Jób 16
Hungarian Károli
16 Felele pedig Jób, és monda:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.
13 Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.
15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]
17 Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.
22 Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Jób 16
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób negyedik válasza
16 Akkor Jób így válaszolt:
2 „Hallottam én már ilyet eleget!
Hitvány vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Mikor lesz már vége az értelmetlen locsogásnak?!
Meddig akarjátok még nyújtani a beszédet?
4 Lennétek csak az én helyemben,
akkor én is mondhatnék nektek ilyeneket!
Akkor én is vádolhatnálak benneteket,
csóválhatnám fejemet miattatok.
5 De legalább igyekeznék vigasztalni titeket,
próbálnám enyhíteni fájdalmatokat.
6 De jaj, az én fájdalmam nem enyhül, ha szólok,
s nem segít rajtam az sem, ha hallgatok!
7 Istenem, elvetted minden erőmet!
Elpusztítottad egész családomat!
8 Milyen sovány és gyenge lettem,
ez is ellenem tanúskodik,
mert mindenki azt hiszi, bűnös vagyok!
9 Hiába, Isten haragszik rám, és ellenem támad,
fogát csikorgatja, és széjjelszaggat engem.
Ellenségeim pedig gyűlölködve bámulnak rám.
10 Körém gyűltek az emberek,
s mind engem vádolnak,
szavaik arcul csapnak, összefognak ellenem!
11 Bizony, Isten kiszolgáltatott engem a gonosznak!
Egyenesen a gonosz kezébe adott!
12 Pedig békében és jólétben éltem,
de összetört engem hirtelen!
Nyakon ragadott, és szétzúzott!
Céltáblája lettem,
13 íjászai körülvettek, nyilaik eltaláltak,
belső részeimbe fúródtak,
kegyetlen kínokat szenvedek!
14 Újra meg újra rám rohan,
réseket tör rajtam, mint az ostromló sereg.
15 Zsákruhába öltöztem, porban ülök,
minden dicsőségem odavan!
16 Arcom a szüntelen sírástól eltorzult,
szempilláimra a halál árnyéka ült,
17 pedig nem tapad kezemhez gonoszság,
és imádságom tiszta!
18 Ó föld, ne takard el véremet![a]
Ne rejtse el az ég segélykiáltásomat!
19 Mégis tudom, van tanúm a Mennyben!
Van, aki mellettem tanúskodik a magasban!
20 Barátaim csúfolnak,
én mégis Istenre nézek éjjel-nappal!
21 Tanúm szót emel értem Istennél,
mint az ember fia, ha barátját védi a bíró előtt.
22 Hamar elfutnak az évek,
s odamegyek, ahonnan nincs visszatérés.”
Footnotes
- Jób 16:18 Lásd 1Móz 4:10–11.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center