Passage Resources Hebrew/Greek Your Content
Previous Next
Print Page Options
Close NRSVCE

2 Kings 23
New Revised Standard Version Catholic Edition

Josiah’s Reformation

23 Then the king directed that all the elders of Judah and Jerusalem should be gathered to him. 2 The king went up to the house of the Lord, and with him went all the people of Judah, all the inhabitants of Jerusalem, the priests, the prophets, and all the people, both small and great; he read in their hearing all the words of the book of the covenant that had been found in the house of the Lord. 3 The king stood by the pillar and made a covenant before the Lord, to follow the Lord, keeping his commandments, his decrees, and his statutes, with all his heart and all his soul, to perform the words of this covenant that were written in this book. All the people joined in the covenant.

4 The king commanded the high priest Hilkiah, the priests of the second order, and the guardians of the threshold, to bring out of the temple of the Lord all the vessels made for Baal, for Asherah, and for all the host of heaven; he burned them outside Jerusalem in the fields of the Kidron, and carried their ashes to Bethel. 5 He deposed the idolatrous priests whom the kings of Judah had ordained to make offerings in the high places at the cities of Judah and around Jerusalem; those also who made offerings to Baal, to the sun, the moon, the constellations, and all the host of the heavens. 6 He brought out the image of[a] Asherah from the house of the Lord, outside Jerusalem, to the Wadi Kidron, burned it at the Wadi Kidron, beat it to dust and threw the dust of it upon the graves of the common people. 7 He broke down the houses of the male temple prostitutes that were in the house of the Lord, where the women did weaving for Asherah. 8 He brought all the priests out of the towns of Judah, and defiled the high places where the priests had made offerings, from Geba to Beer-sheba; he broke down the high places of the gates that were at the entrance of the gate of Joshua the governor of the city, which were on the left at the gate of the city. 9 The priests of the high places, however, did not come up to the altar of the Lord in Jerusalem, but ate unleavened bread among their kindred. 10 He defiled Topheth, which is in the valley of Ben-hinnom, so that no one would make a son or a daughter pass through fire as an offering to Molech. 11 He removed the horses that the kings of Judah had dedicated to the sun, at the entrance to the house of the Lord, by the chamber of the eunuch Nathan-melech, which was in the precincts;[b] then he burned the chariots of the sun with fire. 12 The altars on the roof of the upper chamber of Ahaz, which the kings of Judah had made, and the altars that Manasseh had made in the two courts of the house of the Lord, he pulled down from there and broke in pieces, and threw the rubble into the Wadi Kidron. 13 The king defiled the high places that were east of Jerusalem, to the south of the Mount of Destruction, which King Solomon of Israel had built for Astarte the abomination of the Sidonians, for Chemosh the abomination of Moab, and for Milcom the abomination of the Ammonites. 14 He broke the pillars in pieces, cut down the sacred poles,[c] and covered the sites with human bones.

15 Moreover, the altar at Bethel, the high place erected by Jeroboam son of Nebat, who caused Israel to sin—he pulled down that altar along with the high place. He burned the high place, crushing it to dust; he also burned the sacred pole.[d] 16 As Josiah turned, he saw the tombs there on the mount; and he sent and took the bones out of the tombs, and burned them on the altar, and defiled it, according to the word of the Lord that the man of God proclaimed,[e] when Jeroboam stood by the altar at the festival; he turned and looked up at the tomb of the man of God who had predicted these things. 17 Then he said, “What is that monument that I see?” The people of the city told him, “It is the tomb of the man of God who came from Judah and predicted these things that you have done against the altar at Bethel.” 18 He said, “Let him rest; let no one move his bones.” So they let his bones alone, with the bones of the prophet who came out of Samaria. 19 Moreover, Josiah removed all the shrines of the high places that were in the towns of Samaria, which kings of Israel had made, provoking the Lord to anger; he did to them just as he had done at Bethel. 20 He slaughtered on the altars all the priests of the high places who were there, and burned human bones on them. Then he returned to Jerusalem.

The Passover Celebrated

21 The king commanded all the people, “Keep the passover to the Lord your God as prescribed in this book of the covenant.” 22 No such passover had been kept since the days of the judges who judged Israel, even during all the days of the kings of Israel and of the kings of Judah; 23 but in the eighteenth year of King Josiah this passover was kept to the Lord in Jerusalem.

24 Moreover Josiah put away the mediums, wizards, teraphim,[f] idols, and all the abominations that were seen in the land of Judah and in Jerusalem, so that he established the words of the law that were written in the book that the priest Hilkiah had found in the house of the Lord. 25 Before him there was no king like him, who turned to the Lord with all his heart, with all his soul, and with all his might, according to all the law of Moses; nor did any like him arise after him.

26 Still the Lord did not turn from the fierceness of his great wrath, by which his anger was kindled against Judah, because of all the provocations with which Manasseh had provoked him. 27 The Lord said, “I will remove Judah also out of my sight, as I have removed Israel; and I will reject this city that I have chosen, Jerusalem, and the house of which I said, My name shall be there.”

Josiah Dies in Battle

28 Now the rest of the acts of Josiah, and all that he did, are they not written in the Book of the Annals of the Kings of Judah? 29 In his days Pharaoh Neco king of Egypt went up to the king of Assyria to the river Euphrates. King Josiah went to meet him; but when Pharaoh Neco met him at Megiddo, he killed him. 30 His servants carried him dead in a chariot from Megiddo, brought him to Jerusalem, and buried him in his own tomb. The people of the land took Jehoahaz son of Josiah, anointed him, and made him king in place of his father.

Reign and Captivity of Jehoahaz

31 Jehoahaz was twenty-three years old when he began to reign; he reigned three months in Jerusalem. His mother’s name was Hamutal daughter of Jeremiah of Libnah. 32 He did what was evil in the sight of the Lord, just as his ancestors had done. 33 Pharaoh Neco confined him at Riblah in the land of Hamath, so that he might not reign in Jerusalem, and imposed tribute on the land of one hundred talents of silver and a talent of gold. 34 Pharaoh Neco made Eliakim son of Josiah king in place of his father Josiah, and changed his name to Jehoiakim. But he took Jehoahaz away; he came to Egypt, and died there. 35 Jehoiakim gave the silver and the gold to Pharaoh, but he taxed the land in order to meet Pharaoh’s demand for money. He exacted the silver and the gold from the people of the land, from all according to their assessment, to give it to Pharaoh Neco.

