Jób 20

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Gondolataim felkavarják lelkemet,
    sürgetnek, hogy válaszoljak neked, Jób.
³ Hiszen te állandóan kioktatsz,
    és megszégyenítesz minket!
    De majd én bölcsen megfelelek!

^4-5 Tudod-e, hogy a gonoszok nem örülhetnek sokáig?!
    Tudod-e, hogy az istentelenek vigadozása
    csak egy pillanatig tart?!
Mióta Isten Ádámot a Földre helyezte,
    ez mindig is így volt!
⁶ Mert ha büszkeségük az égig érne is,
    ha fejüket a felhőkig emelik is a gonoszok,
⁷ mégis eltűnnek örökre!
    Eltűnnek, mint mezőn a ganéj.
Akik látták őket ezt kérdezik:
    »Hová lettek oly hirtelen?«
⁸ Bizony, az istentelen eltűnik, mint az álom,
    nem látja többé senki sem.
Elfelejtik, mint a rossz álmot.
⁹ Akik látták, nem láthatják soha többé.
    Otthona is elfelejti, nem emlékszik rá.
¹⁰ Amit apjuk elvett a szegényektől,
    gyermekei fizetik vissza.
Bizony, a gonosz ki kell engedje markából
    minden vagyonát!
¹¹ Még ha fiatal is, erőtől duzzad,
    hirtelen mégis a porban fekszik,
    egyszerre odavan.

¹² A gonosznak édes a gonoszság,
    szinte szájában tartogatja,
    nyelve alatt rejtegeti sokáig,
¹³ sajnálja lenyelni,
    hosszan ízlelgeti.
¹⁴ De gyomrában a gonoszság megkeseredik,
    s mint a kígyóméreg, olyan lesz a belsejében.
¹⁵ Az istentelen mohón nyeli a gazdagságot,
    de végül mégis kihányja.
    Isten kihajt belőle mindent, amit benyelt.
¹⁶ Vipera mérgét szívja magába,
    kígyómarás öli meg hirtelen,
¹⁷ s nem élvezheti többé a gazdagságát:
    a tejjel-mézzel folyó patakokat.
¹⁸ Vissza kell adja, amit megszerzett,
    nem örülhet vagyonának, amelyért dolgozott.
¹⁹ Mert elnyomta a szegényeket,
    és nem törődött nyomorúságukkal,
erőszakkal elvette házaikat,
    amelyeket nem ő épített.

²⁰ A gonoszoknak semmi sem elég,
    kapzsiságuk nem ismer határt,
    étvágyuk elől semmi sem menekülhet,
²¹ utánuk csak pusztaság marad.
    Így emésztik el a szegényeket,
    ezért a gonoszok jóléte nem tart sokáig.
²² Amikor már mindent összeharácsolt,
    és bőségben tobzódik,
    akkor szakad rá hirtelen a szükség és szegénység.
Bizony, egyszerre éri mindenféle csapás,
²³     mert Isten rázúdítja haragja tüzét,
    s jóllakatja a gonoszt veszedelemmel.
Záporoznak rá a harag csapásai,
    s ezzel kell töltenie hasát kenyér helyett.
²⁴ Ha elfut a gonosz az acélkard elől,
    átveri mellét a bronz nyílvessző.
²⁵ Úgy átfúrja testét a nyílvessző,
    hogy hátából áll ki a hegye.
Villámló nyílhegy fúródik májába,
    s a rémület tiporja földre.
²⁶ Féltve őrzött kincseit elpusztítják,
    őt magát tűz emészti meg,
    amelyet nem emberkéz gyújtott.
Tűz, amely mindent feléget,
    ami még házában megmaradt.
²⁷ A gonosz bűneit napvilágra hozza az ég,
    s felkel a föld, hogy tanúskodjon ellene.
²⁸ Árvíz sodorja el házát, családját, mindenét:
    elsöpri Isten haragja mindenestül azon a napon.
²⁹ Bizony, Isten így bánik a gonoszokkal,
    ezt kapják örökségül tőle, mert így rendelkezett.”