A A A A A
Bible Book List

Isaiah 43-44 New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

Restoration and Protection Promised

43 But now thus says the Lord,
    he who created you, O Jacob,
    he who formed you, O Israel:
Do not fear, for I have redeemed you;
    I have called you by name, you are mine.
When you pass through the waters, I will be with you;
    and through the rivers, they shall not overwhelm you;
when you walk through fire you shall not be burned,
    and the flame shall not consume you.
For I am the Lord your God,
    the Holy One of Israel, your Savior.
I give Egypt as your ransom,
    Ethiopia[a] and Seba in exchange for you.
Because you are precious in my sight,
    and honored, and I love you,
I give people in return for you,
    nations in exchange for your life.
Do not fear, for I am with you;
    I will bring your offspring from the east,
    and from the west I will gather you;
I will say to the north, “Give them up,”
    and to the south, “Do not withhold;
bring my sons from far away
    and my daughters from the end of the earth—
everyone who is called by my name,
    whom I created for my glory,
    whom I formed and made.”

Bring forth the people who are blind, yet have eyes,
    who are deaf, yet have ears!
Let all the nations gather together,
    and let the peoples assemble.
Who among them declared this,
    and foretold to us the former things?
Let them bring their witnesses to justify them,
    and let them hear and say, “It is true.”
10 You are my witnesses, says the Lord,
    and my servant whom I have chosen,
so that you may know and believe me
    and understand that I am he.
Before me no god was formed,
    nor shall there be any after me.
11 I, I am the Lord,
    and besides me there is no savior.
12 I declared and saved and proclaimed,
    when there was no strange god among you;
    and you are my witnesses, says the Lord.
13 I am God, and also henceforth I am He;
    there is no one who can deliver from my hand;
    I work and who can hinder it?

14 Thus says the Lord,
    your Redeemer, the Holy One of Israel:
For your sake I will send to Babylon
    and break down all the bars,
    and the shouting of the Chaldeans will be turned to lamentation.[b]
15 I am the Lord, your Holy One,
    the Creator of Israel, your King.
16 Thus says the Lord,
    who makes a way in the sea,
    a path in the mighty waters,
17 who brings out chariot and horse,
    army and warrior;
they lie down, they cannot rise,
    they are extinguished, quenched like a wick:
18 Do not remember the former things,
    or consider the things of old.
19 I am about to do a new thing;
    now it springs forth, do you not perceive it?
I will make a way in the wilderness
    and rivers in the desert.
20 The wild animals will honor me,
    the jackals and the ostriches;
for I give water in the wilderness,
    rivers in the desert,
to give drink to my chosen people,
21     the people whom I formed for myself
so that they might declare my praise.

22 Yet you did not call upon me, O Jacob;
    but you have been weary of me, O Israel!
23 You have not brought me your sheep for burnt offerings,
    or honored me with your sacrifices.
I have not burdened you with offerings,
    or wearied you with frankincense.
24 You have not bought me sweet cane with money,
    or satisfied me with the fat of your sacrifices.
But you have burdened me with your sins;
    you have wearied me with your iniquities.

25 I, I am He
    who blots out your transgressions for my own sake,
    and I will not remember your sins.
26 Accuse me, let us go to trial;
    set forth your case, so that you may be proved right.
27 Your first ancestor sinned,
    and your interpreters transgressed against me.
28 Therefore I profaned the princes of the sanctuary,
    I delivered Jacob to utter destruction,
    and Israel to reviling.

God’s Blessing on Israel

44 But now hear, O Jacob my servant,
    Israel whom I have chosen!
Thus says the Lord who made you,
    who formed you in the womb and will help you:
Do not fear, O Jacob my servant,
    Jeshurun whom I have chosen.
For I will pour water on the thirsty land,
    and streams on the dry ground;
I will pour my spirit upon your descendants,
    and my blessing on your offspring.
They shall spring up like a green tamarisk,
    like willows by flowing streams.
This one will say, “I am the Lord’s,”
    another will be called by the name of Jacob,
yet another will write on the hand, “The Lord’s,”
    and adopt the name of Israel.

Thus says the Lord, the King of Israel,
    and his Redeemer, the Lord of hosts:
I am the first and I am the last;
    besides me there is no god.
Who is like me? Let them proclaim it,
    let them declare and set it forth before me.
Who has announced from of old the things to come?[c]
    Let them tell us[d] what is yet to be.
Do not fear, or be afraid;
    have I not told you from of old and declared it?
    You are my witnesses!
Is there any god besides me?
    There is no other rock; I know not one.

The Absurdity of Idol Worship

All who make idols are nothing, and the things they delight in do not profit; their witnesses neither see nor know. And so they will be put to shame. 10 Who would fashion a god or cast an image that can do no good? 11 Look, all its devotees shall be put to shame; the artisans too are merely human. Let them all assemble, let them stand up; they shall be terrified, they shall all be put to shame.

12 The ironsmith fashions it[e] and works it over the coals, shaping it with hammers, and forging it with his strong arm; he becomes hungry and his strength fails, he drinks no water and is faint. 13 The carpenter stretches a line, marks it out with a stylus, fashions it with planes, and marks it with a compass; he makes it in human form, with human beauty, to be set up in a shrine. 14 He cuts down cedars or chooses a holm tree or an oak and lets it grow strong among the trees of the forest. He plants a cedar and the rain nourishes it. 15 Then it can be used as fuel. Part of it he takes and warms himself; he kindles a fire and bakes bread. Then he makes a god and worships it, makes it a carved image and bows down before it. 16 Half of it he burns in the fire; over this half he roasts meat, eats it and is satisfied. He also warms himself and says, “Ah, I am warm, I can feel the fire!” 17 The rest of it he makes into a god, his idol, bows down to it and worships it; he prays to it and says, “Save me, for you are my god!”

18 They do not know, nor do they comprehend; for their eyes are shut, so that they cannot see, and their minds as well, so that they cannot understand. 19 No one considers, nor is there knowledge or discernment to say, “Half of it I burned in the fire; I also baked bread on its coals, I roasted meat and have eaten. Now shall I make the rest of it an abomination? Shall I fall down before a block of wood?” 20 He feeds on ashes; a deluded mind has led him astray, and he cannot save himself or say, “Is not this thing in my right hand a fraud?”

Israel Is Not Forgotten

21 Remember these things, O Jacob,
    and Israel, for you are my servant;
I formed you, you are my servant;
    O Israel, you will not be forgotten by me.
22 I have swept away your transgressions like a cloud,
    and your sins like mist;
return to me, for I have redeemed you.

