A A A A A
Bible Book List

5 Mózes 32 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

32 Halljátok énekem, egek!
    Figyelj szavamra, Föld!
Tanításom záporozzon a földre,
    szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
    tavaszi zápor a sarjadó vetésre.

Dicsérjétek Istenünket,[a]
    mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
    minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
    mindenben egyenes és igaz.

De ez a nemzedék megromlott,
    már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
    és elvetemült nemzedék ez!
Hát így viszonzod
    az Örökkévaló jóságát,
    ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
    Alkotód, aki nemzetté nevelt!

Emlékezz hát a régi időkre,
    gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
    és az öregeket, ők elbeszélik:
amikor a Felséges
    örökséget osztott a nemzeteknek,
    mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
    Izráel fiainak[b] száma szerint,
akkor Jákób fiait
    magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
    saját tulajdona, öröksége.

10 Puszta földön találta,
    kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
    és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
    fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
    kicsinyeit felkapja,
    tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
    az Örökkévaló egymaga.
    Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
    a föld magaslatain járatta,
    mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
    kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
    juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
    és kosok húsával,
a legjobb búzával,
    és szőlő vérével, a legjobb borral.

15 De mikor meghízott Jesurún,[c]
    gazdája ellen rugdosott.
Meghíztál, Izráel,
    kövér lettél, elhájasodtál!
Elhagytad Teremtődet,
    az Örökkévalót,
megvetetted
    szabadításod Kőszikláját!
16 Féltékenységre ingerelték
    más istenekkel,
utálatos bálványokkal bosszantották.
17 Gonosz szellemeknek áldoztak,
    nem Istennek,
más isteneknek,
    akiket nem ismertek.
Újaknak, akik csak most jöttek,
    s akiket Izráel ősei sem ismertek.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
    elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
    aki világra hozott!

19 Látta ezt az Örökkévaló,
    és felháborodott,
eltaszította haragjában
    fiait és leányait.
20 „Elrejtem arcomat előlük
    — mondta —,
    lássam, mire mennek nélkülem!
Mert elvetemült nemzedék ez,
    hűtlen és állhatatlan gyermekek.
21 Féltékenységre ingereltek
    azzal, ami nem Isten,
felbosszantottak ostoba bálványaikkal.
Hát én is féltékennyé teszem őket
    oly néppel, amely nem a népem,
bosszantom őket
    ostoba nemzetekkel.
22 Haragom tüze lángra lobban,
    s mindent megemészt
    a Seol fenekéig,
elégeti a földet és minden termését,
    fölgyújtja még a hegyek alapját is.
23 Csapásokkal sújtom népemet,
    nyilaimat szórom rájuk,
24 éhség sorvasztja,
    emésztő láz
    és halálos járvány pusztítja,
vérengző vadak foga szaggatja,
    porban csúszó kígyók mérge
    öldösi őket.
25 Kívül fegyver gyilkolja népem,
    otthon a rettegés,
nem kímél sem férfit, sem szüzet,
    csecsemőt és öreget
    egyaránt elér.

26 Gondoltam, szétzúzom őket egészen,
    még emléküket is
    eltörlöm az emberek közül,
27 ha nem tartanék
    az ellenség gúnyolódásától,
    hogy öntelten félremagyarázzák:
»Nem az Örökkévaló tette ezt velük,
    erős kezünk győzte le őket!«”

28 Milyen értelmetlen ez a nép,
    nincs köztük bölcs tanácsadó!
29 Ha bölcsek lennének,
    megértenék sorsukat.
30 Hogyan üldözhet egy ezret
    hogyan futamíthat meg kettő tízezret,
ha Kősziklánk nem dob oda nekik,
    ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki
    bennünket ellenségeinknek?
31 Mert isteneik meg sem állhatnak
    Kősziklánk, az Örökkévaló előtt
    — még ellenségeink is jól tudják ezt.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik,
    gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók.
Szőlőjük keserű fürtöket terem,
    s a szőlőszemek mérgezők,
33 boruk, mint a sárkányok mérge,
    viperák gyilkos marása.

34-35 „Enyém a büntetés joga,
    enyém a bosszúállás
    — mondja az Örökkévaló —,
megőrzöm ezt magamnak,
    lepecsételt kincseim között.
Én megfizetek nekik,
    s akkor elhullanak,
mert közel a veszedelem napja,
    amely rájuk vár,
    és sebesen közeledik.”

36 Megítéli népét az Örökkévaló,
    de szolgáin megkönyörül,
ha látja, hogy elfogyott erejük,
    nincs többé sem szolga,
    sem szabad.

