Add parallel Print Page Options

Az egész Izráel megszámláltatván nemzetségeik szerint, beirattak az Izráel és Júda királyainak könyvébe, a kik gonoszságukért Babilóniába vitetének.

A legelsõ lakosok az õ jószágaikon s városaikban, ezek: Izráeliták, papok, Léviták és Nétineusok.

Mert Jeruzsálemben laktak a Júda fiai közül s Benjámin fiai közül, Efraim és Manasse fiai közül valók:

Utái, Ammihud fia, ki Omri fia, ki Imri fia, ki Báni fia, a Pérecz fiai közül való, ki Júda fia vala.

A Silóniták közül, Asája, ki elsõszülött vala s ennek fiai.

A Zérah fiai közül: Jéuel és az õ atyjafiai, hatszázkilenczvenen.

A Benjámin fiai közül: Sallu, Mésullám fia, ki Hodávia fia, ki Hasénua fia.

Ibnéja, Jérohám fia, és Ela, Uzzi fia, ki Mikri fia, és Mésullám, Séfátja fia, ki Reuel fia, ki Ibnija fia [vala.]

Testvéreik, nemzetségeik szerint, kilenczszázötvenhatan valának; ezek mind családfõk voltak az õ atyjok háznépe szerint.

10 A papok közül is: Jedája, Jéhojárib és Jákin.

11 Azária, Hilkia fia, ki Mésullám fia, ki Sádók fia, ki Mérajót fia, ki Ahitubnak, az Isten háza fõgondviselõjének fia vala.

12 És Adája Jérohám fia, ki Pashúr fia, ki Málkija fia; Maasai, Adiel fia, ki Jahzéra fia, ki Mésullám fia, ki Mésillémit fia, ki Immer fia.

13 Ezeknek atyjokfiai az õ családjaiknak fejei, ezerhétszázhatvanan [valának,] buzgók az Isten háza dolgának munkájában.

14 A Léviták közül Semája, Hásub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, a Mérári fiai közül.

15 Bakbakkár, Héres és Galál, és Mattánia, a Mika fia, ki Zikri fia, ki Asáf fia vala.

16 Obádia, a Semája fia, Galál fia, ki Jédutun fia, és Bérékia, Asa fia, ki Elkána fia, a ki Nétofáti faluiban lakik vala.

17 És az ajtónállók: Sallum, Akkúb, Talmon, Ahimán és ezek testvérei; Sallum pedig fõ [vala.]

18 (És [ennek] mindez ideig a királykapun [van helye] napkelet felõl.) Ezek az ajtónállók a Léviták rendje szerint.

19 Sallum pedig a Kóré fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia, és ennek rokonságai a Kórakhiták családjából a szolgálat munkájában a hajlék ajtajának õrizõi valának, mint az õ atyáik az Úr seregében õrizték vala a bejáratot,

20 Mikor Fineás, az Eleázár fia volt egykor az õ elõljárójok, kivel az Úr vala.

21 Zakariás, a Meselémia fia, a gyülekezet sátorába való bejárat õrizõje.

22 Ezek mind választott ajtónállók voltak, kétszáztizenketten; kik az õ faluikban, nemzetségök szerint, megszámláltattak volt; kiket Dávid rendelt és Sámuel próféta az õ tisztökbe.

23 Õk és fiaik õrizik vala renddel az Úr házának, a sátornak kapuit.

24 Négyfelé valának az õrizõk: napkeletre, napnyugotra, északra és délre.

25 És ezeknek atyjokfiai az õ faluikban [valának,] de minden hetednap amazokhoz felmenének Jeruzsálembe bizonyos ideig.

26 De a kapunállók négy fõemberének állandó megbizatásuk volt. Ezek a Léviták õrizik vala a kamarákat és az Isten házának kincseit.

27 És az Úrnak háza körül hálnak vala, mivelhogy az õrzés az õ tisztök volt, és minden reggel õk nyitják vala meg az ajtókat.

