Jób 18

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Jób, mikor hagyod már abba az efféle beszédet?
    Gondolkozz végre világosan, azután beszéljünk!
³ Miért tartasz bennünket oly ostobának, mint az ökröket?
    Mind bolondok vagyunk a szemedben?
⁴ Haragoddal csak saját lelked szaggatod!
    Ha elpusztítod is magad,
    azért az élet nem fog megállni,
    s a sziklák sem omlanak le!

⁵ Bizony, a bűnösök világossága elsötétül,
    tűzhelyén a láng kialszik.
⁶ Otthonában a fény nem világít többé,
    ágya mellett a mécses kihuny.
⁷ Erőteljes léptei megrövidülnek,
    saját tervei miatt bukik el.
⁸ Lábai hálóba gabalyodnak,
    és csapdába esik.
⁹ Sarkát a csapda megragadja,
    lába hurokba szorul.
¹⁰ Ösvényén elrejtett csapda várja,
    lába előtt háló feszül.
¹¹ Mindenfelől rettegés veszi körül,
    sarkában a rémület lohol.
¹² Erejét éhség emészti fel,
    veszedelem várja, amikor elbukik.
¹³ Betegség emészti bőrét,
    a halál kezdete sorvasztja húsát.
¹⁴ Biztonságos otthonából kiszakítják,
    fogolyként hajtják a Félelem Királya^[a] elé.
¹⁵ Idegenek költöznek be otthonába,
    kunyhójára kénkő hullik.
¹⁶ Mint a fának aszályban, kiszárad gyökere,
    koronája pedig elfonnyad.
¹⁷ Még emléke is kivész a földről,
    nem beszélnek róla az utcákon többé.
¹⁸ Elűzik a fényről, sötétbe taszítják,
    kizárják a világból örökre.
¹⁹ Népe között nem marad utána sem fia, sem unokája,
    lakóhelyén nem marad senkije.
²⁰ Elszörnyednek sorsán a nyugaton lakók,
    s elnémulnak az iszonyattól a keletiek.
²¹ Bizony, így jár annak otthona, aki istentelen,
    ez történik azzal, aki tudni sem akar Istenről!”