Add parallel Print Page Options

Miután Salamon befejezte az Örökkévaló Templomának az építését és berendezését, bevitte Isten házának kincseskamráiba mindazt az aranyat, ezüstöt és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid az Örökkévalónak szentelt.

A Szövetségládát a Templomba viszik(A)

Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból, felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. Tehát a hetedik hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi a királyhoz az ünnepre[a].

Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a léviták a rudak segítségével felvették a Szövetségládát a vállukra. A papokkal együtt felvitték a Templomba a Szövetségládát, a Találkozás Sátorát,[b] és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt.

Útközben Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem számolták őket.

Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, amely a Templom legbelső része, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és fölülről betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.

10 A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyeket még Mózes helyezett el abban a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.

11 A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan, 12 az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. 13 Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték:[c]

„Jó az Örökkévaló!
    Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”.

— akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg.

14 Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.

Footnotes

  1. 2 Krónika 5:3 ünnepre Ekkor tartották a Törvény szerint a Sátorok Ünnepét. Lásd a Szójegyzékben.
  2. 2 Krónika 5:5 Találkozás Sátorát A szöveg alapján nem tudjuk eldönteni, hogy ez a sátor melyik volt: az, amelyet még Mózes állított fel (Szent Sátor, Találkozás Sátora), vagy az, amelyet Dávid készített a Szövetségláda számára (Dávid Sátora).
  3. 2 Krónika 5:13 éneket Vagyis az u.n. Hallél-zsoltárokat. Lásd Zsolt 111–118 és 136.

És elvégezteték az egész mû, a melyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az õ atyjától, [Istennek] szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.

Akkor Salamon összegyûjté az Izráel véneit és a nemzetségek összes fejedelmeit és az Izráel háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a Dávid városából, a mely a Sion.

És felgyûlének Izráelnek minden férfiai a királyhoz, a hetedik hónak ünnepén.

Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a Léviták a ládát.

És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, a melyek a sátorban valának; felvivék azokat a papok [és] Léviták.

Salamon király pedig és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ hozzá gyûlt, [megy vala] a láda elõtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, a melyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem irattathatnának sokaságuk miatt.

És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az õ helyére, az [Isten] házának belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.

A Kérubok pedig szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett, és befedezik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrõl.

Azután kijebb vonták annak rúdjait, úgy hogy a rudaknak végei láthatók valának a ládán kivül, a legbelsõ rész felõl, de kivülrõl nem voltak láthatók. És ott volt mind e mai napig.

10 Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket õ a Hóreb [hegyén] tett vala [abba,] a mikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptomból.

11 Lõn pedig, mikor a papok kijöttek a szent helybõl, (mert a papok mindnyájan, a kik ott valának, magokat megszentelték vala és akkor nem kellett megtartaniok az õ sorrendjöket,

12 Annakokáért az énekes Léviták mind, a mennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun, az õ fiaik és testvéreik fehér ruhákban, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal állanak vala napkelet felõl az oltárnál és õ velök százhúsz kürtölõ pap;

13 Mert a kürtölõknek és éneklõknek tisztök vala egyenlõképen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, czimbalmokkal és [mindenféle] zengõ szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy õ igen jó és örökkévaló az õ irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel,

14 Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Istennek házát.