23 Sing, O heavens, for the Lord has done it;
    shout, O depths of the earth;
break forth into singing, O mountains,
    O forest, and every tree in it!
For the Lord has redeemed Jacob,
    and will be glorified in Israel.

24 Thus says the Lord, your Redeemer,
    who formed you in the womb:
I am the Lord, who made all things,
    who alone stretched out the heavens,
    who by myself spread out the earth;
25 who frustrates the omens of liars,
    and makes fools of diviners;
who turns back the wise,
    and makes their knowledge foolish;
26 who confirms the word of his servant,
    and fulfills the prediction of his messengers;
who says of Jerusalem, “It shall be inhabited,”
    and of the cities of Judah, “They shall be rebuilt,
    and I will raise up their ruins”;
27 who says to the deep, “Be dry—
    I will dry up your rivers”;
28 who says of Cyrus, “He is my shepherd,
    and he shall carry out all my purpose”;
and who says of Jerusalem, “It shall be rebuilt,”
    and of the temple, “Your foundation shall be laid.”

Footnotes:

  1. Isaiah 43:3 Or Nubia; Heb Cush
  2. Isaiah 43:14 Meaning of Heb uncertain
  3. Isaiah 44:7 Cn: Heb from my placing an eternal people and things to come
  4. Isaiah 44:7 Tg: Heb them
  5. Isaiah 44:12 Cn: Heb an ax
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Isaia 43-44 Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Il Signore solo è colui che salva Israele

43 Ma ora così parla il Signore, il tuo Creatore, o Giacobbe, colui che ti ha formato, o Israele: «Non temere, perché io ti ho riscattato, ti ho chiamato per nome; tu sei mio!

Quando dovrai attraversare le acque, io sarò con te; quando attraverserai i fiumi, essi non ti sommergeranno; quando camminerai nel fuoco non sarai bruciato e la fiamma non ti consumerà,

perché io sono il Signore, il tuo Dio, il Santo d’Israele, il tuo Salvatore; io ho dato l’Egitto come tuo riscatto, l’Etiopia e Seba al tuo posto.

Perché tu sei prezioso ai miei occhi, sei stimato e io ti amo, io do degli uomini al tuo posto e dei popoli in cambio della tua vita.

Non temere, perché io sono con te; io ricondurrò la tua discendenza da oriente e ti raccoglierò da occidente.

Dirò al settentrione: “Da’!” e al mezzogiorno: “Non trattenere!” Fa’ venire i miei figli da lontano e le mie figlie dalle estremità della terra[a]:

tutti quelli cioè che portano il mio nome, che io ho creati per la mia gloria, che ho formati, che ho fatti.

«Fa’ uscire il popolo cieco che ha occhi, e i sordi che hanno orecchi!

Si adunino tutte assieme le nazioni, si riuniscano i popoli! Chi tra di loro può annunciare queste cose e farci udire delle predizioni antiche? Procurino i loro testimoni e stabiliscano il loro diritto, affinché, dopo averli uditi, si dica: “È vero!”

10 I miei testimoni siete voi», dice il Signore, «voi e il mio servo che io ho scelto, affinché voi lo sappiate, mi crediate e riconosciate che io sono. Prima di me nessun Dio fu formato, e dopo di me non ve ne sarà nessuno.

11 Io, io sono il Signore, e fuori di me non c’è salvatore.

12 Io ho annunciato, salvato, predetto, e non un dio straniero in mezzo a voi; voi me ne siete testimoni», dice il Signore; «io sono Dio.

13 Da che fu il giorno, io sono; nessuno può liberare dalla mia mano; io opererò. Chi potrà impedire la mia opera?»

14 Così parla il Signore, il vostro Redentore, il Santo d’Israele: «Per amor vostro io mando il nemico contro Babilonia; volgerò tutti in fuga e i Caldei scenderanno sulle navi di cui sono così fieri.

15 Io sono il Signore, il vostro Santo, il creatore d’Israele, il vostro re».

16 Così parla il Signore, che aprì una strada nel mare e un sentiero fra le acque potenti,

17 che fece uscire carri e cavalli, un esercito di prodi guerrieri; tutti quanti furono atterrati e mai più si rialzarono; furono estinti, spenti come un lucignolo.

18 «Non ricordate più le cose passate, non considerate più le cose antiche.

19 Ecco, io sto per fare una cosa nuova; essa sta per germogliare; non la riconoscerete? Sì, io aprirò una strada nel deserto, farò scorrere dei fiumi nella steppa.

20 Le bestie dei campi, gli sciacalli e gli struzzi mi glorificheranno, perché avrò dato l’acqua al deserto, fiumi alla steppa, per dar da bere al mio popolo, al mio eletto.

21 Il popolo che mi sono formato proclamerà le mie lodi.

22 «Tu non mi hai invocato, Giacobbe, anzi ti sei stancato di me, Israele!

23 Tu non mi hai portato l’agnello dei tuoi olocausti e non mi hai onorato con i tuoi sacrifici; io non ti ho tormentato con richieste di offerte, né ti ho stancato domandandoti incenso.

24 Tu non hai comprato con denaro canna odorosa per me e non mi hai saziato con il grasso dei tuoi sacrifici; ma tu mi hai tormentato con i tuoi peccati, mi hai stancato con le tue iniquità.

25 Io, io, sono colui che per amore di me stesso cancello le tue trasgressioni e non mi ricorderò più dei tuoi peccati.

26 Risveglia la mia memoria, discutiamo assieme, parla tu stesso per giustificarti!

27 Il tuo primo progenitore ha peccato, i tuoi mediatori si sono ribellati a me;

28 perciò io ho trattato come profani i capi del santuario, ho votato Giacobbe allo sterminio, ho abbandonato Israele all’infamia.

Il Signore e gli idoli

44 «Ora ascolta, Giacobbe, mio servo, o Israele, che io ho scelto!

Così parla il Signore che ti ha fatto, che ti ha formato fin dal seno materno, colui che ti soccorre: “Non temere, Giacobbe, mio servo, o Iesurun[b], che io ho scelto!”

Io infatti spanderò le acque sul suolo assetato e i ruscelli sull’arida terra; spanderò il mio Spirito sulla tua discendenza e la mia benedizione sui tuoi rampolli;

essi germoglieranno come in mezzo all’erba, come salici in riva a correnti d’acque.