Jehoiakim Reigns over Judah

36 Jehoiakim was twenty-five years old when he began to reign; he reigned eleven years in Jerusalem. His mother’s name was Zebidah daughter of Pedaiah of Rumah. 37 He did what was evil in the sight of the Lord, just as all his ancestors had done.

Footnotes

  1. 2 Kings 23:6 Heb lacks image of
  2. 2 Kings 23:11 Meaning of Heb uncertain
  3. 2 Kings 23:14 Heb Asherim
  4. 2 Kings 23:15 Heb Asherah
  5. 2 Kings 23:16 Gk: Heb proclaimed, who had predicted these things
  6. 2 Kings 23:24 Or household gods
Close NR2006

2 Re 23
Nuova Riveduta 2006

Giosia distrugge l’idolatria

23 (A)Allora il re mandò a chiamare presso di sé tutti gli anziani di Giuda e di Gerusalemme. 2 Il re salì alla casa del Signore, con tutti gli uomini di Giuda, tutti gli abitanti di Gerusalemme, i sacerdoti, i profeti e tutto il popolo, piccoli e grandi, e lesse in loro presenza tutte le parole del libro del patto, che era stato trovato nella casa del Signore. 3 Il re, stando in piedi sul palco, fece un patto davanti al Signore, impegnandosi a seguire il Signore, a osservare i suoi comandamenti, i suoi precetti e le sue leggi con tutto il cuore e con tutta l’anima, per mettere in pratica le parole di questo patto, scritte in questo libro. Tutto il popolo acconsentì al patto.

4 Il re ordinò al sommo sacerdote Chilchia, ai sacerdoti del secondo ordine e ai custodi della porta d’ingresso, di togliere dal tempio del Signore tutti gli arredi che erano stati fatti per Baal, per Astarte e per tutto l’esercito celeste; li bruciò fuori da Gerusalemme, nei campi del Chidron, e ne portò le ceneri a Betel. 5 Destituì i sacerdoti idolatri che i re di Giuda avevano istituito per offrire profumi negli alti luoghi delle città di Giuda e nei dintorni di Gerusalemme, e quelli pure che offrivano profumi a Baal, al sole, alla luna, ai segni dello zodiaco e a tutto l’esercito del cielo. 6 Tolse dalla casa del Signore l’idolo di Astarte, che trasportò fuori da Gerusalemme verso il torrente Chidron; lo bruciò presso il torrente Chidron, lo ridusse in cenere e ne gettò la cenere sulle tombe della gente del popolo. 7 Demolì le case di quelli che si prostituivano, le quali si trovavano nella casa del Signore, e dove le donne tessevano tende per Astarte. 8 Fece venire tutti i sacerdoti delle città di Giuda, profanò gli alti luoghi dove i sacerdoti avevano offerto incenso, da Gheba a Beer-Sceba, e abbatté i templi delle porte della città: quello che era all’ingresso della porta di Giosuè, governatore della città, e quello che era a sinistra della porta della città. 9 Quei sacerdoti degli alti luoghi non salivano a sacrificare sull’altare del Signore a Gerusalemme: mangiavano però pane azzimo in mezzo ai loro fratelli. 10 Profanò Tofet nella valle di Ben-Innom, affinché nessuno potesse più far passare per il fuoco suo figlio o sua figlia in onore di Moloc. 11 Soppresse i cavalli che i re di Giuda avevano consacrati al sole, all’ingresso della casa del Signore, presso l’abitazione dell’eunuco Netan-Melec, che era nel recinto del tempio; e diede alle fiamme i carri del sole. 12 Il re demolì gli altari che erano sulla terrazza della camera superiore di Acaz, fatti dai re di Giuda, e gli altari fatti da Manasse nei due cortili della casa del Signore; e, dopo averli fatti a pezzi e tolti di là, ne gettò la polvere nel torrente Chidron. 13 Il re profanò gli alti luoghi che erano di fronte a Gerusalemme, a destra del monte della perdizione[a], e che Salomone, re d’Israele, aveva eretti in onore di Astarte, l’abominevole divinità dei Sidoni, di Chemos, l’abominevole divinità di Moab, e di Milcom, l’abominevole divinità degli Ammoniti. 14 Spezzò le statue, abbatté gli idoli di Astarte e riempì d’ossa umane quei luoghi. 15 Abbatté pure l’altare che stava a Betel e l’alto luogo, costruito da Geroboamo, figlio di Nebat, il quale aveva fatto peccare Israele. Bruciò l’alto luogo e lo ridusse in polvere, e bruciò l’idolo di Astarte.

16 (B)Poi Giosia, voltatosi, vide le tombe che stavano là sul monte; mandò a prelevare le ossa di quelle tombe e le bruciò sull’altare, profanandolo, secondo la parola del Signore pronunciata dall’uomo di Dio, che aveva annunciato queste cose. 17 Poi disse: «Che monumento è quello che io vedo laggiù?» La gente della città rispose: «È la tomba dell’uomo di Dio, che venne da Giuda, e che proclamò contro l’altare di Betel queste cose che tu hai fatte». 18 Egli disse: «Lasciatelo stare; nessuno rimuova le sue ossa!» Così le sue ossa furono conservate con le ossa del profeta ch’era venuto da Samaria.

19 Giosia fece anche sparire tutti i templi degli alti luoghi che erano nella città di Samaria e che i re d’Israele avevano fatti per provocare lo sdegno del Signore, e ne fece esattamente quel che aveva fatto a Betel. 20 Fece uccidere sugli altari tutti i sacerdoti degli alti luoghi che vi si trovavano, e su quegli altari bruciò ossa umane. Poi tornò a Gerusalemme.

