Add parallel Print Page Options

Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem õ, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az õ bujaságát arczáról, és az õ paráznaságát emlõi közül;

Különben meztelenre vetkõztetem õt és olyanná teszem, a milyen [volt] születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt szomjúsággal.

Sõt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai õk [is.

Mert paráználkodott az õ anyjok; gyalázatba merült, a ki õket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretõim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.

Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.

És szaladgál majd szeretõi után, de nem éri el õket; és mikor keresi õket és nem találja meg azokat, [azt] mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elõbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:

Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és [én] sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, [a mit] õk a Baálra költöttek.

Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az õ divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, [a melyek] meztelensége befedésére [lettek volna.]

És most feltárom az õ gyalázatát szeretõi elõtt, és senki sem szabadítja õt ki az én kezembõl.

10 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.

11 És elpusztítom szõlejét és fügefáját, a melyekrõl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretõim adtak nékem, és erdõvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg õket.

12 És megbüntetem õt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretõi után, rólam pedig elfeledkezett, [ezt] mondja az Úr.

13 Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.

14 És onnan adom meg néki az õ szõlõjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.

15 És azon a napon, [ezt] mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé [így:] Baálom.

16 És kiveszítem az õ szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.

17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrõl, és bátorságos lakozást adok nékik.

18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.

20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;

21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.

22 És bevetem õt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; õ pedig ezt mondja: Én Istenem!

Akkor majd így szólítjátok[a] fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”

Az Örökkévaló perel Izráel népével

„Pereljetek anyátokkal[b],
    mert többé nem a feleségem,
    és én sem vagyok férje!
Pereljetek vele,
    hogy tüntesse el arcáról,
    és mellei közül a házasságtörést!
Ha nem változik meg, letépem ruháit,
    s ott hagyom szégyenszemre,
    anyaszült meztelen.
Olyanná teszem, mint a puszta,
    lakatlan száraz sivataggá teszem,
    és szomjúsággal vesztem el.
Nem könyörülök gyermekein sem,
    hiszen anyjuk paráznaságából születtek.
Házasságtörő az anyjuk,
    gyalázatba merült szülőjük,
mikor ezt mondta: »Szeretőim[c] után járok,
    mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet,
    a bort és az olajat,
    ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«

Nézzétek hát, mit teszek vele:
    én magam kerítem körül tövises sövénnyel,
    s fallal zárom el ösvényeit,
    hogy nem talál kiutat!
Hiába futkos majd szeretői után,
    nem éri utol őket!
Keresi őket,
    de egyiket sem találja.
Akkor magába szállva ezt mondja:
    »Visszatérek első férjemhez,
    visszamegyek hozzá,
    mert mégis jobb dolgom volt nála,
    jobb volt akkor, mint most!«

Hát nem fogta föl,
    hogy tőlem kapta a búzát,
    a bort és az olajat?!
Nem ismerte el,
    hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat,
    amelyből ő bálványokat készített Baálnak!
Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején,
    elveszem boromat a szüret táján,
gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből,
    nem lesz, mivel ruházkodjon,
    s meztelenségét takarja.
10 Lecsupaszítom szeretői szeme láttára,
    s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!
11 Megfosztom minden örömétől,
    s ünnepeit megszüntetem.
Nem tartja többé sem az Újhold,
    sem a szombat ünnepét,
    elmarad az ünnepi összegyülekezés.
12 Elpusztítom szőlőjét és fügefáit,
    amelyekről ezt mondta:
    »Szeretőimtől kaptam,
    paráznaságom bére ez.«
Elvadulnak hát az elhagyott szőlők,
    hadd legeljék gyümölcseit a vadak.
13 Megbüntetem minden ünnepért,
    amikor bálványainak[d] áldozott,
    fölvette gyűrűit és ékszereit!
Szeretői után járt,
    s rólam elfeledkezett!”
    — ezt mondja az Örökkévaló.

A reménység ajtaja

14 „Azután magamhoz csalogatom,
    a pusztába vezetem,
    és a szívére beszélek.
15 Visszaadom szőlőskertjeit,
    és az Ákór völgyét[e] a reménység kapujává teszem.
Akkor hűségesen viszonozza szeretetem,
    mint ifjúsága idején,
    amikor Egyiptomból kivezettem.

16 Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!«
    — mondja az Örökkévaló —,
    s nem mondod többé: »Baálom!«[f]
17 Kiveszem a Baálok nevét a szájából,
    említeni sem fogja Izráel többé.
18 Szövetséget kötök akkor népem javára
    a mezei vadakkal, égi madarakkal,
    még az apró állatokkal is.
Kigyomlálok minden fegyvert a földről,
    eltörlök háborút és harcokat,
    hogy mindenki békességben élhessen.
19 Eljegyezlek magamnak örökre,
    eljegyezlek téged, Izráel népe,
az igazságosság, igaz ítélet,
    a szövetséges szeretet
    és az irgalom jegyajándékával.
20 Bizony, eljegyezlek,
    hűségessé teszlek,
    és megismered az Örökkévalót.

21 Abban az időben meghallgatom az eget
    — mondja az Örökkévaló —,
meghallgatom, amikor esőt kér a földnek.
    Az ég meghallgatja a földet,
22     az meg a búzát, bort és az olajat,
    s azok meghallgatják Jezréelt.
23 Én pedig újra megszaporítom népemet,
    ahogy a gazda beveti a földet.[g]
Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor:
    »Nincs kegyelem«,
s annak is, akit így neveztek:
    »Nem vagytok népem«.
Azt mondom nekik:
    Népem vagytok, szeretett népem!
Ő meg így felel:
    »Istenem, én Istenem!«”

Footnotes

  1. Hóseás 2:1 így szólítjátok Azt is jelenti: „ezt mondjátok nekik” — vagyis, valahányszor nevükön szólítjátok őket, ezt mondjátok, mert a nevük ezt jelenti.
  2. Hóseás 2:2 Pereljetek anyátokkal Vagyis a megszemélyesített Izráellel. Ebben a jelképes értelemben Izráel a házasságtörő anya, a nép tagjai pedig a gyermekei.
  3. Hóseás 2:5 Szeretőim Vagyis a hamis istenek, bálványok. A 7, 10, 13. versekben is.
  4. Hóseás 2:13 bálványainak Szó szerint: „Baáloknak”.
  5. Hóseás 2:15 Ákór völgye Lásd Józs 7:24.
  6. Hóseás 2:16 Baálom Szójáték, mert ez a szó egyrészt egy kánaáni bálványisten neve volt, másrészt azt is jelenti: „Férjem!” vagy „Uram!”
  7. Hóseás 2:23 beveti a földet Szójáték, mert ez a kifejezés azonos Hóseás első gyermekének nevével: „Jezréel”. Lásd Hós 1:4. A 23. versben Hóseás mindhárom gyermekének neve szerepel. Jelentésüket lásd az előző fejezetben.