28 És õ közülök [némelyek] a szolgálati edényekre [viselnek vala gondot;] mert mind a kivitelnél, mind a visszavitelnél számon veszik vala azokat.

29 Ugyanazok közül választattak vala [némelyek másféle] edénynek, a szenthely minden eszközeinek, a lisztnek, bornak, olajnak, tömjénnek és fûszereknek [gondviselésére.]

30 A papok fiai közül valók csinálják vala fûszerekbõl a drágakenetet is.

31 Továbbá Mattitja, a Léviták közül való (ki elsõszülötte a Kórakhiták közül való Sallumnak), a serpenyõkre visel vala gondot.

32 A Kéhátiták fiai és azok atyjokfiai közül [rendeltettek volt ]a szent kenyérnek gondviselésére, hogy minden szombaton megkészítsék [azt].

33 Ezek közül valók valának az éneklõk is, a Léviták közül a családfõk, a kik szabadosok valának [egyéb tiszttõl] az õ kamarájokban; mert éjjel és nappal szolgálattal tartoznak vala.

34 Ezek a Léviták között családfõk nemzetségök szerint, [fõemberek, és] ezek Jeruzsálemben laktak.

35 Gibeonban pedig laktak a Gibeon atyja, Jéhiel, és az õ feleségének neve Maaka.

36 Az õ elsõszülött fia Abdon, azután Súr, Kis, Baál, Nér és Nádáb.

37 Gedor, Ahió, Zékária és Miklót.

38 Miklót pedig nemzé Simámot. Ezek is az õ atyjokfiai átellenében laktak Jeruzsálemben az õ testvéreikkel.

39 Nér nemzé Kist, Kis nemzé Sault, Saul pedig nemzé Jonathánt, Málkisuát, Abinádábot és Esbaált.

40 Jonathán fia Méribbaál; és Méribbaál nemzé Mikát.

41 Mika fiai: Piton, Mélek és Táréa.

42 Akház pedig nemzé Jahrát, Jahra nemzé Alémetet, Azmávetet, Zimrit, Zimri pedig nemzé Mósát.

43 Mósa nemzé Bineát, ennek fia Réfája, ennek fia Elása, ennek fia Ásel.

44 Áselnek hat fia volt, kiknek neveik: Azrikám, Bókru, Ismáel, Seárja, Obádia és Hanán; ezek Ásel fiai.

10  A Filiszteusok pedig hadakoznak vala az Izráellel, és megfutamodék Izráel népe a Filiszteusok elõtt, és [néhányan] a sebek miatt el is hullának a Gilboa hegyén.

Elérék pedig a Filiszteusok Sault és az õ fiait, és megölék a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Malkisuát, a Saul fiait.

És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték õt.

És monda Saul az õ fegyverhordozójának: Vond ki fegyveredet, és verj által engem vele, mert netalán eljõnek e körülmetéletlenek, és meggyaláznak engemet. De fegyverhordozója nem akará, mert igen fél vala. Ragadá azért Saul a fegyvert, és belé bocsátkozék.

Látván pedig az õ fegyverhordozója, hogy Saul immár meghalt, õ is a fegyverbe bocsátkozék, és meghala.

Meghala azért Saul és az õ három fia, és egész háznépe is egyetemben meghala.

Mikor pedig meglátták Izráelnek minden férfiai, a kik a völgyben valának, hogy õk megfutamodtak, és hogy Saul és az õ fiai megholtak: pusztán hagyák városaikat és elfutának. Akkor eljövének a Filiszteusok, és azokba beszállának.

Lõn pedig másodnap, eljövének a Filiszteusok, hogy a holtakat kifoszszák, és megtalálák Sault és az õ fiait, halva feküdvén a Gilboa hegyén.

És kifoszták õt, és elvevék fejét és az õ fegyvereit, és elküldék a Filiszteusok minden tartományába köröskörül, hogy hírül adják bálványaiknak és a népnek.

10 Az õ fegyvereit isteneik házába helyezék el, fejét pedig Dágon templomában akasztották fel.

11 Mikor pedig meghallotta az egész Jábesgileád, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:

12 Feltámadának mindnyájan az erõs férfiak, és elvivék Saulnak és az õ fiainak testét; és Jábesbe vivén, eltemeték azoknak csontjaikat a tölgyfa alatt Jábesben, és bõjtölének hetednapig.

13 Meghala azért Saul az õ gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem õrzött meg, sõt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze;

14 És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté õt, és adá az õ országát Dávidnak, az Isai fiának.

11  És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;

Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.

Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.

Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).

És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;

Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.

Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.

És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.

És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.

10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.

11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.

12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.

13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.

14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.

15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.

16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)

17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!

18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.

19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.

20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.

21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.

22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.

23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.

24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.

25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.

26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.

27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,

28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,

29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.

30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;

31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;

32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;

33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;

34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.

35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,

36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,

37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,

38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;

39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;

40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,

41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;

42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.

43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,

44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.

45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.

46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.

47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.

Izráel népét számba vették, és családjaik szerint feljegyezték őket az Izráel Királyainak Könyvébe.

A száműzetésből visszatért jeruzsálemi lakosok(A)

Hűtlenségük miatt Júda népét száműzetésbe hurcolták Babilóniába.

A papok, a léviták és a Templom szolgái voltak az elsők, akik visszajöttek a száműzetésből, és őseik birtokát elfoglalva ismét az eredeti lakóhelyükre költöztek Izráel városaiban.

Jeruzsálemben laktak Júda, Benjámin, Efraim és Manassé törzséből a következők:

Útaj, Ammihúd fia, aki Omri fia, aki Imri fia, aki Báni fia, aki Perecnek, Júda fiának az egyik leszármazottja volt.

A silóiak közül Aszájá, az elsőszülött, és az ő fiai.

Zerah fiai közül Jeúél és a rokonai, összesen 690 fő.

Továbbá Benjámin leszármazottjai közül Szallú, Mesullám fia (aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt). Azután Jibnejá, Jeróhám fia, azután Élá, Uzzi fia (aki Mikri fia volt), azután Mesullám, Sefatja fia (aki Reuél fia, aki Jibnijjá fia volt), és a rokonaik, akikkel együtt a származási jegyzékük szerint összesen 956 férfi tartozott közéjük. Mindannyian családfők voltak.

10 A papok közül a következők laktak Jeruzsálemben: Jedajá, Jehójárib, Jákin és 11 Azarjá, Hilkijjá fia (aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Akitúb fia, aki Isten Templomának a felügyelője volt.) 12 Azután Adájá, Jeróhám fia (aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt), valamint Maszaj, Adiél fia (aki Jahréza fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémit fia, aki Immér fia volt).

13 Rokonaikkal együtt összesen 1 760 pap, akik valamennyien családfők voltak, és az Isten Templomának a szolgálatában álltak.

14 A léviták közül a következők laktak Jeruzsálemben: Semajá, Hassúb fia (aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Merári leszármazottja volt),

15 azután Bakbakar, Heres, Gálál, Mattanjá (Míká fia, aki Zikri fia, aki Ászáf fia volt), 16 azután Óbadjá, Semajá fia (aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt), azután Berekjá, Ászá fia (aki Elkána fia volt). Berekjá a netófáiak falvaiban lakott.

17 A Templom kapuőrei közül ezek laktak Jeruzsálemben: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahimán. A vezetőjük Sallúm volt, a testvérük. 18 Korábban a Király-kapunál teljesítettek szolgálatot, a keleti oldalon. Ők voltak a léviták táboraiban is a kapuőrök. 19 Sallúm, Kóré fia (aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt) és a rokonai — vagyis Kórah leszármazottjai — korábban a Szent Sátor bejáratát őrizték, ahogyan az őseik is ezt a szolgálatot végezték az Örökkévaló táborának a bejáratánál. 20 Régen Fineás, Eleázár fia volt a kapuőrök vezetője. Az Örökkévaló Fineással volt. 21 Zekarjá, Meselemjá fia a Találkozás Sátorának, vagyis a Szent Sátornak a kapuőre volt.