L’uno dirà: “Io sono del Signore”, l’altro si chiamerà Giacobbe, e un altro scriverà sulla sua mano: “Del Signore”, e si onorerà di portare il nome d’Israele.

«Così parla il Signore, re d’Israele e suo Redentore, il Signore degli eserciti: “Io sono il primo e sono l’ultimo, e fuori di me non c’è Dio.

Chi, come me, proclama l’avvenire fin da quando fondai questo popolo antico? Che egli lo dichiari e me lo provi! Lo annuncino essi l’avvenire, e quanto avverrà!

Non vi spaventate, non temete! Non te l’ho io annunciato e dichiarato da tempo? Voi me ne siete testimoni. C’è forse un Dio fuori di me? Non c’è altra Rocca; io non ne conosco nessuna”».

Quelli che fabbricano immagini scolpite sono tutti vanità; i loro idoli più cari non giovano a nulla; i loro testimoni non vedono, non capiscono nulla, perché essi siano coperti di vergogna.

10 Chi fabbrica un dio o fonde un’immagine che non gli serva a nulla?

11 Ecco, tutti quelli che vi lavorano saranno coperti di vergogna, e gli artefici stessi non sono che uomini! Si radunino tutti, si presentino! Saranno spaventati e coperti di vergogna tutti insieme.

12 Il fabbro lima il ferro, lo mette nel fuoco, forma l’idolo a colpi di martello e lo lavora con braccio vigoroso; soffre perfino la fame e la forza gli viene meno, non beve acqua e si affatica.

13 Il falegname stende la sua corda, disegna l’idolo con la matita, lo lavora con lo scalpello, lo misura con il compasso, ne fa una figura umana, una bella forma d’uomo, perché abiti una casa.

14 Si tagliano dei cedri, si prendono degli elci, delle querce, si fa la scelta fra gli alberi della foresta, si piantano dei pini che la pioggia fa crescere.

15 Poi tutto questo serve all’uomo per fare fuoco, ed egli ne prende per riscaldarsi, ne accende anche il forno per cuocere il pane; e ne fa pure un dio e lo adora, ne scolpisce un’immagine, davanti alla quale si inginocchia.

16 Ne brucia la metà nel fuoco, con l’altra metà prepara la carne, la fa arrostire e si sazia. Poi si scalda e dice: «Ah! mi riscaldo, godo a veder questa fiamma!»

17 Con l’avanzo si fa un dio, il suo idolo, gli si prostra davanti, lo adora, lo prega e gli dice: «Salvami, perché tu sei il mio dio!»

18 Non sanno nulla, non capiscono nulla; hanno impiastrato loro gli occhi perché non vedano e il cuore perché non comprendano.

19 Nessuno rientra in se stesso e ha conoscimento e intelletto per dire: «Ne ho bruciato la metà nel fuoco, sui suoi carboni ho fatto cuocere il pane, vi ho arrostito la carne che ho mangiata; con il resto farei un idolo abominevole? Mi inginocchierei davanti a un pezzo di legno?»

20 Un tale uomo si pasce di cenere, il suo cuore sviato lo inganna al punto che non può liberarsene e dire: «Ciò che stringo nella mia destra non è forse una menzogna?»

Ritorno d’Israele; intervento di Ciro

21 «Ricòrdati di queste cose, o Giacobbe, o Israele, perché tu sei mio servo; io ti ho formato, tu sei il mio servo, Israele, tu non sarai da me dimenticato.

22 Io ho fatto sparire le tue trasgressioni come una densa nube, e i tuoi peccati come una nuvola; torna a me, perché io ti ho riscattato».

23 Cantate, o cieli, poiché il Signore ha operato! Giubilate, o profondità della terra! Prorompete in grida di gioia, o montagne, o foreste con tutti gli alberi vostri! Poiché il Signore ha riscattato Giacobbe e manifesta la sua gloria in Israele!

24 Così parla il Signore, il tuo Redentore, colui che ti ha formato fin dal seno materno: «Io sono il Signore, che ha fatto tutte le cose; io solo ho spiegato i cieli, ho disteso la terra, senza che vi fosse nessuno con me.

25 Io rendo vani i presagi degli impostori e rendo insensati gli indovini; io faccio indietreggiare i saggi e muto la loro scienza in follia.

26 Io confermo la parola del mio servo e realizzo le predizioni dei miei messaggeri; io dico di Gerusalemme: “Essa sarà abitata!” Delle città di Giuda dico: “Saranno ricostruite e io ne rialzerò le rovine”.

27 Io dico all’abisso: “Fatti asciutto. Io prosciugherò i tuoi fiumi!”

28 Io dico di Ciro: “Egli è il mio pastore; egli adempirà tutta la mia volontà, dicendo a Gerusalemme: ‘Sarai ricostruita!’ e al tempio: ‘Le tue fondamenta saranno gettate!’”».

Footnotes:

  1. Isaia 43:6 Cfr. 2 Co 6:18.
  2. Isaia 44:2 Iesurun, nome poetico d’Israele, è un diminuitivo di Iesar che significa giusto, retto. Cfr. De 32:15; 33:5.
Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

Jesaja 43-44 Schlachter 2000 (SCH2000)

Der Herr ist der Erlöser Israels

43 Und nun, so spricht der Herr, der dich geschaffen hat, Jakob, und der dich gebildet hat, Israel: Fürchte dich nicht, denn ich habe dich erlöst! Ich habe dich bei deinem Namen gerufen; du bist mein.

Wenn du durchs Wasser gehst, so will ich bei dir sein, und wenn durch Ströme, so sollen sie dich nicht ersäufen. Wenn du durchs Feuer gehst, sollst du nicht versengt werden, und die Flamme soll dich nicht verbrennen.

Denn ich bin der Herr, dein Gott, der Heilige Israels, dein Erretter! Ich habe Ägypten hingegeben als Lösegeld für dich, Kusch und Saba an deiner Stelle.

Darum, weil du kostbar bist in meinen Augen [und] wertgeachtet und ich dich lieb habe, so gebe ich Menschen für dich hin und Völker für dein Leben.

Fürchte dich nicht, denn ich bin bei dir. Ich will deinen Samen vom Osten herführen und dich vom Westen[a] her sammeln.

Ich will zum Norden sagen: Gib heraus!, und zum Süden: Halte nicht zurück! Bringe meine Söhne aus der Ferne herbei und meine Töchter vom Ende der Welt,

einen jeden, der mit meinem Namen genannt ist und den ich zu meiner Ehre geschaffen habe, den ich gebildet und gemacht habe.

