Add parallel Print Page Options

18  És ezek után láték más angyalt leszállani a mennybõl, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsõségétõl.

És kiálta [teljes] erejébõl, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyûlölséges madárnak tömlöczévé.

Mert az õ paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai õ vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az õ dobzódásának erejébõl meggazdagodtak.

És hallék más szózatot a mennybõl, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belõle én népem, hogy ne legyetek részesek az õ bûneiben, és ne kapjatok az õ csapásaiból:

Mert az õ bûnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az õ gonoszságairól.

Fizessetek úgy néki, a mint õ fizetett néktek, és kétszerrel kettõztessétek meg néki az õ cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.

A mennyire dicsõítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az õ szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.

Ennekokáért egy nap jõnek õ reá az õ csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tûzzel égettetik meg; mert erõs az Úr, az Isten, a ki megbünteti õt.

És siratják õt, és jajgatnak õ rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az õ égésének füstjét látják,

10 Nagy távol állva az õ kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!

11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják õt, mert az õ árúikat immár senki nem veszi;

12 Arany és ezüst, és drágakõ és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézbõl és vasból és márványkõbõl [csinált] minden edényt;

13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.

14 És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tõled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tõled, és többé azokat meg nem találod.

15 Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak õ tõle, távol állanak az õ kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,

16 És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!

17 És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.

18 És kiáltának, látván az õ égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?

19 És port hányván az õ fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!

20 Örülj õ rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg õt érettetek való büntetéssel.

21 És egy erõs angyal egy nagy malomkõhöz hasonló követ felvõn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.

22 És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;

23 És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és võlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bûvöléseidtõl eltévelyedtek mind a népek.

24 És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.

Babilon pusztulása

18 Ezután egy másik angyalt láttam leszállni a Mennyből, akinek igen nagy hatalma volt. Dicsőségének fénye beragyogta a földet, és erős hangon ezt kiáltotta:

„Összedőlt Babilon!
    A nagy város összedőlt!
Gonosz szellemek lakóhelye lett,
    mindenféle tisztátalan szellem,
    utálatos és tisztátalan madár tanyája.
Mert Babilon minden népet megrészegített
    paráznasága borával,
hiszen vele paráználkodtak
    a Föld összes királyai.
A világ üzletemberei Babilon pazarló életmódjából
    és költekező jólétéből gazdagodtak meg.”

Ezután egy másik hangot hallottam a Mennyből, amely ezt mondta:

„Jöjj ki abból a városból, népem!
    Ne vegyél részt annak bűneiben,
s ne érjenek a csapások,
    amelyek a városra következnek!
Mert Babilon bűnei már az égig érnek,
    és Isten elérkezettnek látta,
    hogy számon kérje rajta.
Bánjatok úgy ezzel a várossal,
    ahogy ő bánt másokkal!
Sőt, kétszeresen fizessetek meg neki
    mindenért, amit tett!
A pohárba, amelyet másoknak készített,
    töltsetek neki magának kétszeresen!
Fizessetek neki annyi gyásszal és kínnal,
    amennyi dicsőséget és gazdagságot szerzett magának!
Mert ezt mondja: »Királynő vagyok, trónomon ülök!
    Nem vagyok özvegy, nem látok gyászt soha!«
Egy napon érik hát Babilont
    a számára készített csapások mind:
    halál, gyász és éhínség.
Tűzben pusztul el a város,
    mert erős az Úr Isten, aki ítélkezik felette.”

A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét. 10 Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd:

„Jaj, jaj, te nagy város!
    Jaj neked, hatalmas Babilon!
Egyetlen órában beteljesedett rajtad az ítélet!”

11 Siratják és gyászolják Babilont az egész világ üzletemberei és kereskedői is, mert senki sem veszi meg többé az áruikat: 12 aranyat, ezüstöt, drágaköveket, gyöngyöket; finom ruhákhoz való vásznat, bíborszínű vásznakat, selymet, bársonyt; sokféle illatos fát, elefántcsontból faragott dísztárgyakat; sokféle drága fából, bronzból, vasból és márványból készült tárgyakat; 13 fűszereket: fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, mirhát, tömjént; bort és olívaolajat, finom lisztet, búzát; marhákat, juhokat, lovakat és szekereket; rabszolgákat — és az emberek lelkét. A kereskedők sírva kiáltják:

14 „Ó, Babilon, amire a szíved vágyott,
    mindaz a jó és gazdagság eltűnt előled!
Minden gazdagságod és fényes jóléted
    örökre elveszett!
    Soha többé vissza nem tér hozzád!”

15 Az üzletemberek és kereskedők, akik meggazdagodtak a Babilonnal való kereskedésből, most félve a kínjaitól, csak a távolból siratják és gyászolják Babilont. 16 Ezt mondják:

„Jaj, jaj! Te nagy város,
    aki gyolcsvászonba, bíborba-bársonyba öltöztél,
    arannyal, drágakövekkel, gyöngyökkel ékesítetted magad!
17 Hogy elpusztult minden gazdagságod egyetlen óra alatt!”

Ugyanígy a hajóskapitányok, tengerészek, és mindazok, akik a tengereken utaznak és kereskednek, távolról nézik 18 az égő Babilon felszálló füstjét, és ezt kiáltják: „Nem volt a Földön még egy ilyen nagy város!” 19 Gyászukban a fejükre port szórnak, és sírva kiáltozzák:

„Jaj, jaj! Te nagy város!
Akinek csak hajója volt a tengeren,
    mind meggazdagodott Babilon gazdagságából,
mégis elpusztult Babilon egyetlen óra alatt!”

20 Örülj ennek, Menny! Örvendezzetek, apostolok, próféták és Isten szent népe, mert Isten bosszút állt Babilonon miattatok!

21 Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta:

„Így süllyed el a nagy város, Babilon!
    Ilyen lendülettel hajítják a pusztulásba,
    hogy soha többé ne is lássa senki!
22 Nem hallatszik benne többé
    hárfások, lantosok, fuvolások és trombitások zenéje,
nem dolgoznak benne mesteremberek,
    nem hallatszik a malomkő zaja,
23 nem fénylik benne lámpa,
    nem hallatszik vőlegény és menyasszony hangja!
Mert üzletemberei voltak a világ hatalmasai,
    és varázslásával minden népet becsapott!
24 Babilon! Kezeden szárad a prófétáknak
    és Isten szentjeinek vére!
Te vagy a bűnös mindazoknak a haláláért,
    akiket megöltek a Földön.”