37 „Hol vannak hát isteneitek?
    — kérdezi tőlük. —
Hol van kősziklátok,
    akiben biztatok?
Segítsenek most bálványaitok,
38     akik megették áldozataitok húsát,
    megitták az italáldozat borát!
Most védjenek meg titeket,
    ha tudnak!

39 Lássátok meg végre,
    hogy egyedül én vagyok Isten,
ÉN VAGYOK,
    és nincs más Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
    megsebesítek és meggyógyítok,
    s kezemből ki nem ragadhat senki sem!
40 Fölemelem kezemet az égre,
    és magamra esküszöm.
Amilyen biztos, hogy örökké élek,
    olyan biztos, hogy ezt megteszem:
41 Villámló kardomat megélesítem,
    marokra fogom, megsuhintom,
    ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen,
    és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Nyilaim vértől részegednek,
    kardom jóllakik hússal,
a megöltek és foglyok vérével,
    az ellenség vezéreivel.”

43 Ujjongjatok, ti nemzetek,
    az ő népével együtt!
Mert megtorolja
    szolgáinak meggyilkolását,
bosszút áll ellenségein,
    de népét és földjét
    a bűntől megtisztítja.[d]

44 Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.

Mózes fölmegy a Nebó-hegyre

45 Miután Mózes befejezte az éneket, 46 ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. 47 Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.

48 Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: 49 „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. 50 Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. 51 Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg[e] engem Izráel népe előtt. 52 A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”

Footnotes:

  1. 5 Mózes 32:3 Dicsérjétek Istenünket Vagy: „Hirdessétek Isten dicsőségét…”.
  2. 5 Mózes 32:8 Izráel fiainak Ez a masszoréta héber szöveg fordítása. Az ókori görög fordításban (LXX), és néhány qumráni héber kéziratban ezen a helyen „Isten fiainak” szerepel.
  3. 5 Mózes 32:15 Jesurún Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”.
  4. 5 Mózes 32:43 a bűntől megtisztítja Szó szerint: „eltakarja”, „engesztelést szerez érte”.
  5. 5 Mózes 32:51 nem szenteltetek meg Más szóval: „nem képviseltetek engem a nép előtt úgy, ahogy kellett volna”, vagy: „nem tiszteltetek a nép előtt”. Lásd 4Móz 20:1–13.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

5 Mózes 32 Hungarian New Translation (NT-HU)

Mózes éneke

32 Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait!

Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra.

Bizony, az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!

Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.

Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez.

Így fizettek ti az Úrnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett.

Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják:

A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint.

Mert az Úr része az ő népe, Jákób a kimért öröksége.

10 Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét,

11 mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket.

12 Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.

13 A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából.

14 A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad.

15 Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját.

16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.

17 Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek.

18 Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott!

19 Látta az Úr, és megutálta bosszúságában fiait s leányait,

20 és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen.

21 Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket.

22 Mert tűz lobban fel haragomtól, ég a Seól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a hegyek alapjait.

23 Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom,

24 éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál; vérengző vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat.

25 Kint a fegyver gyilkol, bent meg a rémület: mind ifjat, mind szüzet, csecsemőt s vénembert.

26 Szétzúzom őket - gondoltam -, kitörlöm emléküket a halandók közül,

27 de tartok az ellenség gúnyjától, mert félreértik ellenfeleik, és azt mondják: a mi hatalmas kezünk, s nem az Úr művelte ezt.

28 Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen!

29 Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.

30 Hogyan kergethet ezret egy, és hogy űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta, az Úr kiszolgáltatta őket.

31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeink is megítélhetik.

32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérges fürtök, a szemei keserűek.

33 Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge.

34 De el van ez téve nálam, lepecsételve kincstáramban.

35 Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van vesztük napja, és siet, ami rájuk vár.

36 Bizony, ítél az Úr népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja.

37 Hol vannak isteneik - mondja - és a szikla, akiben bíztak?

38 Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket!

39 Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből.

40 Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!

41 Ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek.

42 Nyilam vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.

43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de megbocsát földjének s népének!

Mózes megtekinti az ígéret földjét

44 Így ment oda Mózes, és így mondotta el ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt.

45 Miután végig elmondta Mózes mindezeket a szavakat egész Izráel előtt,

46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét!

47 Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.

48 Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:

49 Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó hegyére, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet én Izráel fiainak a birtokába adok!

50 Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór hegyén, és elődei mellé került.

51 Mert Izráel fiai között ti is hűtlenek voltatok hozzám a Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, és nem tekintettetek szentnek Izráel fiai között.

52 Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.

Hungarian New Translation (NT-HU)

Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society

Viewing of
Cross references
Footnotes