Bringe hervor das blinde Volk, das doch Augen hat, und die Tauben, die doch Ohren haben!

Alle Heidenvölker mögen zusammenkommen und die Nationen sich vereinigen! Wer unter ihnen kann dies verkündigen und uns Früheres[b] hören lassen? Lass sie ihre Zeugen stellen und sich rechtfertigen; dann wird man es hören und sagen: Es ist wahr!

10 Ihr seid meine Zeugen, spricht der Herr, und mein Knecht, den ich erwählt habe, damit ihr erkennt und mir glaubt und einseht, dass ich es bin; vor mir ist kein Gott gebildet worden, und nach mir wird es keinen geben.

11 Ich, ich bin der Herr, und außer mir gibt es keinen Retter.

12 Ich habe verkündigt, gerettet und von mir hören lassen und bin nicht fremd unter euch; und ihr seid meine Zeugen, spricht der Herr, dass ich Gott bin.

13 Ja, von jeher bin ich derselbe, und niemand kann aus meiner Hand erretten. Ich wirke — wer will es abwenden?

Der Herr wird Israel retten trotz dessen Untreue

14 So spricht der Herr, euer Erlöser, der Heilige Israels: Um euretwillen habe ich nach Babel geschickt und habe sie alle als Flüchtlinge hinuntergejagt, auch die Chaldäer in den Schiffen ihrer Jubelrufe[c].

15 Ich, der Herr, bin euer Heiliger, der Schöpfer Israels, euer König.

16 So spricht der Herr, der einen Weg im Meer bahnt und einen Pfad in mächtigen Wassern,

17 der Streitwagen und Rosse ausziehen lässt, Heer und Macht — da liegen sie miteinander, stehen nicht mehr auf; sie sind erloschen, wie ein Docht verglommen:

18 Gedenkt nicht mehr an das Frühere und achtet nicht auf das Vergangene!

19 Siehe, ich wirke Neues, jetzt sprosst es hervor; solltet ihr es nicht wissen? Ich will einen Weg in der Wüste bereiten und Ströme in der Einöde.

20 Die Tiere des Feldes werden mich preisen, die Schakale und Strauße, weil ich Wasser gegeben habe in der Wüste und Ströme in der Einöde, um mein Volk zu tränken, mein auserwähltes,

21 das Volk, das ich mir gebildet habe, damit sie meinen Ruhm verkündigen.

22 Und doch hast du, Jakob, nicht mich angerufen, noch hast du dich um mich bemüht, Israel!

23 Du hast mir deine Brandopferschafe nicht dargebracht und mich nicht mit deinen Schlachtopfern geehrt. Ich habe dir nicht zu schaffen gemacht mit Speisopfern, ich habe dich mit Weihrauchspenden nicht ermüdet.

24 Du hast mir nicht Gewürzrohr um Geld gekauft und mit dem Fett deiner Schlachtopfer mich nicht getränkt; aber du hast mir zu schaffen gemacht mit deinen Sünden und mir Mühe gemacht mit deinen Missetaten!

25 Ich, ich tilge deine Übertretungen um meinetwillen, und an deine Sünden will ich nie mehr gedenken!

26 Erinnere mich, wir wollen miteinander rechten; zähle [doch] auf, womit du dich rechtfertigen willst!

27 Dein erster Vater hat gesündigt, und deine Lehrer[d] haben mir die Treue gebrochen;

28 darum habe ich die Vorsteher des Heiligtums entweiht und Jakob dem Bann preisgegeben und Israel den Schmähungen.

Der Herr wird seinen Geist auf Israel ausgießen

44 So höre nun, mein Knecht Jakob, und du, Israel, den ich erwählt habe!

So spricht der Herr, der dich gemacht und von Mutterleib an gebildet hat, der dir hilft: Fürchte dich nicht, mein Knecht Jakob, und du, Jeschurun[e], den ich erwählt habe!

Denn ich werde Wasser auf das Durstige gießen und Ströme auf das Dürre; ich werde meinen Geist auf deinen Samen ausgießen und meinen Segen auf deine Sprösslinge,

und sie sollen hervorsprossen zwischen dem Gras wie Weiden an den Wasserbächen.

Dieser wird sagen: »Ich gehöre dem Herrn!«, und jener wird [sich] nach dem Namen Jakobs nennen; ein anderer wird sich mit seiner Hand dem Herrn verschreiben und [sich] den Ehrennamen »Israel« geben.

Der Herr allein ist Gott – die Torheit des Götzendienstes

So spricht der Herr, der König Israels, und sein Erlöser, der Herr der Heerscharen: Ich bin der Erste, und ich bin der Letzte, und außer mir gibt es keinen Gott.

Und wer ruft wie ich und verkündigt und tut es mir gleich, seit der Zeit, da ich ein ewiges Volk[f] eingesetzt habe? Ja, was bevorsteht und was kommen wird, das sollen sie doch ankündigen!

Fürchtet euch nicht und erschreckt nicht! Habe ich es dir nicht schon längst verkündet und dir angekündigt? Ihr seid meine Zeugen! Gibt es einen Gott außer mir? Nein, es gibt sonst keinen Fels, ich weiß keinen!

Alle Götzenmacher sind nichtig, und ihre Lieblinge nützen nichts; ihre eigenen Zeugen sehen nichts und erkennen nichts, sodass sie zuschanden werden.

10 Wer hat je einen Gott gemacht und ein Götzenbild gegossen, ohne einen Nutzen davon zu erwarten?

11 Siehe, alle, die mit ihm Gemeinschaft haben, werden zuschanden, und seine Werkmeister sind auch nur Menschen. Mögen sie alle sich vereinigen und zusammenstehen — sie müssen doch erschrecken und miteinander zuschanden werden!

12 Der Kunstschmied hat einen Meißel und arbeitet in der Glut und bildet es mit Hämmern und fertigt es mit der Kraft seines Armes; dabei leidet er Hunger, bis er kraftlos wird, und trinkt kein Wasser, bis er ermattet ist.

13 Der Holzschnitzer spannt die Messschnur aus, er zeichnet es ab mit dem Stift, bearbeitet es mit Schnitzmessern und umreißt es mit dem Zirkel; und er macht es nach dem Bildnis eines Mannes, nach der Schönheit des Menschen, damit es in einem Haus wohne.

