A A A A A
Bible Book List

Jób 8-10 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Bildád prédikál Jóbnak

Erre a súahi Bildád így válaszolt:

„Ugyan Jób, meddig mondasz még ilyeneket?
    Hiszen olyan, amit mondasz, mint a sebes szél!
Isten ne lenne igazságos?!
    Hiszen a Mindenható sohasem méltánytalan!
Ha egyszer a fiaid vétkeztek Isten ellen,
    akkor bűneik szerint büntette meg őket!
5-6 De ha te tisztán és becsületesen élsz,
    ha Istent keresed,
ha a Mindenhatóhoz könyörögsz,
    akkor ő maga siet segítségedre,
    hamar helyreállítja otthonod.
Többet ad kárpótlásul,
    mint amit elvesztettél.

Kérdezd csak meg az öregeket,
    tanuld meg tőlük, amit őseink tudtak!
Hiszen mi csak tegnap születtünk,
    és nem sokat tudunk,
    napjaink olyan múlandók, mint az árnyék!
10 Az öregek majd megtanítanak,
    megtanítanak arra, amit ők is tanultak.

11 Vajon nő-e nád ott, ahol mocsár nincsen?
    Nőhet-e káka száraz földben?
12 Hiszen zsenge korában elszárad,
    még akkor is, ha nem tépik le.
13 Így jár mindenki, aki elfordul Istentől,
    így szárad el az istentelen reménye!
14 Nincs amiben bízhatna,
    s amiben mégis bízik, az is szertefoszlik, mint a pókháló.
15 Ha támaszkodik rá, leszakad,
    s ha kapaszkodik belé, nem tartja meg.
16 Az istentelen virul, mint megöntözött növény a napsütésben,
    hajtásai szétterjednek a kertben,
17 gyökereit a kövek közé fúrja,
    megkapaszkodik a köveken.
18 De ha kitépik helyéről, elpusztul,
    és senki sem emlegeti többé.
19 Ez minden öröme életében
    — azután más nő a helyén.
20 Bizony, Isten soha nem emeli fel a gonoszt,
    és soha nem veti el az igazat!
21 Jób! Megtölti szád még Isten nevetéssel,
    ajkadat örömkiáltással!
22 Ellenségeid megszégyenülnek,
    a gonoszok sátrai elpusztulnak.”

Jób második válasza

Jób így felelt ezekre:

„Igazad van, jól tudom én,
    de hogy is lehetne halandó ember
    Isten számára elfogadható?
Kicsoda vitázhatna ővele?
    Hiszen Isten ezer kérdése közül
    egyre sem tudna felelni!
Bölcsessége és hatalma végtelen,
    Ki állhatna ellene sértetlenül?
Hegyeket mozdít ki helyükről, észrevétlenül,
    haragjában felforgatja a bérceket.
Megrengeti a Földet,
    megrázza alapjait.
Ha parancsol a Napnak,
    az fel sem kel reggel,
s ha lepecsételi a csillagokat,
    azok nem ragyognak.
Egymaga terjesztette ki az eget,
    egyedül lépked a tenger hullámain.

Isten teremtette a csillagokat: a Göncölszekeret,
    az Oriont, a Fiastyúkot és a déli tárházakat.[a]
10 Ő tesz csodálatos és felfoghatatlan dolgokat,
    megszámlálhatatlan sokat, végtelent!
11 Itt megy előttem, de nem látom,
    elhalad mellettem, de nem veszem észre!
12 Amit elvesz, ki veheti vissza?
    Mondhatod-e neki: »Mit teszel, s miért?«
13 Mikor haragját nem tartja vissza,
    meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.
14 Hogyan is válaszolhatnék neki én?
    Hogy tudnék vitázni vele?
15 Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek,
    bírámhoz csak kegyelemért könyörgök!
16 Még ha felelne is kiáltásomra,
    akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem.
17 Hiszen rám rohan, mint a vihar,
    ok nélkül sokasítja sebeimet!
18 Nem engedi, hogy fellélegezzek,
    torkig tölt keserűséggel.
19 Erővel nem győzhetem le,
    ő az erősebb!
Ha a törvénykezésben bízom,
    Istent ki idézhetné bíró elé?
20 Bár ártatlan vagyok,
    saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet.
Még ha bűntelen lennék is,
    azzal ítélne el, amit mondok.
21 Igen, ártatlan vagyok!
    De már magammal sem törődöm!
Utálom az életem!
22 Azt mondtam magamban:
    Nincs különbség!
Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös,
    Isten véget vet mindkettő életének.
23 Ha ostora hirtelen lesújt,
    az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e?
24 Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat,
    vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét,
    hogy ne lássanak?
Ki teszi ezt, ha nem ő?

25 Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár,
    elfutnak, mert nem látnak semmi jót!
26 Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó,
    elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi.
27 Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat,
    nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét,
    az sem segít!
28 Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart,
    mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak!
29 Ha pedig úgyis elítél engem,
    minek erőlködjem hiába?
30 Még ha hóban mosakodnék,
    még ha szappannal mosnám is kezemet,
31 Isten akkor is a sáros verembe taszít engem!
    Még ruháim is irtóznak tőlem!
32 Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki,
    nem állhatunk együtt a bíróság elé!
33 Nincs aki ítéljen közöttünk,
    nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött.
34 Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam,
    hogy ne rémítene többé csapásaival?
35 Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle,
    mert nem szokásom félni, ha igazam van!”

10 „Lelkemből megutáltam az életemet!
    Szabadjára engedem panaszomat,
kiöntöm lelkem keserűségét,
    hadd szóljak szabadon!
Azt mondom Istennek: Ne ítélj el,
    hadd tudjam, mivel vádolsz engem!
Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz,
    miért veted meg kezed alkotását?
Miért pártolod a gonoszok szándékait?
Pedig szemeid nem emberszemek,
    te nem úgy látsz, mint a halandó!
Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink,
    esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.
Miért kutatod hát bűneimet,
    miért keresed vétkemet?
Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok,
    s nincs, aki kezedből kimentsen engem!

Kezed formálta testem,
    s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!
Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál,
    s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?
10 Úgy öntöttél formába,
    mint a tejet, mikor sajtot készítenek.
11 Te öltöztettél fel hússal és bőrrel,
    te illesztetted egybe csontjaim és inaim.
12 Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel,
    gondviselésed őrizte szellemem.
13 Szívedben ezt mélyen elrejtetted,
    hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.
14 Ha vétkezném, te azt is látnád,
    s bűnömet nem nézed el.
15 Jaj nekem, ha bűnös vagyok!
    De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem,
    mert elborít az átok és gyalázat.
Torkig vagyok a megaláztatással!
16 Ha nagyra tartanám magam,
    rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán,
    csodáidat ellenem fordítanád,
17 tanúkat állítanál, hogy vádoljanak,
    haragod fellángolna,
    és sereged felsorakozna ellenem.

18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?
    Jobb lett volna holtan születnem,
19 mint aki van is, meg nincs is,
    kinek sírja az anyaméh!
20 Napjaim oly rövidek!
    Fordulj el tőlem, kérlek,
    hadd viduljak fel egy kissé,
21 mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm,
    ahonnan nincs visszaút,
22 ahol sűrű sötétség és homály,
    szüntelen káosz uralkodik,
    ahol még a fény is sötétség!”

Footnotes:

  1. Jób 9:9 déli tárházakat Jelentése bizonytalan. Lehet, hogy a bolygókra, vagy az állatövi csillagképekre utal, amelyek az északi féltekéről nézve látszólag dél felől kelnek fel.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes