Apostolok 20

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Pál Macedóniában és Görögországban

20 Miután megszűnt a zűrzavar, Pál magához hívta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult Macedóniába. ² Macedóniában járva mindenhol hosszasan beszélt a tanítványokkal, és bátorította őket. Azután Görögországba ment, ³ és ott maradt három hónapig.

Innen Szíriába akart hajózni, de megtudta, hogy a hitetlen zsidók valami merényletet terveznek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza. ⁴ Pált elkísérte a Bérea városából való Szópatér, Pirrosz fia, azután a Thesszalonika városából való Arisztarkhosz és Szekundusz, meg Gájusz, aki Derbéből jött, azután Timóteus, és a Kis-Ázsiából származó Tükhikosz és Trofimosz. ⁵ Ez a csoport előrement, és Tróászban vártak meg bennünket. ⁶ Mi a kovásztalan kenyerek ünnepe után szálltunk hajóra Filippiben. Öt nappal később találkoztunk a csoporttal Tróászban, ahol hét napot töltöttünk.

Pál Tróászban

⁷ Amikor a hét első napján^[a] összejöttünk, hogy megtörjük a kenyeret,^[b] Pál egészen éjfélig beszélt, mert másnap tovább akart utazni. ⁸ Az emeleti szobában, ahol összegyűltünk, elég sok világítóeszköz volt. ⁹ Egy Eutikhosz nevű fiatalember az ablakban ült, és nagyon elálmosodott, mivel Pál kissé hosszúra nyújtotta a beszédét. A fiatalember olyan mélyen elaludt, hogy kiesett az ablakból. Három emelet magasról esett le, és amikor felemelték a földről, már halott volt. ¹⁰ Akkor Pál lement hozzá, ráborult a fiú testére, átölelte, és azt mondta: „Ne aggódjatok, mert él!” ¹¹ Ezután Pál újra felment az emeleti szobába, megtörte a kenyeret, és evett. Még sokáig, egészen hajnalig beszélgetett a tanítványokkal, majd elment. ¹² Eutikhoszt pedig — mindenki nagy örömére — épségben hazavitték.

Utazás Tróászból Milétoszba

¹³ Ezután hajóra szálltunk, és elindultunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált a hajóra, mert ő odáig gyalog akart menni. ¹⁴ Amikor Asszoszban találkoztunk, ő is felszállt, és együtt hajóztunk tovább Mitilénébe. ¹⁵ Innen másnap útnak indultunk, és eljutottunk egy helyre, amely szemben volt Khiosszal. Következő nap átmentünk Számoszba, másnap pedig a hajónk Milétoszba érkezett. ¹⁶ Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezusban nem állunk meg. Nem akart Kis-Ázsiában időt tölteni, mert sietett Jeruzsálembe, hogy ha lehet, Pünkösdre odaérjen.

Pál utolsó találkozása az efezusi gyülekezet vezetőivel

¹⁷ Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit. ¹⁸ Amikor ők megérkeztek, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Kis-Ázsiába jöttem. ¹⁹ Mindig alázatosan szolgáltam az Urat — sokszor sírva, azok között a bajok között, amelyeket el kellett viselnem a júdabeliek ellenem való támadásai miatt. ²⁰ Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan, és házról házra járva is. ²¹ Mind a zsidókat, mind a görögöket sürgettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, térjenek vissza Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.

²² Most azonban a szellem^[c] sürget, hogy menjek fel Jeruzsálembe, bár nem tudom, hogy ott mi fog történni velem. ²³ Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem minden városban figyelmeztet arra, hogy börtönbe fognak zárni, és bajba kerülök. ²⁴ Engem azonban ez nem rettent vissza. Csak a fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem Isten kegyelmének örömüzenetét. Ha ez az életembe kerül, az sem számít!

²⁵ Most hallgassatok rám! Tudom, hogy többé nem látjuk egymást. Amíg veletek voltam, tanítottalak benneteket Isten Királyságáról. ²⁶ Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy én nem tehetek róla, ha közületek valaki nem fog üdvözülni, ²⁷ mert bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten nektek üzent. ²⁸ Viseljetek gondot magatokra, és azokra, akik rátok vannak bízva, mert olyanok, mint a juhnyáj^[d], amelyben a Szent Szellem pásztorokká^[e] tett titeket! Őrizzétek és gondozzátok Isten^[f] eklézsiáját, amelyért ő a saját vérével^[g] fizetett.

²⁹ Tudom azt is, hogy miután én elmegyek, gonosz emberek jönnek közétek. Olyanok lesznek, mint az éhes farkasok, akik megtámadják és pusztítják a nyájat. ³⁰ Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket. ³¹ Ezért vigyázzatok! Ne felejtsétek el, hogy három éven keresztül éjjel-nappal könnyek között tanácsoltam, biztattam és figyelmeztettem mindegyikőtöket.

³² Most pedig Istenre bízlak benneteket, és az Isten üzenetére, amely kegyelméről beszél. Ez az üzenet képes arra, hogy erőssé tegyen és felneveljen titeket, hogy megkapjátok mindazt a jót, amit Isten örökségül akar adni a maga számára különválasztott népének. ³³ Amíg veletek voltam, nem kívántam senkinek sem az ezüst-, vagy aranypénzét, sem a ruháját. ³⁴ Ti is jól tudjátok, hogy mindig saját kezemmel dolgoztam, hogy gondoskodni tudjak magamról és a munkatársaimról is. ³⁵ Így mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá. Arra tanítottalak, hogy emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: »Boldogabb és áldottabb dolog adni, mint kapni.«”

³⁶ Miután Pál befejezte, az efezusi gyülekezet vezetőivel együtt letérdelt és imádkozott. ³⁷ Mindannyian sírtak, a nyakába borultak és megcsókolták. ³⁸ Különösen azt fájlalták, hogy nem fogják többet látni.

Azután elkísérték a hajóhoz.