14 Man fällt sich Zedern und nimmt eine Steineiche oder eine Eiche und wählt sie sich aus unter den Bäumen des Waldes. Man pflanzt eine Pinie, und der Regen macht sie groß.

15 Das dient dann dem Menschen als Brennstoff; und er nimmt davon und wärmt sich damit; er heizt ein, um damit Brot zu backen; davon macht er auch einen Gott und betet ihn an; er verfertigt sich ein Götzenbild und fällt davor nieder!

16 Den einen Teil verbrennt er im Feuer, bei dem anderen isst er Fleisch; er brät einen Braten und sättigt sich; er wärmt sich auch daran und spricht: »Ah, ich habe mich erwärmt, ich spüre das Feuer!«

17 Aus dem Rest aber macht er einen Gott, sein Götzenbild. Er kniet davor nieder, verehrt es und fleht zu ihm und spricht: »Errette mich, denn du bist mein Gott!«

18 Sie erkennen und verstehen es nicht, denn er hat ihre Augen verklebt, dass sie nicht sehen, und ihre Herzen, dass sie nichts verstehen.

19 Keiner nimmt es sich zu Herzen; da ist weder Einsicht noch Verstand, dass man bei sich sagte: Ich habe den einen Teil mit Feuer verbrannt und über seiner Glut Brot gebacken, Fleisch gebraten und gegessen — und aus dem Übrigen sollte ich nun einen Gräuel machen? Sollte ich vor einem Holzklotz niederfallen?

20 Wer der Asche nachgeht, den hat ein betrogenes Herz verführt; er rettet seine Seele nicht und denkt nicht: Es ist ja Betrug in meiner Rechten!

Der Herr schenkt Vergebung für Israel — Ankündigung der Rückkehr nach Jerusalem unter Kyrus

21 Bedenke dies, Jakob, und du, Israel; denn du bist mein Knecht! Ich habe dich gebildet, du bist mein Knecht; o Israel, du wirst nicht von mir vergessen werden!

22 Ich tilge deine Übertretungen wie einen Nebel und deine Sünden wie eine Wolke. Kehre um zu mir, denn ich habe dich erlöst!

23 Frohlockt, ihr Himmel; denn der Herr hat es vollbracht! Jauchzt, ihr Tiefen der Erde! Brecht in Jubel aus, ihr Berge und Wälder samt allen Bäumen, die darin sind! Denn der Herr hat Jakob erlöst, und an Israel verherrlicht er sich.

24 So spricht der Herr, dein Erlöser, der dich von Mutterleib an gebildet hat: Ich bin der Herr, der alles vollbringt — ich habe die Himmel ausgespannt, ich allein, und die Erde ausgebreitet durch mich selbst —,

25 der die Zeichen der Schwätzer vereitelt und die Wahrsager zu Narren macht; der die Weisen zum Widerruf zwingt und ihr Wissen zur Torheit macht;

26 der aber das Wort seines Knechtes bestätigt und den Ratschluss ausführt, den seine Boten verkündeten; der zu Jerusalem spricht: »Werde [wieder] bewohnt!«, und zu den Städten Judas: »Werdet [wieder] gebaut! Und ihre Trümmer richte ich wieder auf«,

27 der zur Meerestiefe spricht: »Versiege! Und deine Ströme werde ich trockenlegen!«,

28 der von Kyrus[g] spricht: »Er ist mein Hirte, und er wird all meinen Willen ausführen und zu Jerusalem sagen: Werde gebaut!, und zum Tempel: Werde gegründet!«

Footnotes:

  1. (43,5) w. vom [Sonnen]aufgang … vom [Sonnen]untergang.
  2. (43,9) d.h. früher Geweissagtes.
  3. (43,14) Auf den Euphratkanälen in Babylonien fanden oft Götterprozessionen in Schiffen unter den Jubelrufen der Bevölkerung statt.
  4. (43,27) od. Ausleger / Sprecher; gemeint sind Priester und Propheten.
  5. (44,2) bed. »der Redliche / Rechtschaffene«; ein Name für Israel.
  6. (44,7) w. ein Volk von ewigen [Zeiten].
  7. (44,28) hebr. Koresch, der Name des persischen Königs, der etwa 150 Jahre nach dieser Weissagung den Wiederaufbau Jerusalems befahl (vgl. 2Chr 36,22-23; Esr 1,1-4). Gott offenbarte seinen Namen im Voraus, um zu zeigen, dass er der Herr der Menschheitsgeschichte ist (vgl. Jes 46, 9-11).
Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

Ézsaiás 43-44 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Ne félj, mert megváltottalak!

43 De most azt mondja az Örökkévaló,
    aki teremtett téged, Jákób,
    aki téged alkotott, Izráel:
„Ne félj, mert megváltottalak!
    Neveden szólítottalak, enyém vagy!
Mikor vízen kelsz át,
    veled vagyok.
Ha folyókon,
    azok el nem borítanak.
Mikor tűzön mész keresztül,
    téged meg nem éget,
    lángja nem emészt meg,
mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    Izráel Szentje, Szabadítód.
Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe.
    Etiópiát és Szebát adtam érted,
    hogy enyém lehess.
Mivel drága vagy nekem,
    kedves és értékes,
s mert nagyon szeretlek,
    hát népeket adok érted,
    s életedért cserébe nemzeteket.

Ne félj, mert melletted vagyok,
    elhozom keletről fiaidat,
    összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.
Parancsolok északnak: add ide fiaimat!
    Szólok délnek: ne tartsd vissza őket!
Hozzátok vissza fiaimat messziről,
    s leányaimat a föld pereméről!
Mindenkit, aki nevemet viseli,
    akit dicsőségemre teremtettem,
    akit magam alkottam és formáltam.
Hozzátok elő a népet,[a]
    amely vak, pedig van szeme,
    és süket, noha van füle!”

„Gyűljetek össze mind, ti nemzetek,
    népek, gyülekezzetek!
Közületek ki tudta ezt előre?
    Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket,
    hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”

Az én tanúim ti vagytok, népem!

