2 Krónikák 10
Hungarian New Translation
Az ország kettészakadása(A)
10 Roboám elment Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt.
2 Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, mert oda menekült Salamon király elől. De visszatért Jeroboám Egyiptomból,
3 mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:
4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott; akkor szolgálunk neked.
5 Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment.
6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?
7 Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságosan beszélsz velük, akkor mindig szolgáid lesznek.
8 De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak.
9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok? Milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?!
10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.
11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!
12 Harmadnapra elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra.
13 De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát,
14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!
15 Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse igéjét az Úr, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Mivel a király nem hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Izráel népe a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával! Hazament tehát egész Izráel.
17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
18 Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.
19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
2 Krónika 10
Hungarian Károli
10 Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy õt királylyá választanák.
2 Lõn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki [akkor ]Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elõl, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
3 És hozzáküldvén, elhivaták õt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:
4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az õ nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
5 És monda nékik: Harmadnapig [gondolkodom róla,] azután jõjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
6 És tanácskozék Roboám király a vén [ember]ekkel, a kik Salamon elõtt az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
7 És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
8 De õ megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
9 És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.
10 Akkor felelének az ifjak, a kik õ vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erõsebb atyám derekánál;
11 Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.
13 És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
14 És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
15 És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítené az Úr az õ beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16 Mikor pedig az egész Izráel [látta,] hogy nem hallgatá meg õket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! [Menj el] a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
17 Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.
18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedõt, megkövezék õt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
19 Így szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society