Birák 18

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Dán törzse új helyre költözik

18 Akkoriban még nem volt király Izráelben.

Abban az időben történt, hogy Dán törzse helyet keresett, ahol letelepedhetnek. Addig ugyanis még nem foglaltak területet maguknak. Izráel többi törzsei akkorra már mind letelepedtek a maguk területén, de Dán törzsének még nem volt saját törzsi területe.^{[a] 2} Ezért kiküldtek öt bátor férfit, hogy keressenek az egész törzs számára alkalmas területet. Úgy választották ki őket, hogy Dán törzsének minden nemzetségét képviseljék. Azt mondták nekik: „Induljatok, keressetek nekünk helyet!” El is indultak Corá és Estáól vidékéről, és bejárták az országot. Így jutottak el Efraim hegyvidékére is, ahol éppen Mika házánál szálltak meg. ³ Mialatt ott tartózkodtak, a beszédéről felismerték a fiatal lévitát, és megkérdezték tőle: „Hát téged ki hozott ide? Mit csinálsz itt?”

⁴ A lévita elmondta, hogyan lett Mika házi papja, és milyen egyezséget kötött Mikával.

⁵ Akkor az öt férfi ezt kérte tőle: „Kérdezd meg Istent, hogy sikerül-e új helyet találnunk a törzsünk számára!”

⁶ „Menjetek csak tovább nyugodtan! Az Örökkévaló figyel utatokra!” — válaszolta a lévita.

⁷ A dáni férfiak továbbmentek, és eljutottak Lajis városába. Látták, hogy annak lakosai békességben, biztonságban és jólétben élnek. A város Szidónhoz tartozott, de mivel messzire esett tőle, gyakorlatilag független volt, és nem állt közelebbi kapcsolatban más egyéb királyságokkal sem.

⁸ Azután a felderítők visszatértek Dán törzsének táborába, Corá és Estáól vidékére. A többiek kérdezték őket: „Mondjátok, mit találtatok?”

⁹ Ők pedig ezt mondták: „Találtunk egy nagyon alkalmas vidéket! Menjünk, és foglaljuk el! Ne késlekedjünk, vegyük birtokba minél hamarabb! ¹⁰ Ha majd odaérünk, látni fogjátok, hogy bőven van ott hely a számunkra. Az a nép, amelyik most ott lakik, biztonságban érzi magát, nem számít semmiféle támadásra. Isten a kezünkbe adta azt a tágas földet, ahol bőségben élhetünk majd. Nem lesz ott hiányunk semmiben!”

¹¹ El is indultak valamennyien Corá és Estáól vidékéről, hogy elfoglalják azt a földet. Dán törzsében ekkor 600 jól fölfegyverzett harcos volt. ¹² Útközben tábort vertek Kirját-Jeárim keleti oldalán, Júda földjén, ezért nevezik azt a helyet Dán táborának mind a mai napig. ¹³ Onnan tovább vonultak Efraim hegyvidékére, és Mika házához érkeztek.

¹⁴ Akkor az az öt férfi, akik előzőleg kikémlelték Lajis városát, és közben jártak Mika házánál is, ezt mondta a többieknek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban van egy szentély, s abban egy efód-szobor, házibálványok, faragott szobor és öntött ezüstszobor is? Gondoljátok csak meg, mit tegyünk!” ¹⁵ Erre az egész sereg letért az útról, és odavonult Mika háza elé, és köszöntötték a fiatal lévitát. ¹⁶ A 600 dáni harcos ott állt felfegyverkezve a kapu előtt. ^17-18 Az öt férfi ezután bement Mika szentélyébe, és magához vette az efódot, a házibálványokat és az ezüst bálványszobrot. A lévita csak állt az ajtóban, mindezt végignézte, majd megkérdezte: „Mit csináltok?”

¹⁹ Azok rászóltak: „Jobb lesz, ha nem szólsz egy szót sem! Inkább hallgass, és gyere velünk, legyél a mi papunk! Nem jobb-e neked, ha Izráel egyik törzsének és nemzetségeinek papja leszel, mintha csak egy ember családját szolgálod?”

²⁰ A lévita megörült ennek, fogta az efódot, a házibálványokat, meg a bálványszobrot, és csatlakozott hozzájuk. ²¹ Az egész sereg továbbindult, de most a gyermekeket, az állatokat és az értékes holmikat a menet elejére állították.

²² Amikor Mika megtudta, mi történt, összegyűjtötte a szomszédait, és a csapatával Dán seregének az üldözésére indult. Már elég messzire eltávolodtak Mika házától, amikor utolérték őket. ²³ Az üldözők kiabálni kezdtek a dániaknak, azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Mikának: „Mi bajod van? Miért jössz ellenünk ezzel a csapattal?”

²⁴ „Elraboltátok isteneimet, amelyeket én készíttettem, és elvittétek a saját papomat! Itt hagytatok kifosztva! És még ti kérdezitek, hogy mi bajom van?!”

²⁵ De a dáni harcosok megfenyegették: „Jobb lesz, ha hallgatsz! Különben még megharagítasz bennünket, és lekaszabolunk a csapatoddal együtt!” ²⁶ Azután a dániak továbbvonultak, Mika pedig visszafordult és hazament a csapatával együtt, mert látta, hogy a dániak sokkal erősebbek náluk.

²⁷ Így vették el a dániak Mikától a maga készítette bálványait, és magukkal vitték a saját papját is.

Azután a dániak megtámadták Lajis városát, amelynek lakói biztonságban hitték magukat. A várost elfoglalták és fölgyújtották, lakóit pedig kardélre hányták. ^28-29 Nem volt senki, aki Lajis polgárainak segítsen, mert Szidón városa túl messzire esett tőlük ahhoz, hogy segíteni tudott volna, és Lajis nem állt szövetséges viszonyban másokkal.

A város a Bét-Rehób völgyében feküdt. Dán törzse ezután Lajis helyén új várost épített, amelyet „Dán”-nak neveztek el a törzs ősapjáról, Izráel egyik fiáról. Ettől kezdve Dán törzse ott lakott.

³⁰ Ott állították föl a bálványszobrot, és Jonatán, meg a fiai és leszármazottjai lettek a papok Dán törzsében egészen addig, amíg az ellenség fogságba nem vitte az ország népét. Jonatán Gérsóm fia, az meg Mózes^[b] fia volt. ³¹ Fölállították azt a bálványszobrot, amelyet Mika készíttetett magának, és az egész idő alatt ott is maradt, amíg Isten háza Silóban volt.