A A A A A
Bible Book List

Jónás 2 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Jónás imádsága

Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:

„Az Örökkévalóhoz kiáltottam
    szorult helyzetemben,
    és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
    mégis meghallottad hangomat!

Mert a mélységbe hajítottál,
    a tenger közepébe dobtál,
    körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
    s örvényeid elborítottak.
Már azt gondoltam:
    bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
    szent Templomodat?

Bezárult fölöttem a mély víz,
    elborít az ár, a torkomig[a] ér,
    hínár szövődött fejemre,
a hegyek alapjáig süllyedtem,
    örökre bezárultak
    a föld reteszei mögöttem!

Örökkévaló Isten,
    te mégis kiemelted
    lelkem a pusztulásból!
Mikor elcsüggedtem,
    rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
    szent Templomodba.

Akik hitvány bálványokhoz
    ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
    aki könyörülhet rajtuk!
De én hálával áldozom neked, Istenem,
    és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
    jön a szabadulás!”

10 Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.

Footnotes:

  1. Jónás 2:5 torkomig Ez a szó a héberben többjelentésű: „lélek”, „élet”, „torok”. De fordítható így is: „elborított engem a víz”.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Jónás 2 Hungarian Károli (KAR)

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

Viewing of
Cross references
Footnotes