Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«

¹⁸ Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« ¹⁹ Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«

²⁰ Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. ²¹ Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«

²² Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? ²³ Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« ²⁴ Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«

²⁵ Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«

²⁶ Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.

²⁷ Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(B)

²⁸ Miután ezeket elmondta, Jézus továbbment Jeruzsálem felé. ²⁹ Amikor Betfagé és Betánia közelébe, az Olajfák hegyéhez ért, előre küldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: ³⁰ „Menjetek ebbe a faluba! Amikor beértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült senki. Oldjátok el, és hozzátok ide! ³¹ Ha valaki megkérdezi, miért oldjátok el, ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

³² A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy Jézus mondta. ³³ Amint a szamárcsikót eloldozták, a gazdái megkérdezték: „Miért oldjátok el?”

³⁴ Ők pedig így válaszoltak: „Az Úrnak van szüksége rá.” ³⁵ Így elvezették a szamárcsikót, majd a hátára terítették a felsőruhájukat, és Jézus felült rá. ³⁶ Amerre Jézus ment, az emberek a felsőruhájukat leterítették előtte az útra.

³⁷ Amikor az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledtek, Jézus követőinek sokasága ujjongó örömmel, hangosan dicsérte Istent azokért a csodákért, amelyeket láttak. ³⁸ Ezt kiáltották:

³⁹ A tömegben volt néhány farizeus, akik ezt mondták Jézusnak: „Mester, szólj rá a tanítványaidra, hogy ne kiabáljanak ilyesmiket!”

⁴⁰ De ő így felelt meg nekik: „Azt mondom nektek: ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!”

Jézus megsiratja Jeruzsálemet

⁴¹ Ahogy Jézus közeledett Jeruzsálemhez, egy olyan helyre ért, ahonnan az egész várost látta. Ekkor megsiratta Jeruzsálemet: ⁴² „Ó Jeruzsálem, bárcsak felismerted volna — legalább a mai napon — a békességedre vezető utat! De most el van takarva előled! ⁴³ Bizony, eljön az idő, amikor majd ellenségeid körülvesznek és megostromolnak! Minden oldalról bekerítenek, ⁴⁴ földig rombolnak, és megölik gyermekeidet! Nem marad kő kövön a falaidon belül, mert nem ismerted fel az alkalmas időt, amikor eljött hozzád az, aki meg akart menteni.”

Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(C)

⁴⁵ Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. ⁴⁶ Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«^[c] Ti azonban »rablók barlangjává«^[d] tettétek.”

⁴⁷ Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. ⁴⁸ De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.