2 Sámuel 11

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Dávid és Betsabé bűne

11 Ezután történt, hogy tavasszal, amikor a királyok általában hadjáratra indulnak, Dávid elküldte Jóábot és a többi hadvezérét, hogy egész Izráel seregével együtt támadják meg az ammoniakat. A hadsereg el is vonult, legyőzték az ammoniak seregét, majd ostromolni kezdték a fővárost, Rabbát.

Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. ² Történt egy este, hogy Dávid fölkelt fekhelyéről, és éppen a palotája tetején^[a] sétált. Az egyik szomszédos háznál meglátott egy igen szép termetű asszonyt, aki éppen fürdött. ³ Dávid elküldte egyik szolgáját, hogy járjon utána, ki lehet az asszony. Így tudta meg, hogy Betsabénak hívják, Eliám leánya, a hettita Úriás^[b] felesége.

⁴ Akkor Dávid elküldött valakit, és magához hívatta Betsabét, aki éppen akkor fejezte be a megtisztulás szertartását. Ezután Dávid együtt hált Betsabéval, majd az asszony visszatért a saját házához. ⁵ Egy idő múlva Betsabé észrevette, hogy gyermeket vár, és ezt megüzente Dávidnak is.

Dávid leplezni próbálja bűnét

⁶ Ekkor Dávid követet küldött Jóábhoz, ezzel az üzenettel: „Küldd hozzám a hettita Úriást!”

Jóáb tehát visszaküldte Úriást Dávidhoz. ⁷ Amikor Úriás megérkezett, Dávid megkérdezte tőle, hogy van Jóáb és a serege, érdeklődött a hadakozás felől, ⁸ majd hazaküldte Úriást: „Menj haza, pihend ki magad!”^[c] — mondta neki.

Miután Úriás elment, Dávid még ajándékot is küldött utána: válogatott ételeket. ⁹ Azonban Úriás nem ment haza, hanem a királyi palota bejáratát őrző katonák között aludt, a kapun kívül.

¹⁰ Ezt jelentették Dávidnak, aki ekkor ismét magához hívatta Úriást, és megkérdezte tőle: „Hiszen hosszú útról tértél haza, miért nem mentél a házadhoz?”

¹¹ Úriás így felelt a királynak: „Királyom, az Örökkévaló Szövetségládája, meg Izráel és Júda serege sátorokban lakik a harcmezőn, és vezérem, Jóáb, meg uram harcosai a nyílt mezőn táboroznak —, hogy mehetnék én akkor haza, hogy egyek-igyak és a feleségemmel háljak? Életedre mondom, soha nem tennék ilyet!”

¹² „Jól van, maradj még egy napot, azután holnap térj vissza a sereghez!” — mondta Dávid.

Így Úriás még egy napig Jeruzsálemben maradt.

¹³ Dávid ismét magához hívatta, és megvendégelte, sőt leitatta Úriást. Együtt ettek-ittak, de azon az éjjelen Úriás megint a király szolgái között aludt, és nem ment haza.

Dávid meggyilkoltatja Úriást

¹⁴ Másnap reggel Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el neki. ¹⁵ A levélben ez állt: „Jóáb, állítsd Úriást a csatában az első vonalba, ahol a leghevesebb a harc! Azután hagyjátok magára, hogy az ellenség ölje meg.”

¹⁶ Amikor Úriás visszatért Jóábhoz, még tartott a város ostroma. Jóáb — miután Dávid levelét megkapta — arra a helyre állította Úriást, ahol az ellenség legerősebb harcosai voltak. ¹⁷ Rabbá városának védői kijöttek a városból, és összecsaptak Jóáb katonáival. Néhányan Dávid vitézei közül is elestek a harcban, többek között a hettita Úriás is.

¹⁸ Ezután Jóáb jelentést küldött Dávidnak az egyik katonája által. ¹⁹ A hírvivőnek ezt mondta: „Számolj be a királynak az ostrom állásáról és a csatáról. ²⁰ Ha pedig a király megharagudna, és ezt kérdezné: »Miért mentetek harc közben olyan közel a várfalhoz? Nem tudtátok, hogy onnan nyilakat lőhetnek rátok? ²¹ Nem emlékeztek rá, hogy így halt meg Tébec ostroma közben Abimelek, Jerubbaál^[d] fia is?! Egy asszony dobott a fejére malomkövet a várfalról!^[e] Minek mentetek olyan közel?« Ha tehát a király ilyesmit kérdezne, akkor ezt mondd neki: »Uram, meghalt a csatában szolgád, a hettita Úriás is.«”

²² A hírvivő elment, és jelentette Dávidnak, amit Jóáb üzent: ²³ „Az ammoniak kijöttek a városukból, és megtámadtak bennünket. Előbb ők voltak az erősebbek, azután visszaszorítottuk őket egészen a város kapujáig. ²⁴ Ott azonban a védők nyílzáport zúdítottak ránk a falakról, és néhányat közülünk halálra sebeztek. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.”

²⁵ Dávid ezt válaszolta a hírvivőnek: „Ezt üzenem Jóábnak: »Ne bánkódj emiatt, mert harc közben mindig vannak áldozatok. Fokozzátok a támadást Rabbá ellen, és győzni fogtok!« Így bátorítsd Jóábot a nevemben.”

Dávid feleségül veszi Betsabét

²⁶ Amikor Betsabé megtudta, hogy a férje, Úriás meghalt a csatában, elsiratta és meggyászolta. ²⁷ A gyász ideje után Dávid elküldte szolgáit, hogy Betsabét költöztessék a palotájába, majd feleségül vette az asszonyt. Betsabé azután fiút szült Dávidnak.

De amit Dávid tett, azt az Örökkévaló rossznak tartotta.