22 Ezeket a kiválasztott kapuőröket — összesen 212 főt — azokban a falvakban írták be a származási jegyzékbe, ahol a családjuk lakott. Őket még Dávid király és Sámuel próféta választotta ki és állította szolgálatba, mivel megbízhatók voltak. 23 Ők és a leszármazottjaik voltak felelősek az Örökkévaló Temploma kapuinak és a Szent Sátor bejáratának az őrzéséért. 24 Mind a négy égtáj irányában voltak őrök: keletről, nyugatról, északról és délről. 25 A falvakból a rokonaik időről időre eljöttek hozzájuk egy-egy hétre.

26 A kapuőrök négy lévita vezetője állandó szolgálatot teljesített. Rájuk volt bízva minden kamra a Templomban, és minden érték, ami a kamrákban volt. 27 Az éjszakát is a Templom közelében töltötték, mert éjjel is ők őrizték azt, és reggelente ők nyitották ki a kapukat.

28 A kapuőrök közül némelyek a templomi szolgálatban használt eszközökre vigyáztak: meg kellett számolniuk, amikor a kamrákból a Templomba vitték, illetve amikor visszahozták ezeket. 29 Mások a többi szent eszközökért voltak felelősek, meg az áldozatokhoz szükséges finomlisztért, borért, olívaolajért, tömjénért és a fűszerekért. 30 A felkenetés szent olaját a papok keverték össze a fűszerekből. 31 A szent kenyereket a lévita Mattitjá készítette el, aki Sallum elsőszülöttje volt, Kórah nemzetségéből. 32 Rokonai (szintén Kórah nemzetségéből) rendezték el a szent kenyereket minden szombaton.

33 Azok az énekes léviták, akik vezetők voltak, a Templom kamráiban tartózkodtak, és fel voltak mentve minden egyéb szolgálat alól, mert éjjel-nappal be voltak osztva a saját szolgálatuk rendje szerint. 34 Ezek voltak a léviták családfői, akik nemzetségi származásuk szerint vezetők voltak, és valamennyien Jeruzsálemben laktak.

Saul király származása(B)

35 Jeiél alapította Gibeon városát, és ott is lakott. Feleségét Maakának hívták. 36 Elsőszülött fia volt Abdón, azután Cúr, Kís, Baál, Nér, Nádáb, 37 Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót. 38 Miklót fia: Simá. Ők is Jeruzsálemben laktak, a rokonaik közelében.

39 Nér fia volt Kís, ennek fia Saul, ennek fiai: Jonatán, Malkisúá, Abinádáb és Esbaal.

40 Jonatán fia Meribbaal, ennek fia Míká, 41 ennek fiai: Pítón, Melek, Taréa és Áház.

42 Áház fia Jadá,[a] ennek fiai: Álemet, Azmávet és Zimri. Zimri fia Mócá, 43 ennek fia Biná, ennek fia Refájá, ennek fia Elászá, ennek fia Ácél.

44 Ácélnak hat fia volt: Azrikám, Bókerú, Jismaél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.

Saul király halála(C)

10 A filiszteusok megtámadták Izráelt, és harcoltak ellenük. Izráel harcosai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa-hegyen. 2-3 Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait. A harc egyre hevesebb lett Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinádábot és Malkisúát — Saul három fiát.

A filiszteusok íjászai megsebesítették Sault, aki ezt mondta a fegyverhordozójának: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így halt meg.

Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dőlt. Így halt meg Saul és három fia — egész családja egy napon pusztult el.

Azok az izráeliek, akik a völgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat. A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepedtek bennük.

A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izráeli harcosokat. Gilboa hegyén megtalálták Saul és a fiai holttestét is. Saul holttestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a bálványaiknak és az egész népnek. 10 Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomában tették közszemlére.

11 Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saullal. 12 Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holttestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábes-Gileádban, majd hét napon át böjtöltek — így gyászolták őket.

13 Saul tehát meghalt, mert vétkezett az Örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az Örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halottidézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot. 14 Mivel Saul nem az Örökkévalót kereste, az Örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.

Dávid Izráel felett is uralkodik(D)

11 Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid[b] vagyunk! Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”

Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.

Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet(E)

Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.

Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.

Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának. Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét. Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.

Dávid kiváló vitézei(F)

10 Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői. Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izráellel együtt ők tették Dávidot királlyá — amint azt az Örökkévaló előre megmondta Izráelről.

11 Ezek voltak Dávid kiváló vitézei:[c]

Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.

12 Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. 13 Eleázár Dáviddal együtt volt Efesz-Dammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak. Volt ott egy árpaföld. Az izráeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől. 14 De Eleázár az embereivel megállt az árpaföld közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon.

15 Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort. 16 Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél. 17 Dávid nagyon megszomjazott, és felkiáltott: „Ó, bárcsak egy ihatnék a Betlehem kapuja melletti kút vizéből!” 18 Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.

Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt. 19 Azt mondta: „Istenem! Hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte.” Ezért nem akarta meginni.

Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.

20 Azután Abisaj, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.[d] 21 A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.

22 Benája, Jójádá fia, aki Kabceélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Sok hatalmas hőstettet vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verembe, és megölt egy oroszlánt. 23 Párviadalban legyőzött egy hatalmas termetű egyiptomi harcost, aki 5 könyök[e] magas volt. Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét.

24 Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé. 25 A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.

A Különleges Csapat

26 Ezek voltak a legbátrabb harcosok: Aszáel, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 27 a haróri Sammót, a pelóni Helec, 28 a tékóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer, 29 a húsáji Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, 30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, 31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Banájá, 32 a nahalégaasi Húraj, az arbai Abiél, 33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, 34 a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia, 35 a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia, 36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, 37 a kármeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, 38 Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, 39 az ammoni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerúja fiának a fegyverhordozója, 40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, 41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, 42 Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik vezetője, és még vele együtt harmincan, 43 Hánán, Maaká fia, a mitni Jósafát, 44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám két fia: Sámá és Jeliél, 45 Jediél, Simri fia, és Jediél testvére, a tíci Jóhá, 46 a mahavimi Eliél, Elnáam két fia: Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá, 47 Eliél, Obed és a mecóbájái Jaasziél.

Footnotes

  1. 1 Krónika 9:42 Jadá Ez az ókori LXX görög fordításból származik. A héber kéziratokban „Jará” található.
  2. 1 Krónika 11:1 testvéreid Szó szerint: „csontod és húsod” — vagyis a közös ősünktől származó rokonaid.
  3. 1 Krónika 11:11 A 11–47 versekben szó van Dávid három legkiválóbb vitézéről, azután más kiváló harcosairól és a Különleges Csapatról. Ez utóbbi több, mint harminc harcosból állt, és a különleges feladatokat háromfős különítményekkel hajtotta végre. A különböző kéziratok a 11, 15, 20, 21, 22, 24 és 25 versekben a fenti csoportok megnevezésére — valószínűleg sokszor tévesen — felváltva használják a „Hármak”, „Harmincak” és a „háromfős csapat” kifejezéseket, amelyek a héberben nagyon hasonlítanak egymáshoz.
  4. 1 Krónika 11:20 Ő… közé Egyes héber kéziratokban ez áll: „… tekintélyes volt a Hármak között…”. Ez valószínűleg azt jelenti: „… olyan híres volt, mint a Hármak…”.
  5. 1 Krónika 11:23 5 könyök Mai mértékkel kb. 2,2 m.