Add parallel Print Page Options

33 „Hallgass rám, Jób,
    figyelj szavaimra türelmesen!
Most már szóra nyílik ajkam,
    nyelvemen vannak már a szavak.
Őszinte szívvel beszélek hozzád,
    egyenes szavakkal igazat mondok.
Isten Szelleme teremtett engem,
    a Mindenható lehelete adott nekem is életet.
Válaszolj hát, kérlek, ha tudsz,
    készülj fel, állj elő érveiddel!
Én is olyan vagyok Isten előtt, mint te,
    engem is agyagból formált, mint téged.
Tőlem nem kell félned,
    nem leszek hozzád kegyetlen.

Jób, te azt mondtad,
    s ezt saját fülemmel hallottam:
»Tiszta vagyok és ártatlan, nem terhel semmi bűn,
    lelkiismeretem tiszta, nem tettem semmi rosszat,
10 Isten mégis ellenem fordult,
    úgy bánik velem, mint ellenségével!
11 Kalodába zárta lábamat,
    szemmel tartja minden lépésemet.«

12 Lásd, azt mondom, ebben nincs igazad,
    mert Isten nagyobb az embernél!
13 Azért perelsz vele,
    mert nem ad számot neked,
    s kérdéseidre nem felel?
14 Pedig szól hozzánk Isten sokféleképpen,
    szól, nem csak egyszer, de többször is!
Csakhogy nem értjük,
    vagy nem törődünk vele!
15 Szól hozzád álmodban, éjjeli látomásban,
    mikor mély álom száll rád, vagy mikor ébredezel.
16 Megnyitja füledet ilyenkor,
    majd figyelmeztetését megpecsételi jelekkel,
17 hogy ha rosszat tervezel, eltérítsen attól,
    hogy visszatartson a büszkeségtől,
18 hogy megóvja lelked a haláltól,[a]
    életed a gyilkos dárdadöféstől.

19 Szól hozzád, mikor betegen fekszel,
    mikor fájdalommal fegyelmez,
    és csontjaidban érzed a figyelmeztetést.
20 Mikor már a kenyeret sem kívánod,
    kedvenc ételedtől is undorral fordulsz el,
21 mikor annyira lesoványodsz,
    hogy csontjaid is kilátszanak,
22 mikor lelked már közeleg a pusztítóhoz,
    életed ahhoz, aki azt majd kioltja.
23 Akkor, ha van melletted magyarázó angyal,
    egy az ezer közül,
    hogy megmutassa az igazsághoz vezető utat,
24 akkor Isten megkönyörül rajtad, és azt mondja:
    »Szabadítsd meg őt a haláltól,
    mert váltságdíjat találtam számára!«
25 Akkor tested megújul, ismét megerősödsz,
    s újra kezded fiatalságodat.
26 Imádkozol, Isten újra kegyelmébe vesz,
    örömmel járulsz elébe,
    ő helyreállít, és megint magához fogad.
27 Te pedig énekelve mondod az embereknek:
»Bizony vétkeztem, és letértem az igaz útról,
    Isten mégsem büntetett meg,
    pedig megérdemeltem volna.
28 Megváltott engem a haláltól,
    s lelkem megint a világosságot nézi nagy örömmel!«

29 Látod, így bánik velünk Isten kétszer
    vagy háromszor is,
30 hogy lelkünket megmentse a haláltól,
    s hogy megint ránk ragyogjon az élet világossága.

31 Figyelj rám, Jób,
    hallgass csak engem,
    hadd beszéljek még!
32 Ha tudsz, felelj meg nekem,
    mert kívánom, hogy ártatlannak bizonyulj!
33 De ha nincs mit mondanod, hallgass engem,
    hadd tanítsalak bölcsességre!”

Footnotes

  1. Jób 33:18 haláltól Szó szerint: „a sírgödörtől”.

33  No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!