Celebrazione della Pasqua

21 (C)Il re diede a tutto il popolo quest’ordine: «Celebrate la Pasqua in onore del Signore vostro Dio, come sta scritto in questo libro del patto». 22 Infatti la Pasqua non era stata celebrata così dal tempo dei giudici che avevano governato Israele, e per tutto il tempo dei re d’Israele e dei re di Giuda; 23 ma nel diciottesimo anno del re Giosia quella Pasqua fu celebrata, in onore del Signore, a Gerusalemme.

24 Giosia fece anche sparire gli evocatori di spiriti e gli indovini, gli idoli domestici, gli idoli e tutte le abominazioni che si vedevano nel paese di Giuda e a Gerusalemme, per mettere in pratica le parole della legge, scritte nel libro che il sacerdote Chilchia aveva trovato nella casa del Signore. 25 Prima di Giosia non c’è stato re che come lui si sia convertito al Signore con tutto il suo cuore, con tutta l’anima sua e con tutta la sua forza, seguendo in tutto la legge di Mosè; e, dopo di lui, non ne è sorto uno simile. 26 Tuttavia il Signore non desistette dall’ira ardente che provava contro il regno di Giuda, a causa di tutte le offese con cui Manasse aveva provocato la sua ira. 27 Il Signore disse: «Farò sparire anche il regno di Giuda dalla mia presenza come ho fatto con il regno d’Israele; e respingerò Gerusalemme, la città che mi ero scelta, e la casa della quale avevo detto: “Là sarà il mio nome”».

28 Il rimanente delle azioni di Giosia, tutto quello che fece, è scritto nel libro delle Cronache dei re di Giuda.

29 Durante il suo regno, il faraone Neco, re d’Egitto, andò a soccorrere il re d’Assiria, verso il fiume Eufrate. Il re Giosia lo affrontò e il faraone, al primo scontro, lo uccise a Meghiddo. 30 I suoi servitori lo portarono via morto sopra un carro, da Meghiddo a Gerusalemme, dove lo seppellirono nella sua tomba. E il popolo del paese prese Ioacaz, figlio di Giosia, lo unse e lo fece re al posto di suo padre.

Ioacaz, re di Giuda

31 (D)Ioacaz aveva ventitré anni quando cominciò a regnare, e regnò tre mesi a Gerusalemme. Il nome di sua madre era Camutal, figlia di Geremia, da Libna.

32 Egli fece ciò che è male agli occhi del Signore, in tutto e per tutto come avevano fatto i suoi padri. 33 Il faraone Neco lo mise in catene a Ribla, nel paese di Camat, perché non regnasse più a Gerusalemme; e impose al paese un tributo di cento talenti d’argento e di un talento d’oro. 34 Il faraone Neco fece re Eliachim, figlio di Giosia, al posto di Giosia suo padre, e gli cambiò il nome in quello di Ioiachim; poi prese Ioacaz e lo portò in Egitto, dove morì. 35 Ioiachim diede al faraone l’argento e l’oro; ma per pagare quel denaro secondo l’ordine del faraone, tassò il paese, ciascuno in proporzione alle sue proprietà. Così raccolse dal popolo del paese l’argento e l’oro da dare al faraone Neco.

Ioiachim, re di Giuda; invasione di Nabucodonosor

36 (E)Ioiachim aveva venticinque anni quando cominciò a regnare, e regnò undici anni a Gerusalemme. Il nome di sua madre era Zebudda, figlia di Pedaia, da Ruma.

37 Egli fece ciò che è male agli occhi del Signore, in tutto e per tutto come avevano fatto i suoi padri.

Footnotes

  1. 2 Re 23:13 Monte della perdizione, nome dato qui al monte degli Ulivi.
Close SCH2000

2 Könige 23
Schlachter 2000

Josia macht einen Bund mit dem Herrn und bekämpft den Götzendienst

23 Da sandte der König hin und ließ alle Ältesten von Juda und Jerusalem zu sich versammeln.

2 Und der König ging hinauf in das Haus des Herrn, und alle Männer von Juda und alle Einwohner von Jerusalem mit ihm, auch die Priester und Propheten und das ganze Volk, Klein und Groß, und man las vor ihren Ohren alle Worte des Buches des Bundes, das im Haus des Herrn gefunden worden war.

3 Der König aber trat auf das Podium und machte einen Bund vor dem Herrn, dass sie dem Herrn nachwandeln und seine Gebote, seine Zeugnisse und seine Satzungen befolgen sollten von ganzem Herzen und von ganzer Seele, um die Worte dieses Bundes auszuführen, die in diesem Buch geschrieben standen. Und das ganze Volk trat in den Bund.

4 Und der König gebot dem Hohenpriester Hilkija und den Priestern der zweiten Ordnung und den Hütern der Schwelle, dass sie aus der Tempelhalle des Herrn alle Geräte entfernen sollten, die man dem Baal und der Aschera und dem ganzen Heer des Himmels gemacht hatte; und er verbrannte sie draußen vor Jerusalem, auf den Feldern des [Tales] Kidron, und brachte ihren Staub nach Bethel.

5 Und er beseitigte die Götzenpriester, die die Könige von Juda eingesetzt hatten und die auf den Höhen, in den Städten Judas und um Jerusalem her räucherten; auch die, welche dem Baal, der Sonne und dem Mond und den Sternbildern[a] und dem ganzen Heer des Himmels räucherten.

6 Er ließ auch das Aschera-Standbild aus dem Haus des Herrn hinausbringen außerhalb von Jerusalem, ins Tal[b] Kidron, und er verbrannte es im Tal Kidron und zermalmte es zu Staub und warf seinen Staub auf die Gräber des gewöhnlichen Volkes.

7 Und er brach die Häuser der Tempelhurer ab, die am Haus des Herrn waren, in denen die Frauen für die Aschera Zelttempel wirkten.

8 Auch ließ er alle Priester aus den Städten Judas kommen und verunreinigte die Höhen, wo die Priester geräuchert hatten, von Geba an bis nach Beerscheba; und er brach die Höhen der Tore ab, die am Eingang des Tores Josuas, des Stadtobersten, waren, und die am Stadttor zur Linken jedes Eintretenden waren.

9 Doch durften die Höhenpriester nicht auf dem Altar des Herrn in Jerusalem opfern, dagegen aßen sie von dem ungesäuerten Brot unter ihren Brüdern.

