Job 1:13-22
New Revised Standard Version Catholic Edition
Job Loses Property and Children
13 One day when his sons and daughters were eating and drinking wine in the eldest brother’s house, 14 a messenger came to Job and said, “The oxen were plowing and the donkeys were feeding beside them, 15 and the Sabeans fell on them and carried them off, and killed the servants with the edge of the sword; I alone have escaped to tell you.” 16 While he was still speaking, another came and said, “The fire of God fell from heaven and burned up the sheep and the servants, and consumed them; I alone have escaped to tell you.” 17 While he was still speaking, another came and said, “The Chaldeans formed three columns, made a raid on the camels and carried them off, and killed the servants with the edge of the sword; I alone have escaped to tell you.” 18 While he was still speaking, another came and said, “Your sons and daughters were eating and drinking wine in their eldest brother’s house, 19 and suddenly a great wind came across the desert, struck the four corners of the house, and it fell on the young people, and they are dead; I alone have escaped to tell you.”
20 Then Job arose, tore his robe, shaved his head, and fell on the ground and worshiped. 21 He said, “Naked I came from my mother’s womb, and naked shall I return there; the Lord gave, and the Lord has taken away; blessed be the name of the Lord.”
22 In all this Job did not sin or charge God with wrongdoing.
Read full chapter
Giobbe 1:13-22
Nuova Riveduta 2006
Giobbe perde i suoi beni e la sua famiglia
13 (A)Un giorno, mentre i suoi figli e le sue figlie mangiavano e bevevano vino in casa del loro fratello maggiore, giunse a Giobbe un messaggero a dirgli: 14 «I buoi stavano arando e le asine pascolavano là vicino, 15 quand’ecco i Sabei sono piombati loro addosso e li hanno portati via; hanno passato a fil di spada i servi; io solo sono potuto scampare per venirtelo a dire». 16 Quello parlava ancora, quando ne giunse un altro a dire: «Il fuoco di Dio è caduto dal cielo, ha colpito le pecore e i servi e li ha divorati; io solo sono potuto scampare per venirtelo a dire».
17 Quello parlava ancora, quando ne giunse un altro a dire: «I Caldei hanno formato tre bande, si sono gettati sui cammelli e li hanno portati via; hanno passato a fil di spada i servi; io solo sono potuto scampare per venirtelo a dire».
18 Quello parlava ancora, quando ne giunse un altro a dire: «I tuoi figli e le tue figlie mangiavano e bevevano vino in casa del loro fratello maggiore; 19 ed ecco che un gran vento, venuto dall’altra parte del deserto, ha investito i quattro canti della casa, che è caduta sui giovani; essi sono morti; io solo sono potuto scampare per venirtelo a dire».
20 Allora Giobbe si alzò, si stracciò il mantello, si rase il capo, si prostrò a terra e adorò dicendo: 21 «Nudo sono uscito dal grembo di mia madre e nudo tornerò in grembo alla terra[a]; il Signore ha dato, il Signore ha tolto; sia benedetto il nome del Signore».
22 In tutto questo Giobbe non peccò e non attribuì a Dio nessuna colpa.
Read full chapterFootnotes
- Giobbe 1:21 Tornerò in grembo alla terra, lett. vi ritornerò.
Hiob 1:13-22
Schlachter 2000
Hiob verliert seine Güter und seine Familie
13 Und es geschah eines Tages, als seine Söhne und Töchter im Haus ihres erstgeborenen Bruders aßen und Wein tranken,
14 da kam ein Bote zu Hiob und sprach: Die Rinder pflügten und die Eselinnen weideten neben ihnen;
15 da fielen die Sabäer ein und nahmen sie weg und erschlugen die Knechte mit der Schärfe des Schwertes; ich aber bin entkommen, nur ich allein, um es dir zu berichten!
16 Während dieser noch redete, kam ein anderer und sagte: Feuer Gottes fiel vom Himmel und hat die Schafe und die Knechte verbrannt und verzehrt; ich aber bin entkommen, nur ich allein, um es dir zu berichten!
17 Während dieser noch redete, kam ein anderer und sagte: Die Chaldäer haben drei Banden aufgestellt und sind über die Kamele hergefallen und haben sie weggenommen und haben die Knechte mit der Schärfe des Schwertes erschlagen; ich aber bin entkommen, nur ich allein, um es dir zu berichten!
18 Während dieser noch redete, kam ein anderer und sagte: Deine Söhne und Töchter aßen und tranken Wein im Haus ihres erstgeborenen Bruders;
19 und siehe, da kam ein heftiger Wind drüben von der Wüste her und erfasste die vier Ecken des Hauses, sodass es auf die jungen Leute stürzte und sie starben; ich aber bin entkommen, nur ich allein, um es dir zu berichten!
