Jeremiás sir 1

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² Keservesen sír éjjelente,
    könnyei áztatják arcát.
Senki sem vigasztalja
    régi szeretői közül.
Barátai mind elárulták,
    ellenségeivé lettek.

³ Júda népét elhurcolták otthonaiból,
    rabszolgasorba kerültek, kenyerük a szenvedés.
Messze földre vitték őket, idegen nemzetek közé,
    de ott sem találtak nyugalmat.
Üldözőik mind utolérték őket,
    nem menekülhettek szorult helyzetükből.

⁴ Még a Sionba vezető utak is gyászolnak,
    senki sem jön a szent ünnepekre többé.
A városkapuk helyén üresség tátong,
    a papok keservesen sóhajtoznak.
Leányait szolgaságba hurcolták,^[c]
    ezért süllyedt Sion keserűségbe!

⁵ Ellenségei fölülkerekedtek,
    könnyedén legyőzték,
mivel az Örökkévaló büntette meg Siont
    tömérdek bűne miatt.
Gyermekeit fogságba hurcolták,
    fogolyként vonultak ellenségeik előtt.

⁶ Megfosztották Siont minden ékességétől,
    odalett minden dicsősége!
Fejedelmei olyanok lettek,
    mint a szarvasok, ha nincs legelőjük,
— roskadozva menekültek
    üldözőik elől.

⁷ Nyomorúsága idején,
    száműzetése napjaiban
régi dicsőségére emlékezik Jeruzsálem,
    s drága kincseire.
Mert népe ellenség kezébe esett,
    s nem volt, aki segítsen rajta.
Ellenségei pedig csak nézték,
    s gúnyosan nevettek bukásán.

⁸ Bizony, súlyosan vétkezett Jeruzsálem,
    ezért lett tisztátalan!
Akik eddig tisztelték, most megvetik,
    mert látták megszégyenülését.
Keservesen sóhajt ő is,
    szégyenében eltakarja arcát.

⁹ Saját vére szennyezi ruhája szegélyét.
    Mivel nem gondolt jövőjére,
szörnyű mélyre süllyedt.
    Senki sem vigasztalja.
„Lásd meg, Örökkévaló, szenvedéseimet,
    mert ellenségeim ujjonganak fölöttem!”

¹⁰ Ellenségei kirabolták Siont,
    minden kincsétől megfosztották.
Néznünk kellett, hogy ellenségeink
    még a szent helyre is behatoltak,
pedig te azt parancsoltad, Urunk,
    hogy idegenek ne menjenek be gyülekezetedbe!

¹¹ Egész népünk sóhajt és nyög,
    amint kenyér után vágyakoznak,
kincseiket is eladják egy falat kenyérért,
    hogy éhen ne haljanak.
„Lásd meg, Örökkévaló, nézd,
    mennyire semmibe vesznek bennünket!

¹² Nézzetek rám,
    kik erre jártok!
Vajon van-e ehhez hasonló fájdalom,
    mint amely engem ért,
amellyel az Örökkévaló keze sújtott
    izzó haragja napján?

¹³ Mert a magasból tüzet küldött az Úr,
    mely átjárta csontjaimat.
Hálót feszített lábam elé,
    és a földre terített.
Elhagyottá lettem,
    naphosszat csak sínylődöm.

¹⁴ Vétkeim igáját vettem nyakamba.
    Az Úr keze fonta össze,
súlyuk lehúzza fejem,
    erőm elfogy, botladozom.
Kiszolgáltatott azoknak,
    akik erősebbek nálam.

¹⁵ Erős harcosaimtól elfordult az Úr,
    nem törődött velük.
Sereget küldött ellenem,
    hogy fiaimat összetörje.
Az Úr maga taposta össze Jeruzsálemet,^[d]
    mint szőlőt a szüretelők.

¹⁶ Ezért sírok oly keservesen,
    ezért folynak könnyeim,
mert messze tőlem a vigasztaló,
    aki lelkem felüdítené.
Gyermekeim elpusztultak,
    mert ellenségem fölülkerekedett rajtam.”

¹⁷ Segítségért eseng Sion, karjait kitárja,
    de senki sem vigasztalja.
Az Örökkévaló hozta ellene a nemzeteket,
    hogy Jákób népét körülkerítsék:
úgy tekintenek Jeruzsálemre,
    mint tisztátalanra.

¹⁸ „Igazságos az Örökkévaló! Igazságosan bánt velem,
    mert parancsai ellen lázadoztam.
Figyeljetek rám, ti népek mindannyian,
    s lássátok fájdalmamat!
Fiaimat és leányaimat
    mind száműzetésbe hurcolták!

¹⁹ Hiába hívtam segítségül szeretőimet,
    mind cserbenhagytak!
Papjaim és fejedelmeim
    éhen haltak a városban,
ennivalót kerestek,
    hogy életben maradjanak, de hiába.

²⁰ Nézz rám, Örökkévaló,
    milyen szorult helyzetben vagyok!
Lelkem háborog, szívem vergődik,
    mert engedetlen és lázadó voltam.
Az utcákon ellenség gyilkolja gyermekeimet,
    a házakban a halál pusztít.

²¹ Halld meg Uram, sóhajtásomat,
    mert nincs más, aki vigasztalna!
Minden ellenségem hallotta veszedelmem,
    s ujjong, hogy így bántál velem.
Hozd el a napot, amelyet előre hirdettél,
    amikor ők is úgy járnak, mint én!

²² Lásd meg minden gonosz tettüket!
Bánj velük is úgy,
    ahogy engem büntettél sok vétkem miatt,
mert sokat sóhajtozom,
    és szívem is beteg!”