10 „Az én tanúim ti vagytok, népem
    — mondja az Örökkévaló —,
és szolgám, akit azért választottam,
    hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
    és megértsétek:
Én Vagyok, csak én!
    Előttem nem volt más Isten,
    és utánam sem lesz senki más!
11 Egyedül én vagyok az Örökkévaló,
    rajtam kívül nincs más Szabadító!
12 Én szóltam hozzátok,
    én szabadítottalak meg titeket,
    én jelentettem ki a múltat és jövőt.
Igen, én tettem ezt,
    nem valami idegen isten!
Ti vagytok tanúim,
    hogy én vagyok Isten egyedül!
    — ezt mondja az Örökkévaló. —
13 Mindig is én voltam,
    ezután is én leszek Isten egyedül!
Nincs senki, aki kezemből kivehetne,
    nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”

14 Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje:
„Értetek küldök seregeket Babilóniába,
    megalázom a káldeusokat.
Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon,
    amelyekre oly büszkék voltak.[b]
15 Én vagyok az Örökkévaló,
    én vagyok számotokra a Szent,
Izráel Teremtője, s a Királyotok!”

Ne gondoljatok többé a régi dolgokra!

16 Az Örökkévaló nyitott utat népének a tengeren át,
    ösvényt a mély vízen keresztül.
17 Kihozta az egyiptomiakat,
    harci szekerekkel és lovasokkal,
az egész hatalmas sereget,
    amely most ott fekszik,
többé föl nem kel soha,
    mert életük lángja kialudt,
    ellobbant, mint a mécses.
Ezt mondja az Örökkévaló,
    aki mindezeket tette:
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra,
    ne az emlékeken tűnődjetek!
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek!
    Már sarjad is, mint a zsenge vetés,
    nem vettétek észre?
A pusztában utat készítek,
    a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem,
    a pusztai sakálok és struccok,
mert a kietlenben vizet fakasztok,
    a sivatagban folyókat nyitok,
hogy inni adjak népemnek,
    választottaimnak.
21 Igen, a népnek,
    amelyet magamnak alkottam,
    s amely hirdeti majd dicséretemet.”

22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób!
    Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót,
    nem tiszteltél véresáldozatokkal.
Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal,
    nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat,
    nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat,
csak bűneiddel terheltél,
    vétkeid sokaságával fárasztottál.

25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet,
    önmagamért,
    és vétkeidre többé nem emlékezem!
26 Emlékeztess, pereljünk egymással!
    Add elő érveidet!
    Igazold magad, ha tudod!
27 Hiszen már ősapád is vétkezett,
    vezetőid[c] is vétkeztek ellenem mindannyian!
28 Hát én is hagytam,
    hogy szent helyem papjait meggyalázzák,
engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák,
    és megszégyenítsék Izráelt.”

Vizet öntök a szomjas földre

44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
    Halljad Izráel, akit választottam!
Az Örökkévaló mondja ezt neked,
    aki téged teremtett és megformált,
    anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
    választottam, Jesúrún,[d]
mert vizet öntök a szomjas földre,
    s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
    s áldásomat utódaidra.
Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
    növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
Az egyik azt mondja:
    ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
    Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
    Őt meg »Izráelnek« hívják.”

Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:

„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
    nincs más Isten rajtam kívül.
Kicsoda olyan, mint én?
    Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
    vagy hirdesse ki a jövendőt,
    mondja meg, mi következik!
De ti ne féljetek a jövőtől,
    ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
    régóta tudattam veletek,
    ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
    Nincs más Kőszikla,
    bizony, nincs!”

A bálványimádás kigúnyolása

Akik bálványokat készítenek,
    mind értelmetlenek,
    kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
    nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
    Kicsoda készít bálványszobrot,
    amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
    mind csalódni fognak.
    Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
    majd megrémülnek
    és megszégyenülnek valamennyien!

12 A kovács forgatja szerszámait,
    izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
    hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
    ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[e] a fát,
    körzővel méri,
    gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
    emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
    a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
    fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
    hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
    befűt vele, kenyeret süt,
    melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
    és azt imádja!
Saját kezével készítette,
    mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
    húst sütött a parázson,
    jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
    „De jól felmelegedtem,
    míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
    abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
    imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
    hiszen te vagy istenem!”

18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
    Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
    Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
    meg sem gondolja,
    hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
    parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
    s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
    Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
    aki hamuban gyönyörködik,
    s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
    ezért nem veszi észre,
    hogy amit istenként imád:
    puszta hazugság!

Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!

21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
    Izráel, te engem szolgálsz,
    nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
    hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
    mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
    mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
    hát térj vissza hozzám, Izráel!”

23 Énekeljen az ég és a föld,
    mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
    ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
    mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
    dicsőségét megmutatta Izráel által!

Prófécia Círuszról

24 Ezt mondja az Örökkévaló,
    Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
    a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
    és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25 Én vagyok az Örökkévaló,
    aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
    a bölcseket meghátrálásra készteti,
    s tudományuk bolondságát leleplezi.
26 Én vagyok az Örökkévaló,
    aki szolgáinak szavát beteljesíti,
    s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
    »Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
    Romjaitokat ismét felépítem!«
27 Ezt mondom a mélységes tengernek:
    »Száradj ki!«
és a folyóknak:
    »Vizetek kiszárítom!«
28 Ezt mondom Círusznak:[f]
    »Pásztorom vagy,
    aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
    Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
    fektessék le alapjaidat!«”

Footnotes:

  1. Ézsaiás 43:8 népet Valószínűleg Izráel népéről van szó. Lásd Ézs 6:9–10.
  2. Ézsaiás 43:14 Értetek… voltak Vagy: „Küldök valakit Babilon ellen, hogy betörjön kapuin. Akkor a káldeusok győzelemkiáltása sírássá változik.”
  3. Ézsaiás 43:27 vezetőid Vagy: „szószólóid” — vagyis, akik mások érdekében szót emelnek.
  4. Ézsaiás 44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
  5. Ézsaiás 44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott.
  6. Ézsaiás 44:28 Círusz A Perzsa Birodalom királya Kr.e. 550–530 között, aki uralkodása kezdetén szabadon bocsátotta a száműzetésben élő Izráel népét, sőt elrendelte, hogy hazamenve építsék újjá Jeruzsálemben az Örökkévaló Templomát.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Ésaïe 43-44 La Bible du Semeur (BDS)

Un seul Sauveur pour Israël

43 Maintenant, l’Eternel qui t’a créé, ô peuple de Jacob,

et qui t’a façonné, ô Israël,
te déclare ceci:
Ne sois pas effrayé
car je t’ai délivré,
je t’ai appelé par ton nom,
tu es à moi.
Quand tu passeras par les eaux,
je serai avec toi,
quand tu traverseras les fleuves,
ils ne te submergeront pas,
quand tu marcheras dans le feu,
il ne te fera pas de mal
et par les flammes tu ne seras pas brûlé,
puisque moi, l’Eternel, je suis ton Dieu,
le Saint d’Israël, ton Sauveur.
Je donnerai l’Egypte comme rançon pour toi,
l’Ethiopie et Seba en échange de toi.
Oui, parce que tu m’es précieux,
et que tu as du prix pour moi, et que je t’aime,
je donnerai des hommes en échange de toi,
et des peuples contre ta vie.

