Jób 7

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

7 „Szüntelen küszködés,
    verejtékes munka az ember élete a földön,
    s napjai, mint a napszámos napjai!
² Vágyik a pihenésre,
    mint rabszolga hűs árnyékba a tűző nap elől,
várja a nap végét,
    mint béres a fizetését.
³ De nekem szenvedések hónapjai jutottak,
    nyomorúságos éjszakák sora lett a fizetségem.
⁴ Ha lefekszem, azt kérdem:
    »Mikor lesz már reggel?«
Lassan múlik az éjjel,
    és nyugtalan forgolódom hajnalig.
⁵ Testemet por és férgek lepik,
    bőröm megszáradt, és sebek borítják.

⁶ Napjaim sebesebben futnak, mint a vetélő^[a],
    életem reménytelen vége közeleg.
⁷ Istenem, tekints rám, életem csak eltűnő lehelet,
    szemem nem lát több örömöt soha.
⁸ Ha elmentem, nem láthatsz megint,
    hiába keresel, nem leszek sehol.
⁹ Ahogy a felhő eltűnik, s már nincs sehol,
    úgy az is, aki leszállt a holtak közé,
    nem jöhet vissza onnan.
¹⁰ Nem térhet vissza otthonába,
    házát sem látja viszont soha.

¹¹ Hát nem türtőztetem magam,
    elpanaszolom minden szenvedésem,
    kiöntöm lelkem keserűségét!
¹² Tenger vagyok én, vagy tengeri szörny,^[b]
    hogy szüntelen szemmel tartasz, Istenem?
¹³ Ha arra gondolok: majd álmomban megnyugszom,
    s ágyamból reggel pihenten kelek,
¹⁴ Isten akkor is álmokkal rémít,
    látomásokkal rettent engem.
¹⁵ Jobb, ha megfojtasz!
    Lelkem inkább a halált kívánja,
    mint e szenvedést.
¹⁶ Utálom az életem, úgysem élhetek örökké,
    hagyj magamra engem!
    Mit sem ér az életem!
¹⁷ Istenem, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
    Miért fontos neked?
¹⁸ Miért látogatod meg reggelente,
    miért vizsgálod minden pillanatban?
¹⁹ Miért nem veszed le rólam tekinteted?
    Egy pillanatra sem hagysz magamra?
²⁰ Mit vétettem ellened, Istenem,
    ki minden embert szemmel tartasz?
Miért lettem figyelmed céltáblája?
    Hiszen magamnak is terhére vagyok!
²¹ Miért nem bocsátod meg vétkemet?
    Miért nem nézed el bűneimet?
Hiszen hamarosan a porba fekszem,
    s majd hiába keresnél, nem leszek!”