Add parallel Print Page Options

Prófécia a közelgő csapásokról

Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:

Hallgassátok meg ezt,
    népem vezetői!
Figyeljetek rám,
    akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
    a ti időtökben,
    vagy őseitek napjaiban?
Mondjátok el ezt fiaitoknak,
    ők is a gyermekeiknek,
    azok meg a következő nemzedéknek!

Sáskajárás

Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
    megette a másik,
amit ez megkímélt,
    felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
    csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]

Ébredjetek, ti részegek,
    és sírjatok!
Jajgassatok mind,
    ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
    elvették tőletek!
Pusztító sereg szállta meg országomat,
    erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
    széttépnek és összemorzsolnak mindent.
Elpusztították szőlőskertemet,
    összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
    fehérlenek csupaszon maradt ágai.

Felhívás böjtre

Sírjatok, gyászoljatok,
    mint a zsákruhába öltözött
    ifjú menyasszony,
    aki halott vőlegényét siratja!
Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
    az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
    az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
    gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
    nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
    elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
    elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
    siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
    nem lesz már sem aratás,
    sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
    száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
    és a gránátalma,
kiégett az alma
    és a datolyapálma,
    elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
    az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
    öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
    öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
    éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
    az étel- és italáldozat
    Istenetek Templomában!

14 Hirdessetek szent böjtöt,
    hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
    hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
    Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
    az Örökkévalóhoz kegyelemért!

Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja

15 Jaj, az a nap!
    Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
    úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
    tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
    Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
    elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
    düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
    elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
    Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
    mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
    mert tűz égette ki a puszták legelőit,
    láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
    mert kiszáradt forrás és patak,
    tűz perzselte föl a puszta legelőit!

Footnotes

  1. Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
  2. Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
  3. Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.

Az Úrnak igéje, a mely lõn Jóelhez, a Petuel fiához.

Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idõtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?

Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az õ fiaiknak, és azoknak fiai a következõ nemzetségnek.

A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskõ; és a mit a szöcskõ meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.

Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!

Mert egy nép jött fel az én földemre, erõs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nõstény oroszláné.

Pusztává tette szõlõmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az õ ifjúsága férjéért.

Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.

10 Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.

11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása!

12 Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jõjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.

14 Szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.

15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.

16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!

17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedõltek a csûrök; mert kiaszott a gabona.

18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelõjük; bûnhõdnek még a juhnyájak is!

19 Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezõ minden fáját.

20 A mezõ vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait.