A A A A A
Bible Book List

2 Krónika 19-21Hungarian Károli (KAR)

19  Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az õ házához Jeruzsálembe békével.

És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-é segítségül lenned, és az Úrnak gyûlölõit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened.

Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földrõl kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat.

És Jósafát [egy ideig] Jeruzsálemben tartózkodék, azután pedig kiméne a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtéríté õket az Úrhoz, az õ atyáiknak Istenéhez;

És rendele bírákat azon a földön, Júdának minden erõs városaiba, városonként.

És monda a bíráknak: Jól meglássátok, a mit cselekesztek; mert nem ember [nevében] ítéltek, hanem az Úrnak [nevében,] a ki az ítéletben veletek [lesz.]

Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok [arra,] a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.

Sõt Jeruzsálemben is beállíta némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Izráel nemzetségeibõl való fejedelmek közül az Úr ítéletére és a perlekedésekre. És õk Jeruzsálembe visszatérének.

És meghagyá nékik, mondván: Így cselekedjetek az Úrnak félelmében hûséggel és tökéletes szívvel.

10 Ha valamely pert elõtökbe hoznak a ti atyátokfiai, a kik lakoznak az õ városaikban, emberhalál, törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek õket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira [az Úr] haragja. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek.

11 És ímé Amária pap lesz a fõ ti köztetek az Úrnak minden dolgaiban; és Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére a király minden dolgában; a Léviták is elõljáróitok lesznek. Legyetek azért erõsek a ti tisztetekben és az Úr mellette lesz az igaznak.

20  És lõn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak [vele.]

Eljövének pedig [a hírmondók], és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részérõl nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.

Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bõjtöt.

Azért felgyûlének a Júdabeliek, hogy az Úr [segedelmét] keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.

És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar elõtt;

És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben [van] az erõ és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.

Oh mi Istenünk! nem te ûzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel elõtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?

És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:

A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban elõtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg [minket].

10 És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén [lakozók,] a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földébõl kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el õket;

11 Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiûzzenek a te örökségedbõl, melyet örökségül adtál nékünk.

12 Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg õket? Mert nincsen mi bennünk erõ e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád [néznek] a mi szemeink.

13 És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr elõtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.

14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,

15 És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.

16 Holnap szálljatok szembe velök! Ímé õk a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.

17 Nem kell néktek harczolnotok, [hanem csak] álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.

18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr elõtt és imádák az Urat.

19 A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.

20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan,] megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerõsíttettek; bízzatok az õ prófétáiban, és szerencsések lesztek!

21 Tanácsot tartván pedig a néppel, elõállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg elõtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az õ irgalmassága;

22 És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén [lakozók] ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének.

23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy õket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elõ.

24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.

25 Akkor elméne Jósafát és az õ népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának [rólok,] oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.

26 Negyednapra pedig gyûlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.

27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az õ fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala õket az õ ellenségeik felett.

28 És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.

29 És lõn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.

30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az õ Istene minden felõl.

31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendõs vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az õ anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.

32 És jára Asának, az õ atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme elõtt kedves dolog vala.

33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az õ szívét az õ atyái Istenéhez.

34 Jósafátnak pedig elsõ és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.

35 Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala;

36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.

37 Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.

21  És meghala Jósafát az õ atyáival egyetemben, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az õ fia, Jórám.

És az õ testvérei, a Jósafát fiai [ezek valának:] Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel királyának fiai voltak.

És adott nékik az õ atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerõsített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel õ vala elsõszülötte.

Kezde azért Jórám az õ atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerõsödött, az õ testvéreit mind megölé fegyverrel; sõt Izráel fejedelmei közül is [némelyeket.]

Harminczkét esztendõs korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.

És jára az Izráel királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei elõtt gonosz dolgot cselekedék.

Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak minden idõben.

Az õ idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak.

Elméne ugyan Jórám az õ vezéreivel és a szekerek mind õ vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik õt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;

10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az õ keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.

11 Õ is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt mûvelé, hogy a Jeruzsálembeliek paráználkodának, sõt Júdát is felbiztatá [erre.]

12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;

13 Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad:

14 Ímé az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.

15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba [esel], mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.

16 Felindítá azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusok és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel határosok valának.

17 És feljövének Júda ellen és megtámadván õt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, a mi a király házában található volt, sõt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki más fia, csak Joákház, a legkisebbik.

18 És mindezek után megveré õt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala.

19 És [ez] így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midõn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki [drága illatú fûszereket,] mint az õ atyáinak égettek vala.

20 Harminczkét [esztendõs] vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimula, eltemeték õt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába.

2 Krónika 19-21Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

19 Jósafát, Júda királya viszont épen és egészségesen hazatért Jeruzsálembe. Jéhú próféta,[a] Hanáni fia a király elé ment, és ezt mondta neki: „Miért segítetted az istentelent? Azt szeretted, aki gyűlölte az Örökkévalót? Ezért haragszik rád az Örökkévaló! Ugyanakkor talált benned valami jót is: hogy kiirtottad országodból az Asera-bálványoszlopokat, és hogy szívedet az Örökkévaló keresésére és követésére szántad.”

Jósafát bírákat nevez ki Júdában

Jósafát Jeruzsálemben lakott. Onnan járt ki a nép közé újra meg újra. Bejárta országát Beérsebától egészen Efraim hegyvidékéig, és visszatérítette népét az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez. Városról városra ment Júdában, és minden fallal körülkerített városban bírákat nevezett ki. Ezt mondta nekik: „Nagyon gondosan és körültekintően ítélkezzetek, mert nem az embereknek, hanem az Örökkévalónak szolgáltok a bírói hatalmatokkal! Az Örökkévaló veletek lesz, amikor ítéletet hoztok. Az Örökkévaló félelme és tisztelete legyen rajtatok, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Örökkévaló igazságos, és nem tűri az igazságtalanságot! Nála nincs személyválogatás, részrehajlás, vagy megvesztegetés!”

Amikor visszatért Jeruzsálembe, ott is kinevezett Jósafát lévitákat, papokat és Izráel népéből való nemzetségfőket, hogy ők ítélkezzenek az Örökkévalóra tartozó és egyéb ügyekben. A király nekik is meghagyta: „Az Örökkévaló iránti félelemmel és tisztelettel szolgáltassatok igazságot! Tökéletes szívvel és hűségesen végezzétek munkátokat! 10 Sokféle ügy fog elétek kerülni: gyilkosság, törvények, rendeletek, parancsok megszegése és hasonlók. Izráel népéből való testvéreitek fognak előttetek állni, akik valamelyik városunkban laknak, hogy szolgáltassatok nekik igazságot. Ilyenkor minden alkalommal szigorúan figyelmeztessétek és tanítsátok őket, hogy ne vétkezzenek az Örökkévaló ellen! Így nem fog rátok és testvéreitekre szállni az Örökkévaló haragja. Így ítélkezzetek, és akkor nem fogtok vétkezni az Örökkévaló ellen!

11 Nézzétek, Amarjáhú pap lesz a vezető közöttetek az Örökkévalóval kapcsolatos dolgokban, Zebadjáhú, Jismáél fia, Júda törzsének fejedelme pedig a király dolgaiban lesz a vezetőtök. A léviták fognak segíteni nektek, mint írnokok és hivatalnokok. Legyetek erősek és határozottak tisztségetekben! Az Örökkévaló azok mellett áll, akik igazságosak!”

Jósafát harca a moábiakkal és ammoniakkal

20 Azután hadjáratot indítottak Jósafát ellen a moábiak, az ammoniak, és velük együtt a meúniak egy része is.[b] Hírnök érkezett, és jelentette Jósafátnak: „Óriási hadsereg vonul ellened Edom felől, a Holt-tenger túlsó oldaláról. Már Hacecón-Támár vagyis Éngedi közelében járnak.” Jósafátot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az Örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtöt hirdetett egész országában, Júdában. 4-5 Össze is gyűltek az emberek egész Júdából és annak minden városából Jeruzsálemben, az Örökkévaló Templomának új udvara előtt, hogy az Örökkévalót keressék, és tőle kérjenek segítséget.

Jósafát király pedig felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén, és hangos szóval így imádkozott:

Jósafát imádsága

„Örökkévaló, őseink Istene! Nem te vagy-e a Menny Istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött? Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened! Nem te vagy-e, aki e föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izráel elől? Nem te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak? Izráel azóta itt lakik, és itt építette fel nevednek ezt a Templomot, amelyről te mondtad, hogy ha majd bármiféle csapás ér bennünket — háború, ítélet, betegség, éhínség —, és megállunk jelenlétedben, e Templom előtt — mert neved benne lakik —, és nyomorúságunkban hozzád kiáltunk segítségért, akkor meghallgatsz, és megmentesz bennünket.

10 És most itt vannak ezek az ammoniak, moábiak és a Széír hegyvidékén lakó népek! Örökkévaló, te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izráel, amikor Egyiptomból kivonult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket.[c] 11 Lásd meg Örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak bennünket űzni a te birtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül! 12 Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”

Az Örökkévaló válaszol

13 Júda egész népe ott állt az Örökkévaló előtt, kicsinyeikkel, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. 14 Akkor az Örökkévaló Szelleme rászállt Jahaziélre, aki az összegyűltek között állt. Jahaziél Zekarjáhú fia volt, aki Benája fia, aki Jeiél fia, aki Mattanjá fia, aki Ászáf egyik fia volt, és a léviták közé tartozott.

15 Jahaziél ezt mondta: „Figyeljetek Júda és Jeruzsálem lakói, és te is, Jósafát király! Ezt mondja nektek az Örökkévaló: »Ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené! 16 Holnap vonuljatok ellenük! Ők majd a Cíc-hágón jönnek föl, és a Jerúél-puszta előtt, a patakvölgy végén találkoztok velük. 17 Nektek nem is kell harcolnotok ellenük, csak álljatok meg a helyeteken és nézzétek, hogyan szabadít meg az Örökkévaló benneteket! Júda és Jeruzsálem, ne rémüljetek meg, se ne féljetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Örökkévaló veletek van!«”

18 Ekkor Jósafát egészen a földig hajolt az Örökkévaló előtt, azután Júda meg Jeruzsálem népe is földre borult az Örökkévaló előtt, és úgy imádták az Örökkévalót. 19 Akkor a keháti és kórahi léviták fölálltak, és hangos énekszóval dicsérték az Örökkévalót, Izráel Istenét.

Csodálatos ütközet és győzelem

20 Másnap korán reggel elindultak, és Tékoa pusztájára vonultak. Ott Jósafát a serege elé állt, és ezt mondta: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem népe! Higgyetek az Örökkévalóban, Istenetekben, hogy erősen meg tudjatok állni! Higgyetek az Örökkévaló prófétáinak, hogy győzzetek!”

21 Miután így biztatta a népet, Jósafát előszólította az énekeseket, hogy énekeljenek az Örökkévalónak, és dicsérjék őt szentségéért és dicsőségéért. Odaállította őket a sereg élére, hogy előttük vonuljanak. Ezt énekelték:

„Dicsérjétek az Örökkévalót,
    mert hűséges szeretete örökké tart!”[d]

22 Ahogy elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Örökkévaló csapdába csalta az ammoniakat, moábiakat és a szeírieket, akik Júdát megtámadták — és mindannyian vereséget szenvedtek. 23 Ugyanis előbb az ammoniak és a moábiak támadtak rá a szeíriekre, és teljesen elpusztították őket. Majd miután a szeírieket egyesült erővel megverték, egymás ellen fordultak, és kölcsönösen elpusztították egymást.

24 Amikor Júda serege a csatatérre érkezett, és a szikláról körülnéztek, hogy lássák, hol az ellenség, már csak a rengeteg halottat látták szanaszét heverni a földön. Senki sem maradt életben az ellenséges seregekből! 25 Akkor Jósafát és serege rengeteg zsákmányt gyűjtött. Az elesetteken tömérdek értékes fegyvert és kincseket találtak. Sok háziállatot is zsákmányoltak. Annyi mindent összegyűjtöttek, hogy nem is tudták mindet magukkal vinni. Három napig csak azzal foglalkoztak, hogy gyűjtögették a zsákmányt. 26 A negyedik napon az egész sereg összegyűlt a Hálaadás-völgyben, ahol nagy hálaadó ünnepet tartottak: dicsérték és áldották az Örökkévalót a nagy győzelemért. Ezért azt a helyet a mai napig „Hálaadás völgyének” nevezik.

27 Azután Jósafát vezetésével Júda és Jeruzsálem népe nagy örömmel mind visszatért Jeruzsálembe. Az Örökkévaló megszabadította őket ellenségeiktől, ezért örvendeztek. 28 Jeruzsálembe érkezve az Örökkévaló Templomához vonultak hárfákkal, lantokkal és trombitákkal.

29 A környező országok népeit Istentől való félelem kerítette hatalmába, amikor meghallották, hogy az Örökkévaló maga harcolt Izráel ellenségeivel. 30 Ezért Jósafát uralkodása alatt békességben élt az ország, mert Isten köröskörül nyugalmat adott nekik.

Jósafát uralkodásának vége

31 Így uralkodott Jósafát Júda országában. Amikor király lett, harmincöt éves volt, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 32 Jósafát azt tette, amit az Örökkévaló helyesel. Nem tért le arról az útról, amelyen apja, Ászá király is járt. 33 De a magaslatokat még nem rombolták le, mert a nép nem követte ősei Istenét teljes szívvel.

34 Jósafát egyéb tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának a feljegyzéseiben, amelyek Izráel Királyainak Könyvében találhatók.

35 Ezek után Jósafát, Júda királya közös vállalkozásba kezdett Ahazjával, Izráel királyával, aki sok bűnt követett el. 36 Közösen építettek hajókat Ecjón-Geberben, hogy azokat Társisba küldjék. 37 Azonban a márésai Eliézer, Dódaváhú fia ezt prófétálta Jósafátnak: „Mivel összefogtál Ahazjával, az Örökkévaló elpusztítja a munkádat.” A hajók valóban összetörtek, és sohasem érkeztek meg Társisba.

21 Azután meghalt Jósafát, akárcsak ősei, és Dávid városában temették el ősei mellé. Utána fia, Jórám lett a király Júdában. Jórám testvérei ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Mikaél és Sefatjáhú. Ők voltak Jósafátnak, Júda[e] királyának fiai, akiknek apjuk rengeteg ajándékot adott: sok ezüstöt, aranyat, kincseket, és Júda megerősített városait — ott helyezte el őket. A királyi hatalmat azonban Jórámnak, elsőszülött fiának adta.

Jórám, Júda királya

Amikor Jórám apja után trónra lépett, megerősítette a királyi hatalmát. Ezután összes testvérét meggyilkoltatta, és még néhány izráeli vezetőt is. Jórám harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben. Izráel királyainak útján járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Jórám Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt. Az Örökkévaló mégsem pusztította ki Dávid családját, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte neki, hogy családjában a mécses világossága soha ki nem alszik.[f]

Jórám idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak. Jórám a seregével, vezéreivel és harci szekereivel ekkor átkelt a Jordánon, de az edomiak körülvették. Jórám azonban éjjel kitört a gyűrűből, és hazatért. 10 Ekkor szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig. Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám uralma ellen, és el is szakadt tőle. Mindez azért történt, mert Jórám elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől. 11 Magaslatokat épített Júda hegyein a bálványok tiszteletére, és elcsábította Jeruzsálem és Júda lakosait, hogy az Örökkévaló helyett ezeket a bálványokat imádják.

12 Illés próféta írott üzenetet küldött Jórámnak:

„Ezt mondja az Örökkévaló, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Mivel nem követted apádnak, Jósafátnak példáját, sem Ászának, Júda királyának útját, 13 hanem Izráel királyainak útján jártál, és szellemi házasságtörésbe vezetted Júda és Jeruzsálem lakosait, ahogyan Aháb családja is tette, s azon fölül meggyilkoltad testvéreidet, apád háza népét, akik jobbak voltak nálad, 14 azért az Örökkévaló súlyos csapással sújtja népedet, gyermekeidet, feleségeidet és minden birtokodat. 15 Téged pedig olyan bélbetegséggel ver meg, amely egyre súlyosabb lesz: napról-napra kiomlanak belső részeid.«”

16 Azután az Örökkévaló Jórám ellen haragra ingerelte a filiszteusokat és az arabokat, akik Etiópia mellett laktak. 17 Ezek együttes erővel Júda ellen támadtak, betörtek az országba, és minden kincset elvittek, amit csak Jórám királyi palotájában találtak, még fiait és feleségeit is. Nem is maradt Jórámnak senkije, csak a legkisebb fia, Jóáház — más néven Ahazjá.

18 Ezután az Örökkévaló megverte Jórámot gyógyíthatatlan bélbetegséggel, 19 amely két évig tartott. Ez alatt napról-napra szenvedett, míg végül belső részei kiomlottak, és nagy kínok között meghalt. Népe nem égetett tiszteletére jó illatú füstölőszereket, mint ahogy a királyok halálakor szoktak. 20 Jórám harminckét éves volt, amikor Jeruzsálemben uralkodni kezdett, és nyolc évig volt király. Amikor meghalt, senki sem gyászolta, és bár a Dávid városában temették el, de nem a királyok sírkamrájába.

Footnotes:

  1. 2 Krónika 19:2 próféta Vagy: „látó”. Lásd 1Sám 9:9.
  2. 2 Krónika 20:1 és velük… is Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) származik.
  3. 2 Krónika 20:10 A 10. versben szereplő eseményeket lásd 5Móz 2:4–9.
  4. 2 Krónika 20:21 Lásd Zsolt 118 és 136.
  5. 2 Krónika 21:2 Júda Az eredeti héber szövegben: „Izráel” szerepel.
  6. 2 Krónika 21:7 hogy… alszik Képes beszéd. Jelentése: Dávid király leszármazottjai fognak uralkodni Dávid trónján örökké.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Viewing of
Cross references
Footnotes