20 Da stand Hiob auf und zerriss sein Gewand und schor sein Haupt; und er warf sich auf die Erde nieder und betete an.
21 Und er sprach: Nackt bin ich aus dem Leib meiner Mutter gekommen; nackt werde ich wieder dahingehen. Der Herr hat gegeben, der Herr hat genommen; der Name des Herrn sei gelobt!
22 Bei alledem sündigte Hiob nicht und verhielt sich nicht ungebührlich gegen Gott.[a]
Read full chapterFootnotes
- (1,22) od. gab Gott keine Schuld.
Jób 1:13-22
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jóbot csapások sújtják
13 Egy napon Jób fiai és leányai mind együtt lakomáztak és bort ittak a legidősebb fiú házában. 14 Ekkor egy szolgája érkezett Jóbhoz ezzel a hírrel: „Az igásökrök szántottak, és a szamarak mellettük legelésztek, 15 amikor a sébaiak[a] csapata megtámadott bennünket. Az állatokat mind elrabolták, szolgáidat karddal levágták, csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
16 Még be sem fejezte, amikor egy másik szolga érkezett, ezzel a hírrel: „Isten tüze szállt le az égből, és megégette a juhokat, kecskéket, és a pásztorokat — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
17 Még be sem fejezte, amikor egy harmadik szolga érkezett, ezzel a hírrel: „A káldeusok[b] három csapata megtámadott bennünket, elrabolta a tevéket, karddal levágta szolgáidat — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
18 Még be sem fejezte, amikor a következő szolga érkezett ezzel a hírrel: „Fiaid és leányaid lakomáztak és bort ittak a legidősebb fiad házában, 19 amikor hirtelen nagy szél támadt a sivatag felől, lecsapott a házra, és összedöntötte. A ház rászakadt a gyermekeidre, akik mind meghaltak — csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.”
20 Ekkor Jób felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult. 21 Ezt mondta:
„Csupaszon jöttem a világra anyám méhéből,
semmit sem hoztam magammal.
Meztelen megyek ki a világból, ha meghalok,
semmit sem viszek magammal.
Az Örökkévaló adta, amim csak volt,
most pedig ő vette vissza.
Áldott legyen az Örökkévaló neve!”
22 Annak ellenére, hogy ezek történtek vele, Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent.
Read full chapter
Job 1:13-22
La Bible du Semeur
13 Or, un jour, les fils et les filles de Job s’étaient mis à manger et à boire du vin ensemble chez leur frère aîné. 14 C’est alors qu’un messager vint trouver Job et lui annonça : Les bœufs étaient en train de labourer, et les ânesses paissaient à leurs côtés, 15 quand les Sabéens[a] se sont jetés sur eux, et s’en sont emparés. Ils ont massacré tes serviteurs. Je suis le seul qui ait pu leur échapper et je viens t’annoncer la nouvelle.
16 Il n’avait pas fini de parler qu’un autre messager arriva et annonça : La foudre est tombée du ciel, et elle a foudroyé tes moutons et tes chèvres et tes serviteurs. Elle a tout consumé. Je suis le seul qui ait pu y échapper et je viens t’annoncer la nouvelle.
17 Il parlait encore, lorsqu’un autre messager arriva et annonça : Trois bandes de Chaldéens[b] se sont jetées sur les chameaux, et s’en sont emparés. Ils ont massacré tes serviteurs. Je suis le seul qui ait pu leur échapper et je viens t’annoncer la nouvelle.
18 Il parlait encore, lorsqu’un autre messager arriva et annonça : Tes fils et tes filles étaient en train de manger et de boire du vin ensemble chez leur frère aîné, 19 lorsqu’un vent très violent s’est levé du côté du désert. Il s’est rué contre les quatre coins de la maison qui s’est effondrée sur tes enfants. Ils sont tous morts. Je suis le seul qui ait pu m’échapper et je viens t’annoncer la nouvelle.
20 Alors Job se leva, il déchira son manteau, se rasa la tête[c], puis se jeta par terre pour se prosterner. 21 Et il dit : Je suis sorti nu du ventre de ma mère, et j’y retournerai nu. L’Eternel a donné, l’Eternel a repris : que l’Eternel soit béni !
22 Au milieu de tous ces malheurs, Job ne commit pas de péché et n’attribua rien d’inconvenant à Dieu[d].
Read full chapterFootnotes
- 1.15 Peuple nomade habitant le sud de l’Arabie (de Saba : 1 R 10.1-13 ; voir Ps 72.10, 15 ; Es 60.6 ; Jr 6.20 ; Ez 27.22 ; Jl 4.8). Ils étaient marchands selon 6.19, passage où Job les associe à Téma (à quelque 500 kilomètres au sud-est de Jérusalem).
- 1.17 Nomades du désert venant de Mésopotamie. Ils sont devenus sédentaires au xe siècle av. J.-C. et ont constitué le noyau de l’Empire babylonien de Nabuchodonosor.
- 1.20 En signe de deuil (voir Gn 37.34).
- 1.22 Autre traduction : et n’adressa pas à Dieu des paroles inconvenantes.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.