1 Mózes 38-39

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Júda és Támár

38 Abban az időben történt, hogy Júda távolabb költözött a testvéreitől, és letáborozott egy Hírá nevű ember szomszédságában, aki Adullámból való volt. ² Ekkortájt történt, hogy Júda meglátta a kánaáni Batsúát, és feleségül vette. ³ Ezután Júdának fia született Batsúától, akit Érnek neveztek. ⁴ Második gyermekük is fiú lett, őt Ónánnak hívták. ⁵ Harmadik gyermeküknek a Sélá nevet adták, ő már Kezib mellett született, mert akkor Júda ott táborozott.

⁶ Amikor Ér felnőtt, Júda megházasította elsőszülött fiát: Támárt vette neki feleségül. ⁷ De az Örökkévaló gonosznak találta Ért, és megölte. ⁸ Akkor Júda azt mondta Ónánnak: „Menj be^[a] Támárhoz, meghalt bátyád feleségéhez, hálj vele, mint sógora, és ha gyermeke születik, a bátyád gyermekének fog számítani.”

⁹ Ónán tudta, hogy az a gyermek nem az övé lesz, ezért együtt hált ugyan Támárral, de nem akart meghalt testvérének utódot támasztani, ezért mindig megakadályozta, hogy a sógornője teherbe essen tőle. ¹⁰ Az Örökkévaló gonosznak találta Ónán viselkedését, ezért őt is megölte. ¹¹ Ezután Júda azt tanácsolta Támárnak, a menyének: „Menj haza apád házához, és maradj özvegyen, amíg Sélá, a harmadik fiam felnő!” De magában azt gondolta: „Nehogy Sélá is meghaljon, mint a két bátyja, inkább nem adom hozzá feleségül Támárt!” Így hát Támár visszaköltözött apja családjához.

¹² Egy idő múlva Júda felesége, Batsúá meghalt. Amikor a gyász ideje letelt, Júda a barátjával, az adullámi Hírával együtt Timnába ment, hogy felügyelje juhainak nyírását. ¹³ Amikor Támár megtudta, hogy Júda, az apósa Timnába készül a juhok nyírására, ő is útnak indult. ¹⁴ Levette magáról az özvegyi ruhát, és úgy öltözött, hogy ne lehessen felismerni. El is fátyolozta magát. Majd előre sietett, és leült Énaim városának kapujánál, amely a Timnába vezető út mellett fekszik. Azért tette ezt, mert látta, hogy Sélá felnőtt már, mégsem engedi Júda, hogy Támárt feleségül vegye.

^15-16 Júda Timnába menet Énaim kapujához érkezett, és meglátta Támárt, akinek arcát fátyol takarta. Júda így nem ismerte föl a menyét, hanem azt gondolta, hogy egy prostituálttal van dolga. Odament hozzá, és megszólította: „Hadd menjek be hozzád!”

„Mit adsz érte, ha bejössz?” — kérdezte ő.

¹⁷ „Küldök egy kecskegidát a nyájamból” — válaszolta Júda.

„Rendben van, de adj valami zálogot, amíg a gidát elküldöd” — mondta Támár.

¹⁸ „Milyen zálogot?” — kérdezte Júda.

„Pecsétedet, a zsinórjával együtt, meg a botodat, amely a kezedben van!” — válaszolta Támár. Így adta zálogba Júda ezeket Támárnak, majd bement hozzá, és együtt háltak. Támár pedig terhes lett Júdától.

¹⁹ Majd Támár hazatért, levetette a fátylat, és ismét felvette özvegyi ruháját.

²⁰ Júda hamarosan elküldte a kecskegidát adullámi barátjával, hogy visszakapja a zálogot, de az sehol sem találta azt az asszonyt. ²¹ Megkérdezte az ott lakó embereket: „Hol van az a prostituált, aki itt szokott az út mellett várakozni?” De azok azt mondták: „Ezen a helyen nem volt ilyen nő.” ²² Visszatért a barátja Júdához, és elmondta neki, hogy nem találta meg azt az asszonyt, és hogy a helybeliek is azt állították, hogy nem volt arrafelé prostituált. ²³ Júda akkor azt mondta: „Jól van, akkor tartsa meg magának, amit zálogba adtam. Nem keressük tovább, nehogy gúnyolódjanak rajtunk az emberek! Te vagy a tanúm, hogy én elküldtem neki a kecskegidát!”

Támárnak fiai születnek

²⁴ Eltelt vagy három hónap, és valaki hírt hozott Júdának: „Támár, a menyed paráználkodott, és terhes lett.”

Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, és égessétek meg!”

²⁵ De amikor az emberek ki akarták vinni Támárt, ő elküldte a három zálogot apósának, ezzel az üzenettel: „Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a pecsét és annak zsinórja, meg ez a bot. Kérlek, vizsgáld meg jól, kié ez a három tárgy!”