Sois donc sans crainte,
car je suis avec toi,
je ferai revenir tes enfants de l’orient
je te rassemblerai de l’occident.
Je dirai au septentrion: «Rends-les!»
Et au midi: «Ne les retiens donc pas!
Fais revenir mes fils des pays éloignés,
fais revenir mes filles des confins de la terre,
oui, tous ceux qui portent mon nom
et que j’ai créés pour ma gloire,
que j’ai formés, oui, que j’ai faits!
Laisse sortir le peuple qui est aveugle
tout en ayant des yeux,
et qui est sourd
bien qu’il ait des oreilles!»

Un peuple de témoins

Que toutes les nations s’assemblent
et que les peuples se regroupent!
Qui, parmi eux, avait prédit ces choses?
Qui avait annoncé les événements antérieurs?
Qu’ils citent leurs témoins et qu’ils se justifient!
Qu’on les écoute bien afin de pouvoir dire:
«Oui, c’est la vérité!»

10 Mais mes témoins, c’est vous,
déclare l’Eternel,
votre peuple est le serviteur, que je me suis choisi,
pour que vous le sachiez,
que vous croyiez en moi
et que vous compreniez que moi seul, je suis Dieu.
Avant moi aucun dieu ne fut jamais formé,
et après moi, jamais il n’en existera.
11 Moi, je suis l’Eternel
et, en dehors de moi, il n’est pas de Sauveur.
12 C’est moi qui ai prédit, c’est moi qui ai sauvé, je me suis fait entendre.
Pas un dieu étranger ne l’a fait parmi vous,
et vous, déclare l’Eternel,
vous êtes mes témoins,
et c’est moi qui suis Dieu.
13 Oui, je le suis depuis toujours
et personne ne peut délivrer de ma main.
Ce que je réalise, qui pourrait l’annuler?

Dieu intervient

14 Voici ce que déclare l’Eternel
votre Libérateur, moi le Saint d’Israël:
C’est à cause de vous que j’envoie une armée combattre Babylone,
et que je fais descendre[a] tous les Chaldéens qui s’enfuient
sur les navires mêmes où ils criaient de joie.
15 Moi, l’Eternel, je suis votre Dieu saint,
le Créateur d’Israël, votre Roi.

Un chemin à travers le désert

16 Ainsi dit l’Eternel,
qui, à travers la mer, a ouvert un chemin
et, dans les grosses eaux, a frayé un sentier[b],
17 qui fit sortir les chars et les chevaux,
l’armée et ses guerriers.
Ils se sont tous couchés
et ne se relèveront pas,
ils se sont consumés
et ils se sont éteints comme la mèche d’une lampe.
18 Ne vous rappelez plus les événements du passé,
ne considérez plus les choses d’autrefois;
19 je vais réaliser une chose nouvelle,
elle germe dès à présent,
ne la reconnaîtrez-vous pas?
J’ouvrirai un chemin à travers le désert
et je ferai jaillir des fleuves dans la steppe;
20 les animaux sauvages,
les chacals, les autruches, célébreront ma gloire,
car je ferai jaillir de l’eau dans le désert,
des fleuves dans la steppe,
pour abreuver mon peuple, celui que j’ai élu.
21 Je l’ai formé pour moi:
il proclamera ma louange.

Dieu accuse

22 Et pourtant, ô Jacob, tu n’as pas fait appel à moi!
Tu t’es lassé de moi, ô Israël!
23 Tu ne m’as pas offert d’agneaux en holocaustes,
tes sacrifices n’étaient pas à ma gloire;
je ne t’ai pas importuné pour avoir des offrandes,
je ne t’ai pas lassé pour avoir de l’encens.
24 Tu n’as pas dépensé d’argent pour moi, pour du roseau aromatique,
et tu ne m’as pas rassasié de la graisse des sacrifices.
Mais toi, tu m’as importuné par tes péchés,
tu m’as lassé par tes forfaits!

Dieu pardonne

25 Mais c’est moi, et moi seul, qui efface tes transgressions par égard pour moi-même,
je ne tiendrai plus compte de tes péchés.
26 Rappelle-moi ce qu’il en est, entrons ensemble en jugement
et, pour te justifier, expose donc ton cas.
27 Déjà, ton premier père[c] a péché envers moi
et ceux des tiens qui ont la charge d’interpréter la Loi m’ont été infidèles.
28 Aussi ai-je déshonoré
les chefs du sanctuaire
et j’ai livré Jacob à l’extermination,
Israël aux outrages.

Quand Dieu répandra son Esprit

44 Et maintenant, écoute, Jacob, mon serviteur,

Israël, toi que j’ai choisi,
voici ce que déclare l’Eternel, lui qui t’a fait,
qui t’a formé dès le sein de ta mère
et qui est ton soutien:
Ne sois pas effrayé,
Jacob, mon serviteur,
toi, Yeshouroun[d], que j’ai choisi.
Je répandrai des eaux sur le sol altéré,
j’en ferai ruisseler sur une terre aride,
oui, je répandrai mon Esprit sur ta postérité
et ma bénédiction sur ta progéniture.
Ils germeront au milieu de l’herbage
comme les peupliers près des cours d’eau.
Un tel confessera: «Je suis à l’Eternel»,
tel autre se dira un enfant de Jacob,
un autre encore écrira sur sa main: «Je suis à l’Eternel»
et il se parera de ce nom d’Israël.

Le Premier et le Dernier

Ainsi dit l’Eternel, lui, le Roi d’Israël,
le Seigneur des armées célestes,
et qui l’a délivré:
Moi, je suis le premier et je suis le dernier,
et en dehors de moi, il n’y a pas de dieu[e].
Qui est semblable à moi?
Qu’il le déclare donc!
Qu’il fasse donc savoir et qu’il m’expose
les événements du passé depuis que j’ai fondé il y a bien longtemps ce peuple.
Qu’il annonce d’avance ce qui doit arriver!
Ne vous effrayez pas et n’ayez pas de crainte!
Depuis longtemps déjà, je vous ai informés, je vous l’ai fait savoir.
Vous êtes mes témoins.
Existe-t-il un autre Dieu que moi?
Il n’y a pas d’autre Rocher!
Je n’en connais aucun!