10 Er verunreinigte auch das Tophet im Tal der Söhne Hinnom[c], damit niemand mehr seinen Sohn oder seine Tochter dem Moloch durchs Feuer gehen ließe.

11 Und er schaffte die Rosse ab, die die Könige von Juda der Sonne geweiht hatten, beim Eingang des Hauses des Herrn, bei der Kammer Netan-Melechs, des Kämmerers, die im Anbau[d] war; und die Wagen der Sonne verbrannte er mit Feuer.

12 Der König brach auch die Altäre auf dem Dach bei dem Obergemach des Ahas ab, welche die Könige von Juda gemacht hatten; ebenso die Altäre, die Manasse in den beiden Vorhöfen des Hauses des Herrn gemacht hatte; er schaffte sie fort und warf ihren Staub ins Tal Kidron.

13 Und der König verunreinigte die Höhen, die östlich von Jerusalem, zur Rechten am Berg des Verderbens waren, die Salomo, der König von Israel, der Astarte, dem Gräuel der Zidonier, gebaut hatte, und Kemosch, dem Gräuel der Moabiter, und Milkom, dem Gräuel der Ammoniter.

14 Und er zerbrach die Gedenksteine und hieb die Aschera-Standbilder um und füllte ihren Platz mit Menschengebeinen.

Das Gericht über den Altar von Bethel

15 Ebenso auch den Altar von Bethel und die Höhe, die Jerobeam erbaut hatte, der Sohn Nebats, der Israel zur Sünde verführte: Auch diesen Altar und die Höhe brach er ab; und er verbrannte die Höhe und zermalmte sie zu Staub und verbrannte das Aschera-Standbild.

16 Und Josia sah sich um und erblickte die Gräber, die dort auf dem Berg waren, und sandte hin und ließ die Gebeine aus den Gräbern nehmen und verbrannte sie auf dem Altar und verunreinigte ihn, nach dem Wort des Herrn, das der Mann Gottes verkündigt hatte, als er dies ausrief.

17 Und er sprach: Was ist das für ein Grabmal, das ich hier sehe? Da sprachen die Leute der Stadt zu ihm: Es ist das Grab des Mannes Gottes, der von Juda kam, und diese Dinge, die du getan hast, gegen den Altar von Bethel ankündigte!

18 Da sprach er: So lasst ihn liegen; niemand rühre seine Gebeine an! So blieben seine Gebeine erhalten, samt den Gebeinen des Propheten, der von Samaria gekommen war.

19 Josia beseitigte auch alle Höhenhäuser in den Städten Samarias, welche die Könige von Israel gemacht hatten, um den Herrn zu erzürnen, und verfuhr mit ihnen ganz so, wie er es in Bethel getan hatte.

20 Und er schlachtete alle Höhenpriester, die dort waren, auf den Altären; und er verbrannte Menschengebeine darauf und kehrte dann nach Jerusalem zurück.

Josia feiert das Passah

21 Dann gebot der König dem ganzen Volk und sprach: Feiert dem Herrn, eurem Gott, das Passah, wie es in diesem Buch des Bundes geschrieben steht!

22 Fürwahr, kein solches Passah war gehalten worden seit der Zeit der Richter, die Israel gerichtet hatten, und während der ganzen Zeit der Könige von Israel und der Könige von Juda;

23 doch im achtzehnten Jahr des Königs Josia ist dieses Passah dem Herrn in Jerusalem gefeiert worden.

24 Auch die Geisterbefrager und die Wahrsager, die Teraphim und Götzen und alle Gräuel, die im Land Juda und in Jerusalem gesehen wurden, rottete Josia aus, um die Worte des Gesetzes zu vollstrecken, die geschrieben standen in dem Buch, das der Priester Hilkija im Haus des Herrn gefunden hatte.

25 Und seinesgleichen ist vor ihm kein König gewesen, der sich so von ganzem Herzen und von ganzer Seele und mit allen seinen Kräften dem Herrn zuwandte, ganz nach dem Gesetz Moses; auch nach ihm ist keiner seinesgleichen aufgestanden.

26 Doch wandte sich der Herr nicht ab von der Glut seines großen Zornes, womit er über Juda erzürnt war, um aller Herausforderungen willen, mit denen Manasse ihn herausgefordert hatte.

27 Denn der Herr sprach: Ich will auch Juda von meinem Angesicht hinwegtun, wie ich Israel hinweggetan habe; und ich will diese Stadt Jerusalem, die ich erwählt hatte, verwerfen, und auch das Haus, von dem ich gesagt habe: Mein Name soll dort sein!

Das Ende Josias

28 Was aber mehr von Josia zu sagen ist, und alles, was er getan hat, ist das nicht geschrieben im Buch der Chronik der Könige von Juda?

29 In seinen Tagen zog der Pharao Necho, der König von Ägypten, herauf gegen den König von Assyrien an den Euphratstrom; und der König Josia zog ihm entgegen; aber der Pharao tötete ihn bei Megiddo, sobald er ihn gesehen hatte.

30 Und seine Knechte führten ihn tot von Megiddo weg und brachten ihn nach Jerusalem; und sie begruben ihn in seinem Grab. Da nahm das Volk des Landes Joahas, den Sohn Josias, und sie salbten ihn und machten ihn zum König anstelle seines Vaters.

König Joahas von Juda

31 Joahas[e] war 23 Jahre alt, als er König wurde, und er regierte drei Monate lang in Jerusalem. Und der Name seiner Mutter war Hamutal; [sie war] die Tochter Jeremias von Libna.

32 Und er tat, was böse war in den Augen des Herrn, ganz wie es seine Väter getan hatten.

33 Aber der Pharao Necho setzte ihn gefangen in Ribla, im Land Hamat, sodass er nicht mehr König war in Jerusalem; und er legte dem Land eine Geldbuße von 100 Talenten Silber und einem Talent Gold auf.

34 Und der Pharao Necho machte Eljakim, den Sohn Josias, zum König anstelle seines Vaters Josia; und er änderte seinen Namen in Jojakim[f]. Aber den Joahas nahm er und brachte ihn nach Ägypten, wo er starb.

35 Und Jojakim gab das Silber und das Gold dem Pharao; doch schätzte er das Land ein, um das Silber nach dem Befehl des Pharao geben zu können; von dem Volk des Landes, von jedem nach seiner Schätzung, trieb er Silber und Gold ein, um es dem Pharao Necho zu geben.

König Jojakim von Juda. Feldzug Nebukadnezars gegen Jerusalem

36 Jojakim war 25 Jahre alt, als er König wurde, und er regierte 11 Jahre lang in Jerusalem. Und der Name seiner Mutter war Sebudda, die Tochter Pedajas von Ruma.

37 Und er tat, was böse war in den Augen des Herrn, ganz wie es seine Väter getan hatten.

Footnotes

  1. (23,5) d.h. den astrologischen Sternbildern des Tierkreises.
  2. (23,6) Das hebr. Wort bezeichnet sowohl einen nur zeitweise Wasser führenden Fluss (Wadi) als auch das durch ihn gebildete Tal.
  3. (23,10) hebr. Ge-Ben-Hinnom; daraus wurde das nt. Gehenna = Hölle abgeleitet. Das Tophet war die dem Moloch geweihte Opferstätte, wo man auch Kinder durchs Feuer gehen ließ (vgl. Jer 7,31-32; 19,6-13).
  4. (23,11) hebr. Parwar, in 1Chr 26,18: Parbar. Es handelt sich um ein Gebäude im Westen des Tempels, das dem Gebäude auf dem »abgesonderten Platz« im Endzeit-Tempel nach Hesekiel entspricht (Hes 41,12-14).
  5. (23,31) hebr. Joachas; bed. »Der Herr hält / ergreift«.
  6. (23,34) hebr. Jehojakim; bed. »Der Herr richtet auf«. Eljakim bed. »Gott richtet auf«.
Close ERV-HU

2 Királyok 23
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jósiás király helyreállító munkája(A)

23 Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit. 2 Majd a király vezetésével Júda népe, Jeruzsálem lakosai, a papok és a próféták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig — mindannyian felmentek az Örökkévaló házába. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.

3 Azután a király az oszlop mellé állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogja követni, megtartja az ő parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesíti a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak. Akkor az egész nép fölállt, és csatlakozott ehhez a szövetséghez.

4 Megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak és a másodrangú papoknak, meg a kapuőröknek, hogy az Örökkévaló Templomából hordjanak ki minden tárgyat, ami csak a bálványok — Baál, Asera és az ég serege — tiszteletével kapcsolatos. Ezeket mind kivitték a városon kívülre, a Kidron-patak völgyébe, és ott elégették őket, a hamut pedig elvitték Bételbe.

5 Korábban Júda királyai bálvány-papokat állítottak szolgálatba, hogy a Júda városaiban és a Jeruzsálem környékén épített magaslati áldozóhelyeken áldozatokat mutassanak be a bálványok tiszteletére: Baálnak, a Napnak, a Holdnak, a csillagképeknek és az ég seregének. Ezeket a bálvány-papokat Jósiás elzavarta.

6 Az Örökkévaló házából Jósiás kidobta az Asera-bálványszobrot, és Jeruzsálemen kívül, a Kidron-patak völgyében elégette. Hamuját és maradványait porrá törték, és a király parancsára szétszórták a köznép temetőjében.[a]

7 Leromboltatta az Örökkévaló Temploma közelében lévő házakat is, amelyekben a férfi prostituáltak laktak, és ahol az asszonyok szőnyegeket szőttek Aserának.

8 Abban az időben a papok nem Jeruzsálemben laktak, és nem ott mutatták be az áldozatokat az Örökkévaló Templomának oltárán, hanem szerteszét az országban, Júda minden városában. Az égő- és füstölőáldozatokat a papok a városok közelében lévő magaslatokon mutatták be. Ilyen áldozó magaslatok az országban mindenhol voltak, Gebától Beérsebáig.

Jósiás király azonban leromboltatta és rituálisan tisztátalanná tette az összes áldozati magaslatot, a papokat pedig Jeruzsálembe költöztette. Jeruzsálem közelében is voltak ilyen áldozati magaslatok Jehósua városparancsnok kapuja mellett, a baloldalon. Jósiás ezeket is leromboltatta. 9 Az áldozóhalmok papjai azonban Jeruzsálembe való költözésük után sem végezhették az áldozatok bemutatását az Örökkévaló Templomában, csupán a kovásztalan kenyereket ehették meg a többi pappal együtt.

10 A Ben-Hinnóm völgyben volt egy bálványáldozati hely, amelyet Tófetnek hívtak. Itt Molok bálványistenét tisztelték az emberek olyan áldozatokkal, amelyeknek során a saját gyermekeiket égették meg a tűzben. Jósiás király ezt a Tófetet is leromboltatta, és tisztátalanná tette, hogy ott soha többé ne áldozzanak fel Moloknak gyermekeket.

11 Jósiás eltávolította azt a harci szekeret és ló-szobrokat, amelyeket Júda királyai a Napisten tiszteletére fölállítottak az Örökkévaló Temploma kapujának közelében, Netan-Melek — egy magas rangú tisztviselő — szobája mellett. A szekeret elégette.

12 Leromboltatta azokat a bálvány-oltárokat, amelyeket Júda királyai Aháb palotájának tetőteraszán emeltek, meg azokat is, amelyeket Manassé épített az Örökkévaló Templomának két udvarán. Darabokra törték ezeket a kőoltárokat, és a törmeléket beleszórták a Kidron-patakba.

13 Salamon király még régen áldozó-magaslatokat épített a Jeruzsálemtől keletre emelkedő Olajfák hegyének déli oldalán. A következő bálványistenek számára készültek ezek: Astóret, a szidóniak utálatos bálványa, azután Kemós, a moábiak förtelmes bálványa és Milkóm, az ammoniak undorító bálványa. Jósiás király leromboltatta és tisztátalanná tette ezeket a bálvány-oltárokat is. 14 A kőoszlopokat összetörték, az Asera-oszlopokat kivágták, s a helyükre sírokból kihantolt emberi csontokat szórtak — így tették a helyet tisztátalanná.[b]

15 Leromboltatta a Bételben emelt áldozóhalmot és nagy oltárt is, amelyet még I.Jeroboám, Nebát fia, Izráel királya készíttetett, s amellyel bűnbe vitte Izráel népét.[c] Az áldozóhalmot lerombolták, az oltárt darabokra törték, és a fából készült Asera-oszlopokat elégették.

