Jób 36
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
36 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, légy türelemmel, hallgass meg,
mert Istenről van még mondanivalóm!
3 Messziről származik tudásom,
s megmutatom, hogy Teremtőm igazságos!
4 Látod, szavaim mind igazak!
Tökéletes tudású ember áll előtted!
5 Tudd meg, hogy Isten hatalmas,
erős szívű és bölcs,
de az embert mégsem veti meg.
6 Nem hagyja a gonoszokat sokáig élni,
igazságot szolgáltat az elnyomottnak.
7 Nem fordul el az igazaktól,
hanem királyok mellé ülteti őket a trónra,
felemeli őket örökre.
8 Ha pedig Isten láncra verve megbüntet valakit,
ha fogva tartja a fájdalom köteleivel,
9 akkor is tudtára adja, miben vétkezett,
megmutatja neki büszkesége bűnét,
10 megnyitja fülét, hogy fenyítését megértse,
és parancsolja, hogy a gonosztól forduljon el.
11 Ha hallgat rá a bűnös, és enged szavának,
akkor további éveit békében és jólétben töltheti,
akkor esztendeit örömmel éli le.
12 Ha pedig nem enged szavának,
halálos fegyver szúrja keresztül,
s elpusztul ostobasága miatt.
13 Az istentelenek Istenre haragszanak,
mikor ő megkötözi és fenyíti őket,
ahelyett, hogy hozzá fordulnának.
14 Meghalnak fiatalon,
mint a prostituáltak.
15 Bizony, Isten a szenvedés által
ment meg a veszélytől,
szenvedés által nyitja meg fülét a szenvedőnek!
16 Jób, téged is kiszabadítana Isten a szenvedés torkából,
tágas mezőre vezetne, ahol bőség és gazdagság vár!
17 De most tele vagy hamis gondolatokkal,
és jogosan ér utol az ítélet.
18 Ne engedd, hogy az indulat elragadjon,
ne utasítsd el Isten fenyítését,
ne riasszon meg a hatalmas váltságdíj!
19 Vajon segélykiáltásod megment-e a bajból?
Segít-e valamit rajtad erőfeszítésed?
20 Ne kívánd, hogy eljöjjön az éjszaka,
amikor a népeket kipusztítják a helyükről!
21 Vigyázz, ne pártolj a gonoszsághoz,
még ha vonzóbbnak tűnik is, mint a nyomorúság!
22 Nézd, Isten milyen erős és hatalmas!
Nincs tanító, hozzá hasonló!
23 Senki sem parancsolhat neki,
senki sem mondhatja: »Ezt rosszul tetted!«
24 Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért,
hiszen ezekről énekelnek az emberek!
25 Amit Isten tett, azt mindenki látta,
még messzi földeken is látták tetteit.
26 Isten valóban fenséges, hatalmas,
csak mi nem ismerjük hatalmát,
sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.
27 Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről,
köddé és felhővé változtatja,
28 hogy az ég esőt hullasson,
sűrű záport az emberekre.
29 Ki tudja, merre szállnak a fellegek?
Ki érti a mennydörgés szavát?
30 Nézd, Isten küldi szét a villámokat is,
ő takarja be a tenger mélyét.
31 Ezekkel kormányozza a népeket,
így ad nekik bőséges termést és kenyeret.
32 Markába fogja a villámokat,
lesújt velük, ahová akar.
33 A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét,
még a legelő állatok is megértik ezt.”
Jób 36
Hungarian Károli
36 És folytatá Elihu, és monda:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.
34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center