Jób 31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
31 (Mikor még jó dolgom volt,)
„Szövetséget kötöttem szemeimmel,
hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.
2 Hiszen ha megkívánnám őket,
milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől,
mi jót várhatnék a Mindenhatótól?
3 Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése,
a bűnösnek pusztulás a sorsa!
4 Hiszen Isten éberen figyel,
szemmel tartja minden lépésemet.
5 Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam,
ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam
— Isten azonnal észrevette volna.
6 Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén!
Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!
7 Ha letértem az igaz útról,
ha szívem szemem kívánságát követte,
ha kezemet bűn szennyezte be,
8 más arassa le akkor, amit vetettem,
és tépje ki tövestül, amit ültettem!
9 Ha szívem más asszonyára áhítozott,
ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,
10 akkor feleségem más férfi ételét készítse,
és más férfi háljon vele!
11 Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek,
ítéletre méltó lennék biztosan,
12 bűnöm égetne, mint a tűz,
megemésztene teljesen,
elpusztítaná minden vagyonomat.
13 Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal,
mikor panaszuk volt ellenem,
14 hogyan állhatnék meg Isten színe előtt?
Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?
15 Hiszen engem is, a szolgámat is
ő teremtett az anyaméhben.
Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket
anyánk szíve alatt.
16 Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak,
segítettem az özvegyeket,
nélkülözni nem hagytam őket.
17 Megosztottam kenyerem az éhezőkkel,
bőven adtam az árváknak.
18 Igen, apjuk voltam az árváknak,
és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.
19 Ha szegényt láttam rongyosan,
takaró nélkül a nyomorultat,
örömmel segítettem rajtuk.
20 Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót,
s a rongyosat felruháztam,
úgyhogy áldottak érte mindannyian.
21 Nem fenyegettem az árvát kezemmel,
mikor segítséget kért a kapuban.
22 Nem így van? De igen!
Ha nem lenne igazam,
szakadjon ki a karom tövestől,
és vállam váljon el testemtől!
23 De mindezeket el nem követtem,
egész életemben tiszteltem és féltem Istent,
s a Mindenható büntetésétől rettegtem!
24 Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban,
csak a Mindenhatóban.
Nem reménykedtem soha színaranyban.
25 Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem,
hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.
26 Nem imádtam a ragyogó Napot,
sem a gyönyörű Holdat,
27 nem intettem csókot feléjük kezemmel,
nem csábították el szívem.
28 Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó,
ha megtagadtam volna a Menny Istenét!
29 Mikor ellenségem baj érte,
nem örvendtem romlásán,
nem nevettem kárörvendőn,
ha bajba került.
30 Soha nem átkoztam,
s nem kívántam halálát.
31 Jól tudták a szolgáim:
az idegen nálam mindig jóllakott,
32 a jövevénynek szállást kínáltam,
vendégül láttam az utazókat.
33 Mások talán eltitkolják vétkeiket,
de én soha nem tettem ilyet!
34 Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak,
nem féltem rokonaim véleményétől,
nem burkolóztam hallgatásba,
nem zárkóztam házamba!
35 Ó, bárcsak meghallgatna engem!
Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható!
Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!
36 Bátran vállaimra venném a vádakat,
s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!
37 Számot adnék előtte minden lépésemről,
s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.
38 Ha bárkitől elvettem volna földjét,
annak barázdái ellenem kiáltsanak,
39 ha munkásaim bérét ki nem fizettem,
ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,
40 akkor földemen búza helyett tövis teremjen,
s árpa helyett hitvány gyomok!”
Itt végződnek Jób beszédei.
Jób 31
Hungarian Károli
31 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center