16 Amint Jósiás király körülnézett az oltár környékén, észrevette a hegyoldalban a sírkamrákat. Kihozatta onnan a régi halottak csontjait, és elégette azokat az oltáron — így tette azt tisztátalanná. Pontosan úgy történt, ahogy sok évvel korábban az Örökkévaló előre megmondta[d] az Isten embere által, aki kijelentette ezt Jeroboám királynak, amikor a király az oltár mellett állt az ünnepen.

Azután Jósiás észrevette az Isten emberének a sírját,[e] 17 és megkérdezte: „Kinek a síremléke ez?”

A város lakói így feleltek: „Ez az Isten emberének a sírja. Ő az, aki Júdából jött ide, Bételbe, és előre megmondta azt, amit te most véghezvittél a bételi oltárral kapcsolatban.”

18 „Akkor hagyjátok békében nyugodni, senki se bolygassa a csontjait!” — parancsolta Jósiás. Így ehhez a sírbolthoz nem nyúltak. Az Isten emberének csontjai is ott maradtak a helyükön, a samáriai próféta csontjaival együtt, akit mellé temettek.

19 Azután Jósiás Samária városait járta sorra. Mindenütt leromboltatta az áldozati magaslatokat és azokat a templomokat is, amelyeket Izráel királyai építettek a bálványok tiszteletére, s amelyekkel az Örökkévalót magukra haragították. Úgy bánt azokkal is, mint Bételben tette.

20 Jósiás király kivégeztette az áldozati magaslatok oltárainál szolgáló összes bálványpapot, és holttestüket azokon az oltárokon égette el, hogy soha többé ne használhassa azokat a helyeket senki áldozóhalmoknak.

Ezután Jósiás visszatért Jeruzsálembe.

Jósiás Páska ünnepet tart(B)

21 Jósiás király megparancsolta az egész népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét az Örökkévalónak, ahogy az meg van írva a Szövetség Könyvében.

22 Sem Júda, sem Izráel királyainak idejében nem tartottak ehhez hasonló Páska ünnepet a bírák ideje óta, akik Izráel népét vezették. 23 Ez Jósiás király uralkodásának 18. évében történt, Jeruzsálemben.

24 Jósiás kiirtotta Júda országából és Jeruzsálemből a halottidézőket, jövendőmondókat, házibálványokat, bálványszobrokat és mindenféle utálatosságot, ami csak a bálványistenekkel volt kapcsolatban. Azért tette ezt, hogy beteljesítse a Törvény igéit, amelyeket felírtak abban a könyvben, amelyet Hilkijjá főpap talált az Örökkévaló házában.

25 Jósiás előtt nem volt más, hozzá hasonló király, aki annyira teljes szívvel-lélekkel, teljes erejével[f] az Örökkévalóhoz fordult volna, és Mózes Törvénye szerint járt volna el mindenben. De azóta sem támadt hozzá hasonló király.

26 Az Örökkévaló lángoló haragja mégsem csendesedett le, mert annyira megharagudott Júdára Manassé miatt, aki sok gonosztettével őt haragra ingerelte.

27 Ezért azt mondta az Örökkévaló: „Ahogyan Izráelről elfordítottam a tekintetem, úgy bánok Júdával is! Eltaszítom Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam! Eltaszítom azt a Templomot is, amelyről pedig azt mondtam, hogy nevem ott fog lakni!”

Jósiás halála(C)

28 Jósiás egyéb dolgait és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

29 Az ő uralkodása alatt történt, hogy Egyiptom királya, Nékó fáraó elindult seregével az Eufrátesz folyó felé, hogy segítséget nyújtson Asszíria királyának. Jósiás kivonult, hogy szembeszálljon Nékóval, aki azonban Meggidónál megölte Jósiást. 30 A király holttestét egy harci kocsin vitték Meggidóból Jeruzsálembe, ahol Jósiást eltemették a saját sírboltjába.

Az ország népe ezután Jósiás fiát, Jóáházt emelte trónra. Felkenték, és apja után őt tették királlyá.

Jóáház, Júda királya(D)

31 Jóáház 23 éves korában lépett trónra, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnából. 32 Jóáház olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.

33 Nékó fáraó azonban Riblában, Hamát földjén fogságba vetette Jóáházt, hogy ne uralkodhasson tovább Jeruzsálemben. Ráadásul súlyos hadisarcot vetett ki Júdára: 100 talentum ezüstöt és 1 talentum[g] aranyat.

Jójákim, Júda királya(E)

34 Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás másik fiát tette királlyá Júdában, hogy uralkodjon apja trónján. Még Eljákim nevét is megváltoztatta: Jójákimnak nevezte. Az előző királyt pedig fogolyként magával hurcolta Egyiptomba, Jóáház azután ott is halt meg.

35 Jójákim király adót vetett ki Júda lakosságára: mindenkit megadóztatott a vagyona szerint, hogy a fáraónak megadhassa, amit követelt tőle. Így gyűjtötte össze a szükséges ezüstöt és aranyat, és kifizette a hadisarcot a fáraónak.

36 Jójákim 25 éves volt, amikor trónra került, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebuddának hívták, aki Pedájá leánya volt, Rúmából. 37 Jójákim is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.

