A A A A A
Bible Book List

Acts 2:22-36 New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

22 “You that are Israelites,[a] listen to what I have to say: Jesus of Nazareth,[b] a man attested to you by God with deeds of power, wonders, and signs that God did through him among you, as you yourselves know— 23 this man, handed over to you according to the definite plan and foreknowledge of God, you crucified and killed by the hands of those outside the law. 24 But God raised him up, having freed him from death,[c] because it was impossible for him to be held in its power. 25 For David says concerning him,

‘I saw the Lord always before me,
    for he is at my right hand so that I will not be shaken;
26 therefore my heart was glad, and my tongue rejoiced;
    moreover my flesh will live in hope.
27 For you will not abandon my soul to Hades,
    or let your Holy One experience corruption.
28 You have made known to me the ways of life;
    you will make me full of gladness with your presence.’

29 “Fellow Israelites,[d] I may say to you confidently of our ancestor David that he both died and was buried, and his tomb is with us to this day. 30 Since he was a prophet, he knew that God had sworn with an oath to him that he would put one of his descendants on his throne. 31 Foreseeing this, David[e] spoke of the resurrection of the Messiah,[f] saying,

‘He was not abandoned to Hades,
    nor did his flesh experience corruption.’

32 This Jesus God raised up, and of that all of us are witnesses. 33 Being therefore exalted at[g] the right hand of God, and having received from the Father the promise of the Holy Spirit, he has poured out this that you both see and hear. 34 For David did not ascend into the heavens, but he himself says,

‘The Lord said to my Lord,
“Sit at my right hand,
35     until I make your enemies your footstool.”’

36 Therefore let the entire house of Israel know with certainty that God has made him both Lord and Messiah,[h] this Jesus whom you crucified.”

Footnotes:

  1. Acts 2:22 Gk Men, Israelites
  2. Acts 2:22 Gk the Nazorean
  3. Acts 2:24 Gk the pains of death
  4. Acts 2:29 Gk Men, brothers
  5. Acts 2:31 Gk he
  6. Acts 2:31 Or the Christ
  7. Acts 2:33 Or by
  8. Acts 2:36 Or Christ
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Atti 2:22-36 Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

22 «Uomini d’Israele, ascoltate queste parole! Gesù il Nazareno, uomo che Dio ha accreditato fra di voi mediante opere potenti, prodigi e segni che Dio fece per mezzo di lui tra di voi, come voi stessi ben sapete, 23 quest’uomo, quando vi fu dato nelle mani per il determinato consiglio e la prescienza di Dio, voi [lo prendeste e], per mano di iniqui, inchiodandolo sulla croce, lo uccideste; 24 ma Dio lo risuscitò, avendolo sciolto dagli angosciosi legami della morte, perché non era possibile che egli fosse da essa trattenuto. 25 Infatti Davide dice di lui:

“Io ho avuto il Signore continuamente davanti agli occhi, perché egli è alla mia destra, affinché io non sia smosso.
26  Per questo si è rallegrato il mio cuore, la mia lingua ha giubilato e anche la mia carne riposerà nella speranza;
27  perché tu non lascerai l’anima mia nell’Ades[a] e non permetterai che il tuo Santo subisca[b] la decomposizione.
28  Tu mi hai fatto conoscere le vie della vita. Tu mi riempirai di letizia con la tua presenza”[c].

29 Fratelli[d], si può ben dire liberamente riguardo al patriarca Davide che egli morì e fu sepolto; e la sua tomba è ancora al giorno d’oggi tra di noi. 30 Egli dunque, essendo profeta e sapendo che Dio gli aveva promesso con giuramento che sul suo trono avrebbe fatto sedere uno dei suoi discendenti[e], 31 previde la risurrezione di Cristo e ne parlò dicendo che non sarebbe stato lasciato[f] nel soggiorno dei morti[g], e che la sua carne non avrebbe subìto[h] la decomposizione. 32 Questo Gesù, Dio lo ha risuscitato; di ciò noi tutti siamo testimoni. 33 Egli dunque, essendo stato esaltato dalla destra di Dio[i] e avendo ricevuto dal Padre lo Spirito Santo promesso, ha sparso quello che ora vedete e udite. 34 Davide infatti non è salito in cielo; eppure egli stesso dice:

«Il Signore ha detto al mio Signore: “Siedi alla mia destra,
35  finché io abbia posto i tuoi nemici come sgabello dei tuoi piedi”»[j].

36 Sappia dunque con certezza tutta la casa d’Israele che Dio ha costituito Signore e Cristo quel Gesù che voi avete crocifisso».