Comment on fabrique des dieux

Ceux qui fabriquent des idoles ne sont tous que néant,
et ces œuvres qui leur sont chères ne sont d’aucun profit.
Leurs témoins ne voient rien
et ils ne savent rien;
ils connaîtront la honte.
10 A quoi bon faire un dieu,
couler une statue,
qui ne procure aucun profit?
11 Voici: tous leurs fidèles seront couverts de honte,
car ceux qui les ont fabriqués ne sont que des humains!
Qu’ils se rassemblent tous
et qu’ils se tiennent là!
Ils seront effrayés et confus tous ensemble.

12 L’artisan ferronnier appointe son burin,
le passe dans les braises
et, à coups de marteau, façonne son idole,
avec la force de son bras.
Mais, sitôt qu’il a faim,
il n’a plus d’énergie,
et s’il ne boit pas d’eau,
le voilà qui faiblit[f]!
13 Et voici le sculpteur: il a tendu sa corde,
trace l’œuvre à la craie
puis, avec le ciseau, il l’exécute,
et il la dessine au compas.
Il la façonne ainsi d’après la forme humaine,
et à la ressemblance d’un homme magnifique
pour qu’elle habite un sanctuaire.
14 Il a coupé des cèdres,
ou bien il s’est choisi du cyprès ou du chêne
qu’il a laissé devenir bien robuste
parmi les arbres des forêts,
ou bien il prend un pin qu’il a planté lui-même,
que la pluie a fait croître.
15 Or, l’homme se sert de ces bois pour les brûler,
il en prend une part pour se chauffer,
il allume le feu pour y cuire son pain.
Avec le même bois, il fait un dieu,
et il l’adore;
il fabrique une idole
et se prosterne devant elle.
16 La moitié de ce bois, il l’a livrée au feu;
grâce à cette moitié, il mange de la viande,
il fait cuire un rôti, et il s’en rassasie.
De ce bois il se chauffe et dit:
«Qu’il fait bon avoir chaud
et voir la belle flamme!»
17 Quant au reste du bois, il en fait une idole, il la prend pour son dieu,
il se prosterne devant elle et il l’adore.
Il l’invoque et lui dit: «Délivre-moi
car toi, tu es mon dieu!»

18 Ils sont sans connaissance, ils ne comprennent rien.
On a bouché leurs yeux
afin qu’ils ne voient pas,
on a fermé leur cœur afin qu’ils ne saisissent pas.
19 Aucun ne réfléchit,
aucun n’a de savoir
ni assez de raison pour se dire en lui-même:
«J’ai brûlé la moitié de mon bois dans le feu,
j’ai aussi cuit du pain sur les braises du bois,
j’ai rôti de la viande dont je me suis nourri,
et de ce qui restait, j’ai fait une abomination,
je me suis prosterné devant un bout de bois!»
20 Il se repaît de cendres,
car son cœur abusé l’a mené dans l’erreur,
il ne sauvera pas sa vie
et ne dira jamais:
«Ce que je tiens en main, n’est-ce pas une tromperie?»

L’Eternel rachète son peuple

21 Souviens-toi de cela, ô peuple de Jacob!
Souviens-toi, Israël: tu es mon serviteur,
c’est moi qui t’ai formé, tu es mon serviteur,
ô Israël, je ne t’oublierai pas[g].
22 J’ai effacé tes crimes comme un épais nuage
et tes péchés comme un brouillard.
Reviens à moi,
car je t’ai délivré.

23 Exulte d’allégresse, ô ciel,
car l’Eternel est entré en action.
Poussez des cris de joie, profondeurs de la terre!
Criez de joie, montagnes,
et vous aussi, forêts, ainsi que tous vos arbres,
car l’Eternel a délivré Jacob,
il a manifesté sa gloire en Israël.

Le retour de l’exil

24 Voici ce que déclare l’Eternel, ton libérateur,
celui qui t’a formé dès le sein maternel:
Oui, c’est moi, l’Eternel, qui ai fait toutes choses.
Moi seul j’ai déployé le ciel,
j’ai étendu la terre, sans aucune aide.
25 Je rends vains les présages des diseurs de mensonges,
j’ôte la raison aux devins,
je repousse les sages,
je fais tourner leur science en déraison[h].
26 J’accomplis la parole prononcée par mon serviteur
et je fais réussir les plans annoncés par mes messagers.
C’est moi, moi qui ai dit au sujet de Jérusalem:
«Qu’elle soit habitée!»
et concernant les villes de Juda:
«Qu’elles soient rebâties!»
Oui, j’en relèverai les ruines.
27 J’ordonne aux eaux profondes:
«Asséchez-vous,
je vais tarir vos fleuves.»
28 Et je dis de Cyrus[i]: «C’est mon berger,
et il accomplira tout ce que je désire.»
Il dira de Jérusalem:
«Qu’elle soit rebâtie»,
et il dira du Temple:
«Posez ses fondations!»

Footnotes:

  1. 43.14 et que je fais descendre : traduction incertaine.
  2. 43.16 Allusion à la traversée de la mer des Roseaux où les chars et les cavaliers du pharaon furent détruits quand Dieu a combattu contre eux (voir51.10; Ex 14.28; 15.4).
  3. 43.27 Jacob très certainement (voir Gn 25.26; 27.36; Os 12.4).
  4. 44.2 Nom donné à Israël en Dt 32.15; 33.5, 26, signifiant: honnête, droit (par opposition à Jacob: trompeur).
  5. 44.6 Voir 48.12; Ap 1.17; 22.13.
  6. 44.12 Dans le v. 12, Esaïe décrit la fabrication d’une idole en métal; dans les v. 13-20, d’une idole en bois, plus répandue (voir 40.20) que la première.
  7. 44.21 Selon le texte hébreu traditionnel. Le principal manuscrit hébreu de Qumrân et certaines versions anciennes ont: tu ne me décevras pas.
  8. 44.25 Voir 1 Co 1.20.
  9. 44.28 Le décret de Cyrus, en 538 av. J.-C., (Esd 1.2-4; 6.3-5) autorisant la reconstruction du Temple, donnera le signal de la reconstruction de Jérusalem.
La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.

Viewing of
Cross references
Footnotes