Footnotes

  1. 2 Királyok 23:6 Így mutatta meg mindenkinek, hogy egyszer s mindenkorra véget vet az Asera-kultusznak.
  2. 2 Királyok 23:14 Így vetett véget a bálványok imádásának, és biztosította, hogy azon a helyen soha többé ne lehessen áldozatot bemutatni a bálványisteneknek.
  3. 2 Királyok 23:15 Lásd 1Kir 12:26–30.
  4. 2 Királyok 23:16 megmondta Lásd 1Kir 13:1–3.
  5. 2 Királyok 23:16 aki… sírját Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük.
  6. 2 Királyok 23:25 teljes… erejével Lásd 5Móz 6:4–5.
  7. 2 Királyok 23:33 talentum Ókori mértékegység. Mai mértékkel kb. 36 kg.
Listen to 2 Rois 23
Close BDS

2 Rois 23
La Bible du Semeur

Le renouvellement de l’alliance avec l’Eternel(A)

23 Le roi Josias fit convoquer auprès de lui tous les responsables de Juda et de Jérusalem. 2 Puis il monta au temple de l’Eternel accompagné de toute la population de Juda et de tous les habitants de Jérusalem, des prêtres, des prophètes et de tous les gens du peuple, quelle que fût leur condition sociale. Devant tous, il lut tout ce qui était écrit dans le livre de l’alliance que l’on avait retrouvé dans le temple de l’Eternel. 3 Le roi se tenait sur une estrade. Il conclut devant l’Eternel une alliance par laquelle il s’engagea à être fidèle à l’Eternel et à obéir à ses commandements, à ses lois et à ses ordonnances, de tout son cœur et de tout son être, et à respecter toutes les clauses de l’alliance figurant dans ce livre. De son côté, tout le peuple adhéra à cette alliance.

La réforme en Juda(B)

4 Ensuite le roi ordonna au grand-prêtre Hilqiya, aux prêtres adjoints et aux prêtres qui surveillaient l’entrée du Temple de jeter hors du sanctuaire de l’Eternel tous les objets qu’on avait fabriqués pour le culte de Baal, d’Ashéra et des astres du ciel. Ils furent brûlés à l’extérieur de Jérusalem, dans les champs de la vallée du Cédron, et l’on transporta leur cendre à Béthel[a]. 5 Le roi destitua les prêtres idolâtres institués par les rois de Juda pour brûler l’encens sur les hauts lieux dans les villes de Juda et près de Jérusalem. Il destitua aussi ceux qui offraient des parfums à Baal, au soleil, à la lune, aux étoiles et à tous les astres. 6 Il fit ôter du temple de l’Eternel le pieu sacré de la déesse Ashéra[b] et on le fit transporter hors de Jérusalem dans la vallée du Cédron, où on le brûla et le réduisit en cendres que l’on jeta dans la fosse commune. 7 Le roi fit démolir les maisons des prostitués sacrés qui se trouvaient dans le temple de l’Eternel, et où les femmes tissaient des robes pour Ashéra. 8 Il fit venir tous les prêtres des villes de Juda. Il profana les hauts lieux depuis Guéba jusqu’à Beer-Sheva[c] où les prêtres brûlaient des parfums. Il fit aussi démolir les sanctuaires construits près des portes des villes, en particulier celui qui se trouvait à l’entrée de la porte de Josué, le gouverneur de la ville, et qui était sur la gauche en entrant par la porte de la ville. 9 On ne permit pas aux prêtres des hauts lieux d’officier à l’autel de l’Eternel à Jérusalem, ils furent seulement autorisés à manger du pain sans levain avec les autres prêtres.

10 Le roi profana aussi le brûloir de Topheth qui se trouvait dans la vallée de Ben-Hinnom, pour que personne ne brûle plus son fils ou sa fille pour l’offrir en sacrifice à Molok. 11 Il fit disparaître de l’entrée du temple de l’Eternel les chevaux que les rois de Juda avaient dédiés au culte du soleil et qui se trouvaient près de la salle du chambellan Netân-Mélek, situé dans les annexes ; il fit aussi brûler les chars du soleil. 12 Le roi fit abattre les autels qui se trouvaient sur la terrasse des appartements d’Ahaz et que les rois de Juda avaient érigés, ainsi que ceux que Manassé avait bâtis dans les deux parvis du temple de l’Eternel. Après les avoir mis en pièces, il les enleva de là et en fit disperser les débris dans la vallée du Cédron. 13 Il profana également les sanctuaires des hauts lieux situés en face de Jérusalem, à droite de la montagne de la Destruction[d], et qui avaient été érigés par Salomon, roi d’Israël, en l’honneur d’Astarté, l’abominable idole des Sidoniens, de Kemosh, l’abominable dieu des Moabites et de Milkom, l’abominable divinité des Ammonites. Il les profana tous. 14 Josias brisa les stèles, renversa les pieux sacrés d’Ashéra et remplit d’ossements humains les emplacements sacrés qu’ils occupaient.

La réforme en Israël

15 Il fit de même à Béthel[e], où il détruisit l’autel qui se trouvait dans le haut lieu construit par Jéroboam, fils de Nebath, le roi qui avait entraîné le peuple d’Israël dans le péché. Il détruisit cet autel et le haut lieu, brûla le pieu sacré d’Ashéra et incendia le haut lieu pour le réduire en cendres. 16 A cette occasion, regardant autour de lui, Josias vit les tombes qui se trouvaient là sur la montagne, alors il fit exhumer les ossements des tombes et les brûla sur l’autel pour le profaner ; il accomplit ainsi la parole de l’Eternel que l’homme de Dieu avait proclamée et qui annonçait ces événements. 17 Puis il demanda : Quel est ce monument que je vois là ?

Les gens de la ville lui répondirent : C’est la tombe de l’homme de Dieu qui était venu de Juda et qui a annoncé que se produirait ce que tu viens de faire à l’autel de Béthel.

18 – Alors, laissez-le, dit le roi. Que personne ne touche à ses ossements.

On respecta donc les ossements de ce prophète ainsi que ceux du prophète qui était venu de Samarie[f].

19 Josias démolit aussi tous les bâtiments des hauts lieux qui avaient été construits par les rois d’Israël dans les villes de la Samarie et qui avaient irrité l’Eternel. Il agit à leur égard exactement comme il l’avait fait à Béthel. 20 Il fit exécuter tous les prêtres des hauts lieux qui se trouvaient là en les immolant sur leurs propres autels, puis il y brûla des ossements humains. Ensuite, il retourna à Jérusalem.