Footnotes:

  1. Atti 2:27 Vd. nota a Mt 11:23.
  2. Atti 2:27 Subisca, lett. veda.
  3. Atti 2:28 +Sl 16:8-11.
  4. Atti 2:29 Fratelli, lett. uomini fratelli.
  5. Atti 2:30 Discendenti, lett. frutto dei suoi lombi; TR e M che dal frutto dei suoi lombi, secondo la carne, avrebbe suscitato il Cristo per farlo sedere sul suo trono.
  6. Atti 2:31 TR e M che la sua anima non sarebbe stata lasciata…
  7. Atti 2:31 Vd. nota al v. 27.
  8. Atti 2:31 Avrebbe subìto, lett. avrebbe visto.
  9. Atti 2:33 Dalla destra di Dio, ovvero dalla potenza di Dio; altri traducono: alla destra di Dio.
  10. Atti 2:35 +Sl 110:1.
Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

Apostelgeschichte 2:22-36 Schlachter 2000 (SCH2000)

22 Ihr Männer von Israel, hört diese Worte: Jesus, der Nazarener[a], einen Mann, der von Gott euch gegenüber beglaubigt wurde durch Kräfte und Wunder und Zeichen, die Gott durch ihn in eurer Mitte wirkte, wie ihr auch selbst wisst,

23 diesen, der nach Gottes festgesetztem Ratschluss und Vorsehung[b] dahingegeben worden war, habt ihr genommen und durch die Hände der Gesetzlosen ans Kreuz geschlagen und getötet.

24 Ihn hat Gott auferweckt, indem er die Wehen des Todes auflöste, weil es ja unmöglich war, dass Er von ihm festgehalten würde.

25 David nämlich sagt von ihm: »Ich sah den Herrn allezeit vor mir, denn er ist zu meiner Rechten, dass ich nicht wanke.

26 Darum freute sich mein Herz, und meine Zunge frohlockte; zudem wird auch mein Fleisch auf Hoffnung ruhen;

27 denn du wirst meine Seele nicht dem Totenreich preisgeben[c] und nicht zulassen, dass dein Heiliger die Verwesung sieht.

28 Du hast mir die Wege des Lebens gezeigt; du wirst mich mit Freude erfüllen vor deinem Angesicht!«[d]

29 Ihr Männer und Brüder, es sei mir erlaubt, freimütig zu euch zu reden von dem Stammvater David: Er ist gestorben und begraben, und sein Grab ist unter uns bis zu diesem Tag.

30 Da er nun ein Prophet war und wusste, dass Gott ihm mit einem Eid verheißen hatte, dass er aus der Frucht seiner Lenden, dem Fleisch nach, den Christus erwecken werde, damit er auf seinem Thron sitze,

31 hat er vorausschauend von der Auferstehung des Christus geredet, dass seine Seele nicht dem Totenreich preisgegeben worden ist und auch sein Fleisch die Verwesung nicht gesehen hat.

32 Diesen Jesus hat Gott auferweckt; dafür sind wir alle Zeugen.

33 Nachdem er nun zur Rechten Gottes erhöht worden ist und die Verheißung des Heiligen Geistes empfangen hat von dem Vater, hat er dies ausgegossen, was ihr jetzt seht und hört.

34 Denn nicht David ist in den Himmel aufgefahren, sondern er sagt selbst: »Der Herr sprach zu meinem Herrn: Setze dich zu meiner Rechten,

35 bis ich deine Feinde hinlege als Schemel für deine Füße.«[e]

36 So soll nun das ganze Haus Israel mit Gewissheit erkennen, dass Gott Ihn sowohl zum Herrn[f] als auch zum Christus[g] gemacht hat, eben diesen Jesus, den ihr gekreuzigt habt!

Footnotes:

  1. (2,22) od. Nazoräer; vgl. Fn. zu Mt 2,23.
  2. (2,23) od. Vorherwissen.
  3. (2,27) od. überlassen / im Totenreich lassen; so auch V. 31.
  4. (2,28) Ps 16,8-11.
  5. (2,35) Ps 110,1.
  6. (2,36) »Herr« (gr. kyrios) ist ein wichtiger Titel Jesu Christi, gleichbedeutend mit dem at. Titel adon, und umfasst die Bedeutungen »Herrscher / Gebieter / Besitzer / oberster Machthaber«.
  7. (2,36) d.h. zum Messias, zum verheißenen Erlöser-König.
Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

Apostolok 2:22-36 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

22 Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. 23 Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. 24 Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. 25 Hiszen Dávid is ezt mondja róla:

»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
    itt van a jobb oldalamon,
    hogy biztonságban legyek.
26 Ezért örül a szívem,
    és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
27     hogy nem hagysz a Halál birodalmában[a],
nem engeded, hogy Szented teste
    a sírban pusztuljon el.
28 Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
    közel jössz hozzám,
    és betöltesz örömmel.«[b]

29 Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. 30 Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.[c] 31 Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:

»Nem maradt a Halál birodalmában,
    és teste nem pusztult el a sírban.«

32 Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. 33 Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. 34 Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:

»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
35     amíg ellenségeidet hatalmad alá[d] kényszerítem!«[e]

36 Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”

Footnotes:

  1. Apostolok 2:27 Halál birodalmában Szó szerint: a „Hádész”-ban. Lásd a szójegyzékben. A 31. versben is.
  2. Apostolok 2:28 Idézet: Zsolt16:8–11.
  3. Apostolok 2:30 Isten… trónján Lásd 2 Sam 7:12, 13 és Zsolt 132:11.
  4. Apostolok 2:35 hatalmad alá Szó szerint: „lábaid alá”.
  5. Apostolok 2:35 Idézet: Zsolt 110:1.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Actes 2:22-36 La Bible du Semeur (BDS)

22 Ecoutez bien, Israélites, ce que j’ai à vous dire. Vous le savez tous: Jésus de Nazareth – cet homme dont Dieu vous a montré qu’il l’approuvait en accomplissant, par son moyen, au milieu de vous des miracles, des signes et des actes extraordinaires – 23 a été livré entre vos mains conformément à la décision que Dieu avait prise et au projet qu’il avait établi d’avance. Et vous, vous l’avez tué en le faisant crucifier par des hommes qui ne connaissent pas Dieu. 24 Mais Dieu a brisé les liens de la mort: il l’a ressuscité, car il était impossible que la mort le retienne captif. 25 En effet, David dit de lui:

Je garde constamment les yeux fixés sur le Seigneur,
car il est à ma droite, pour que je ne vacille pas.
26 Voilà pourquoi mon cœur est dans la joie et mes paroles débordent d’allégresse.
Même mon corps reposera dans l’espérance;
27 tu ne m’abandonneras pas dans le séjour des morts,
tu ne laisseras pas un homme qui t’est dévoué se décomposer dans la tombe.
28 Car tu m’as fait connaître le chemin de la vie,
et tu me combleras de joie en ta présence[a].

29 Mes frères, permettez-moi de vous parler franchement: le patriarche[b] David est bel et bien mort et enterré. Son tombeau[c] existe encore près d’ici aujourd’hui. 30 Mais il était prophète et il savait que Dieu lui avait promis, sous la foi du serment, de faire asseoir sur son trône un de ses descendants[d]. 31 Ainsi il a entrevu par avance la résurrection du Messie, et c’est d’elle qu’il parle en disant que Dieu ne l’abandonnera pas dans le séjour des morts et qu’il ne laissera pas son corps se décomposer[e].

32 Dieu a ressuscité ce Jésus dont je parle: nous en sommes tous témoins. 33 Ensuite, il a été élevé pour siéger à la droite de Dieu[f]. Et maintenant, comme Dieu l’a promis, il a reçu du Père l’Esprit Saint et il l’a répandu sur nous. C’est là ce que vous voyez et entendez.

34 En effet, David, lui, n’est pas monté au ciel, mais il a dit:

Le Seigneur a dit à mon Seigneur:
Viens siéger à ma droite[g]
35 jusqu’à ce que j’aie mis tes ennemis à terre sous tes pieds[h].

36 Voici donc ce que tout le peuple d’Israël doit savoir avec une entière certitude: Dieu a fait Seigneur et Messie ce Jésus que vous avez crucifié.

Footnotes:

  1. 2.28 Ps 16.8-11 cité selon l’ancienne version grecque.
  2. 2.29 patriarche : les ancêtres des Israélites (Abraham, Isaac, Jacob et les douze fils de celui-ci) étaient appelés patriarches. Par extension, ce titre était aussi appliqué à d’autres figures de l’Ancien Testament, comme ici au roi David.
  3. 2.29 Ce tombeau, bien connu et vénéré, se trouvait sur le mont Sion.
  4. 2.30 Ps 132.11; 2 S 7.16; 1 Ch 17.12.
  5. 2.31 Ps 16.10.
  6. 2.33 Autre traduction: élevé par la main droite de Dieu.
  7. 2.34 La droite du roi est la place d’honneur (Ps 45.10; 1 R 2.19).
  8. 2.35 Ps 110.1.
La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.

Viewing of
Cross references
Footnotes