²⁶ Júda elismerte, hogy mindhárom dolog az övé. Akkor azt mondta: „Támár igazabb nálam, mert nem adtam feleségül a fiamhoz, Sélához.” Támárt ezentúl senki sem bántotta, de Júda sem hált vele többé.

²⁷ Amikor eljött az ideje, Támár ikreket szült. ²⁸ Miközben vajúdott, az egyik gyermek kidugta a kezét, és a bába vörös fonalat kötött rá, hogy megjelölje, melyik az elsőszülött. ²⁹ De azután a gyermek visszahúzta a kezét, és mégis az ikertestvére született meg elsőnek. A bába ezt mondta: „Nahát, ilyet! Hogy tudtál magadnak utat törni?” El is nevezték ezt a fiúcskát Pérecnek^[b]. ³⁰ Hamarosan világra jött a testvére is, kezén a vörös fonallal. Őt Zerahnak^[c] nevezték.

József Potifár házában

39 Józsefet tehát az izmáeli kereskedők Egyiptomba vitték, és eladták rabszolgának. Az egyiptomi Potifár vette meg, a fáraó egyik főembere és testőrségének parancsnoka. Ettől kezdve urának házában élt és dolgozott. De az Örökkévaló ott is Józseffel volt, és mindenben segítette, ezért — bár rabszolga volt — mindenben sikeresnek bizonyult.

³ Potifár is látta Józsefen, hogy az Örökkévaló van vele, és emiatt olyan sikeres mindenben. ⁴ Ezért nagyon megkedvelte Józsefet, és maga mellé vette, hogy személyes szolgálatára legyen. Ezen felül egész háza és gazdasága felvigyázójává tette, és minden vagyonát rábízta. ⁵ Ettől kezdve az Örökkévaló József kedvéért gazdagon megáldotta az egyiptomi Potifár házát, családját és gazdaságát. ⁶ Potifár mindent Józsefre bízott, s így neki már szinte semmivel nem kellett törődnie — legföljebb az étellel, amit megevett.

Potifár felesége szemet vet Józsefre

József szép termetű és csinos fiatalember volt. ⁷ Egy idő múlva ezt Potifár felesége is észrevette, és szemet vetett rá. Sőt, el is akarta csábítani. „Gyere, József, hálj velem!” — mondta neki. ⁸ De József elutasította urának feleségét: „Asszonyom, jól tudod, hogy uram mindent rám bízott a házában, és mellettem semmire nincs gondja! ⁹ Uram szinte maga mellé emelt ebben a házban, és semmit sem tiltott el tőlem — téged kivéve, hiszen a felesége vagy! Hogyan is követhetnék el ilyen gonosz árulást uram ellen, és ilyen súlyos bűnt Isten ellen?!” ¹⁰ Bár az asszony nap mint nap csábította Józsefet, ő ellenállt neki, és nem akart vele hálni.

¹¹ Történt egy napon, hogy József akkor ment be a házba a munkáját végezni, amikor a szolgák közül éppen senki más nem volt bent. ¹² Az asszony megragadta József ruháját, és igyekezett magához húzni. „Most hálj velem!” — mondta. József azonban kifutott a házból, ruháját az asszony kezében hagyva.

¹³ Az asszony látta, hogy József elfutott, de a ruháját a kezében hagyta. ¹⁴ Kiáltott hát a szolgáknak, és összecsődítette őket. „Nézzétek, mit művelt velem a férjem héber rabszolgája! Hogy megalázott bennünket! Bejött a házba, és velem akart hálni, ¹⁵ de mikor teljes erőből sikoltozni kezdtem, elfutott, s még a ruháját is itt hagyta!” ¹⁶ A ruhákat magánál tartotta az asszony, amíg a férje, József gazdája hazajött, ¹⁷ s akkor neki is előadta ugyanezt a történetet: „A héber rabszolga, akit idehoztál, bejött ide, hogy meggyalázzon! ¹⁸ De mikor teljes erőből sikoltozni kezdtem, elfutott. Nézd, még a ruháját is itt hagyta!”

Józsefet börtönbe vetik

¹⁹ Mikor Potifár hallotta, hogy felesége azzal vádolja Józsefet, hogy ilyen gyalázatosan viselkedett vele szemben, nagyon megharagudott. ²⁰ Abba a börtönbe vetette Józsefet, amelyben a király foglyait őrizték. Egy ideig József a börtönben maradt. ²¹ Az Örökkévaló azonban ott sem hagyta el őt, hanem hűséges szeretettel bánt vele. Így történt, hogy a börtön parancsnoka megkedvelte Józsefet, ²² rábízta az összes fogoly felügyeletét, és az egész börtön igazgatását. ²³ Attól kezdve a parancsnoknak már nem kellett semmivel törődnie, hiszen mindent József intézett: az Örökkévaló ott is vele volt, és mindenben sikeressé tette.