La célébration de la Pâque(C)

21 Là-dessus, le roi ordonna à tout le peuple : Célébrez la Pâque en l’honneur de l’Eternel votre Dieu, comme cela est prescrit dans ce livre de l’alliance[g].

22 De fait, aucune Pâque pareille à celle-ci n’avait été célébrée depuis l’époque où les chefs gouvernaient Israël et durant toute la période des rois d’Israël et des rois de Juda. 23 Ce fut seulement la dix-huitième année[h] du règne de Josias que l’on célébra cette Pâque en l’honneur de l’Eternel à Jérusalem.

La réforme n’empêchera pas la destruction de Jérusalem

24 Josias fit aussi disparaître du pays de Juda et de Jérusalem ceux qui évoquaient les esprits des morts et ceux qui prédisaient l’avenir[i], il fit détruire les statuettes sacrées, les idoles et tous les autres objets de culte païens, pour faire respecter les articles de la Loi contenus dans le livre que le prêtre Hilqiya avait retrouvé dans le temple de l’Eternel. 25 Aucun roi avant Josias ne revint comme lui à l’Eternel de tout son cœur, de tout son être et de toutes ses forces, en observant toute la Loi de Moïse ; et après lui, il n’en a point paru de semblable.

26 Néanmoins, l’Eternel n’abandonna pas la grande et ardente colère dans laquelle il était entré contre Juda, à cause des nombreux crimes par lesquels Manassé l’avait irrité. 27 C’est pourquoi il décida : Je chasserai aussi Juda loin de moi, comme j’ai chassé Israël, et je rejetterai cette ville, Jérusalem, que j’avais choisie, ainsi que le temple où j’avais promis d’établir ma présence[j].

La fin de Josias(D)

28 Les autres faits et gestes de Josias et toutes ses réalisations sont cités dans le livre des Annales des rois de Juda.

29 Sous son règne, le pharaon Néko, roi d’Egypte[k], alla rejoindre le roi d’Assyrie près de l’Euphrate. Le roi Josias essaya de lui barrer la route, mais dans l’affrontement, le pharaon le tua à Meguiddo[l]. 30 Ses officiers mirent son corps sur un char, le ramenèrent de Meguiddo à Jérusalem et l’enterrèrent dans son tombeau. Le peuple du pays prit Yoahaz, fils de Josias, et l’établit roi par l’onction pour succéder à son père sur le trône.

Le règne de Yoahaz sur Juda(E)

31 Yoahaz avait vingt-trois ans à son avènement et il régna trois mois à Jérusalem[m]. Sa mère s’appelait Hamoutal, elle était fille de Jérémie de Libna. 32 Il fit ce que l’Eternel considère comme mal, tout comme ses ancêtres. 33 Le pharaon Néko le fit prisonnier et l’enchaîna à Ribla[n] dans le pays de Hamath, mettant ainsi fin à son règne à Jérusalem. Il imposa au pays un tribut de trois mille quatre cents kilos d’argent et trente-quatre kilos d’or. 34 Le pharaon Néko établit Elyaqim, fils de Josias, comme roi à la place de son père. Il changea son nom en celui de Yehoyaqim. Quant à Yoahaz, il fut emmené en Egypte[o]. C’est là qu’il mourut.

35 Yehoyaqim versa au pharaon l’or et l’argent exigés. Pour être en mesure de le faire, il fit estimer les ressources de chaque habitant du pays et leva un impôt calculé suivant la fortune de chacun.

Le règne de Yehoyaqim sur Juda(F)

36 Yehoyaqim avait vingt-cinq ans à son avènement, et il régna onze ans à Jérusalem[p]. Sa mère s’appelait Zeboudda, elle était fille de Pedaya de Rouma. 37 Il fit ce que l’Eternel considère comme mal, tout comme ses ancêtres[q].

Footnotes

  1. 23.4 Lieu d’un ancien sanctuaire (Gn 28.19) où les rois d’Israël avaient installé le centre de leur culte idolâtre (1 R 12.25-29).
  2. 23.6 Ce pieu sacré détruit par Ezéchias (18.4) fut rétabli par Manassé (21.7). A la fin de sa vie, il s’en défit sans doute (2 Ch 33.15), mais son fils Amôn a dû le réinstaller (2 R 21.21 ; 2 Ch 33.22).
  3. 23.8 C’est-à-dire de l’extrême nord (à 10 kilomètres de Jérusalem) à l’extrême sud (à 70 kilomètres au sud-ouest) du royaume de Juda.
  4. 23.13 Désignation de l’extrémité sud du mont des Oliviers à cause du culte idolâtre qui y avait été pratiqué. Voir 1 R 11.7.
  5. 23.15 Voir v. 4 et note.
  6. 23.18 Voir 1 R 13.29-31.
  7. 23.21 Voir Dt 16.1-8.
  8. 23.23 En 622 av. J.-C.
  9. 23.24 Voir Lv 19.26-31 ; 2 R 21.6. Ces pratiques occultes étaient liées aux cultes païens.
  10. 23.27 Voir 1 R 8.29.
  11. 23.29 le pharaon Néko, roi d’Egypte : il a régné de 610 à 595 av. J.-C. Il s’était mis en campagne pour aller prêter main-forte aux Assyriens en guerre contre les Babyloniens.
  12. 23.29 Josias a tenté d’arrêter Néko au défilé de Meguiddo par souci de garantir l’indépendance du pays (2 Ch 35.20-24).
  13. 23.31 En 609 av. J.-C. Plus jeune qu’Elyaqim (v. 34 ; voir 1 Ch 3.15), Yoahaz a dû être préféré à son frère à cause des tendances pro-égyptiennes de celui-ci. Voir Jr 22.11-12.
  14. 23.33 Petit village syrien sur l’Oronte où Néko avait établi son quartier général (comme Nabuchodonosor le fera plus tard : 25.6, 20).
  15. 23.34 Voir Jr 22.10-12.
  16. 23.36 609 à 598 av. J.-C.
  17. 23.37 Pour les v. 36-37, voir Jr 22.18-19 ; 26.1-6.
Next
2 Kings 22
2 Kings 24
Next
dropdown
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.