A A A A A
Bible Book List

4 Mózes 32 Hungarian Károli (KAR)

32  Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely:

Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:

Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:

A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete elõtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájok van.

És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid elõtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.

Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?

És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?

A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám õket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;

Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az Úr.

10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:

11 Nem látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;

12 Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.

13 És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá õket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei elõtt.

14 És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bûnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen.

15 Hogyha elfordultok az õ utaitól, még tovább is otthagyja õt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.

16 És járulának közelebb õ hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;

17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elõtt, míg beviszszük õket az õ helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt.

18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az õ örökségét.

19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben õ velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felõl.

20 És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit szóltok; ha az Úr elõtt készültök fel a hadra;

21 És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr elõtt, míg kiûzi az õ ellenségeit maga elõtt;

22 És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr elõtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr elõtt, és Izráel elõtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr elõtt.

23 Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bûnötök[nek] [büntetése] utólér benneteket!

24 Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.

25 És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.

26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban;

27 A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harczolni az Úr elõtt, a miképen az én Uram szól.

28 Parancsot ada azért õ felõlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseibõl való atyák fejeinek,

29 És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr elõtt, és meghódol a föld ti elõttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul.

30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.

31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: A mit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképen cselekeszünk.

32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr elõtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.

33 Nékik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az õ városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül.

34 És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,

35 Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,

36 Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.

37 A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,

38 Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új] neveket adának a városoknak, a melyeket építének.

39 Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiûzék az Emoreust, a ki ott vala.

40 Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban.

41 Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak.

42 Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevérõl.

4 Mózes 32 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

A Jordántól keletre fekvő terület felosztása

32 Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra. Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak: 3-4 „Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón. Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”

De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?! El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?

Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet. El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.

10 Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik: 11 »Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám. 12 Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«

13 Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen. 14 Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették? 15 Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”

16 Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek. 17-18 Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól. 19 A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.

20 Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt[a] a sereg élén! 21 Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről, 22 és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok. 23 De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést! 24 Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”

25 Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk! 26 Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban, 27 szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.

28-29 Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték! 30 De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”

31 Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak! 32 Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.

33 Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.

34-36 Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.

37-38 Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)[b]

39 Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték. 40 Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott. 41 Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket. 42 Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.

Footnotes:

  1. 4 Mózes 32:20 az Örökkévaló előtt Ez a kifejezés ebben a fejezetben azt jelenti, hogy „a sereg élén hordozott Szövetségláda előtt”.
  2. 4 Mózes 32:37 E két… nevezni Ez a zárójeles megjegyzés valószínűleg arra utal, hogy amikor a szöveget valaki hangosan fölolvassa, ne ejtse ki a „Nebó” és „Baál-Meón” neveket, mert azok bálványistenek nevei.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Viewing of
Cross references
Footnotes