Jób 4

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Ha mondok valamit, nem bánod-e?
    Ki állja meg ezt szó nélkül?
³ Sokakat tanítottál, sok éven át,
    aki gyenge volt, bátorítottad,
⁴ szavad a botladozót felsegítette,
    a roskadozó térdeket megerősítette.
⁵ De most, hogy te kerültél sorra, megzavarodsz?
    Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd?
⁶ Istenfélelmed miért nem ad erőt?
    Igazságos életed nem nyújt reményt?
⁷ Gondold csak meg, az ártatlanokat nem éri csapás!
    Aki igazságosan él, nem éri veszedelem!
⁸ Hanem akik hamisságot szántanak,
    és gonoszságot vetnek,
    azok aratnak veszedelmet!
⁹ Ezeket Isten lehelete elsöpri,
    haragjának forgószele szétzúzza.
¹⁰ Olyanok lesznek, mint az ordító oroszlán,
    mint a törött fogú morgó oroszlán,
¹¹ mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát.
    Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.

¹² Titokzatos szót hallottam,
    suttogás jutott fülembe,
¹³ mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen,
    s mély álomba zuhantam hirtelen.
¹⁴ Félelem és remegés fogott el,
    még csontjaim is reszkettek.
¹⁵ Egy szellem suhant el arcom előtt,
    s még a hajam is égnek állt.
¹⁶ Csendben megállt előttem,
    de nem láttam alakját,
valaki ott volt, éreztem.
    Azután megszólalt:
¹⁷ »Vajon az ember megállhat-e Isten előtt?
    Számára lehet-e valaki elfogadható?
¹⁸ Hiszen még mennyei szolgáiban sem bízhat,
    még angyalaiban is talál hibát!
¹⁹ Hát még az emberekben,
    akik porból épített agyagházakban laknak,^[a]
    s könnyebben szétnyomhatók a molynál!
²⁰ Reggeltől estig csak szenvednek,
    majd örökre elvesznek, de észre sem veszi senki.
²¹ Sátoruk cövekét kihúzzák,
    s meghalnak bölcsesség nélkül.«”