A A A A A
Bible Book List

1 Kings 8:1-21 New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

Dedication of the Temple

Then Solomon assembled the elders of Israel and all the heads of the tribes, the leaders of the ancestral houses of the Israelites, before King Solomon in Jerusalem, to bring up the ark of the covenant of the Lord out of the city of David, which is Zion. All the people of Israel assembled to King Solomon at the festival in the month Ethanim, which is the seventh month. And all the elders of Israel came, and the priests carried the ark. So they brought up the ark of the Lord, the tent of meeting, and all the holy vessels that were in the tent; the priests and the Levites brought them up. King Solomon and all the congregation of Israel, who had assembled before him, were with him before the ark, sacrificing so many sheep and oxen that they could not be counted or numbered. Then the priests brought the ark of the covenant of the Lord to its place, in the inner sanctuary of the house, in the most holy place, underneath the wings of the cherubim. For the cherubim spread out their wings over the place of the ark, so that the cherubim made a covering above the ark and its poles. The poles were so long that the ends of the poles were seen from the holy place in front of the inner sanctuary; but they could not be seen from outside; they are there to this day. There was nothing in the ark except the two tablets of stone that Moses had placed there at Horeb, where the Lord made a covenant with the Israelites, when they came out of the land of Egypt. 10 And when the priests came out of the holy place, a cloud filled the house of the Lord, 11 so that the priests could not stand to minister because of the cloud; for the glory of the Lord filled the house of the Lord.

12 Then Solomon said,

“The Lord has said that he would dwell in thick darkness.
13 I have built you an exalted house,
    a place for you to dwell in forever.”

Solomon’s Speech

14 Then the king turned around and blessed all the assembly of Israel, while all the assembly of Israel stood. 15 He said, “Blessed be the Lord, the God of Israel, who with his hand has fulfilled what he promised with his mouth to my father David, saying, 16 ‘Since the day that I brought my people Israel out of Egypt, I have not chosen a city from any of the tribes of Israel in which to build a house, that my name might be there; but I chose David to be over my people Israel.’ 17 My father David had it in mind to build a house for the name of the Lord, the God of Israel. 18 But the Lord said to my father David, ‘You did well to consider building a house for my name; 19 nevertheless you shall not build the house, but your son who shall be born to you shall build the house for my name.’ 20 Now the Lord has upheld the promise that he made; for I have risen in the place of my father David; I sit on the throne of Israel, as the Lord promised, and have built the house for the name of the Lord, the God of Israel. 21 There I have provided a place for the ark, in which is the covenant of the Lord that he made with our ancestors when he brought them out of the land of Egypt.”

New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

1 Re 8:1-21 Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Consacrazione del tempio; preghiera di Salomone

Allora Salomone radunò presso di sé a Gerusalemme gli anziani d’Israele e tutti i capi delle tribù, i prìncipi delle famiglie dei figli d’Israele, per portare su l’arca del patto del Signore dalla città di Davide, cioè da Sion.

Tutti gli uomini d’Israele si radunarono presso il re Salomone nel mese di Etanim, che è il settimo mese, durante la festa.

Quando arrivarono gli anziani d’Israele, i sacerdoti presero l’arca e portarono su l’arca del Signore, la tenda di convegno e tutti gli utensili sacri che erano nella tenda. I sacerdoti e i Leviti eseguirono il trasporto. Il re Salomone e tutta l’assemblea d’Israele convocata presso di lui si radunarono davanti all’arca, e sacrificarono pecore e buoi in tal quantità da non potersi contare né calcolare. I sacerdoti portarono l’arca del patto del Signore al luogo destinato per essa, nel santuario della casa, nel luogo santissimo, sotto le ali dei cherubini; i cherubini infatti avevano le ali spiegate sopra il sito dell’arca e coprivano dall’alto l’arca e le sue stanghe. Le stanghe avevano una tale lunghezza che le loro estremità si vedevano dal luogo santo, davanti al santuario, ma non si vedevano dal di fuori. Esse sono rimaste là fino ad oggi. Nell’arca non c’era altro se non le due tavole di pietra che Mosè vi aveva deposte sul monte Oreb, quando il Signore fece alleanza con i figli d’Israele, dopo che questi furono usciti dal paese d’Egitto.

10 Mentre i sacerdoti uscivano dal luogo santo, la nuvola riempì la casa del Signore 11 e i sacerdoti non poterono rimanervi per farvi il loro servizio, a causa della nuvola; perché la gloria del Signore riempiva la casa del Signore.

Discorso e preghiera di Salomone

12 Allora Salomone disse: «Il Signore ha dichiarato che avrebbe abitato nell’oscurità! 13 Ho costruito per te un tempio maestoso, un luogo dove tu abiterai per sempre!»

14 Poi il re si voltò e benedisse tutta l’assemblea d’Israele; e tutta l’assemblea d’Israele stava in piedi. 15 Egli disse: «Benedetto sia il Signore, Dio d’Israele, il quale di sua propria bocca parlò a Davide mio padre, e con la sua potenza[a] ha adempiuto quanto aveva dichiarato dicendo: 16 “Dal giorno che feci uscire il mio popolo Israele dall’Egitto, io non scelsi alcuna città, fra tutte le tribù d’Israele, per costruirvi una casa, dove il mio nome dimorasse; ma scelsi Davide per regnare sul mio popolo Israele”. 17 Davide mio padre ebbe in cuore di costruire una casa al nome del Signore, Dio d’Israele, 18 ma il Signore disse a Davide mio padre: “Tu hai avuto in cuore di costruire una casa al mio nome, e hai fatto bene ad avere questo pensiero; 19 però non sarai tu a costruire la casa, ma il figlio che uscirà dai tuoi lombi; sarà lui a costruire la casa al mio nome”. 20 Il Signore ha adempiuto la parola che aveva pronunciata; e io ho preso il posto di Davide mio padre e mi sono seduto sul trono d’Israele, come il Signore aveva annunciato, e ho costruito la casa al nome del Signore, Dio d’Israele. 21 E là ho assegnato un posto all’arca, nella quale è il patto del Signore: il patto che egli stabilì con i nostri padri quando li fece uscire dal paese d’Egitto».

Footnotes:

  1. 1 Re 8:15 Con la sua potenza, lett. con la sua mano.
Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

1 Könige 8:1-21 Schlachter 2000 (SCH2000)

Die Bundeslade wird in den Tempel gebracht

Damals versammelte Salomo die Ältesten von Israel und alle Häupter der Stämme, die Fürsten der Vaterhäuser der Kinder Israels, zum König Salomo nach Jerusalem, um die Bundeslade des Herrn hinaufzubringen aus der Stadt Davids, das ist Zion[a].

Und alle Männer Israels versammelten sich zum König Salomo am Fest[b] im Monat Etanim, das ist der siebte Monat.

Und alle Ältesten von Israel kamen, und die Priester trugen die Lade des Herrn,

und sie brachten die Lade des Herrn hinauf, dazu die Stiftshütte[c] und alle Geräte des Heiligtums, die in dem Zelt waren. Das trugen die Priester und Leviten hinauf.

Und der König Salomo und die ganze Gemeinde Israels, die sich zu ihm versammelt hatte, standen mit ihm vor der Lade und opferten Schafe und Rinder, so viele, dass man sie wegen der Menge weder zählen noch berechnen konnte.

Und die Priester brachten die Bundeslade des Herrn an ihren Ort, in den Sprachort des Hauses, in das Allerheiligste, unter die Flügel der Cherubim.

Denn die Cherubim breiteten die Flügel aus über den Ort, wo die Lade stand, und die Cherubim bedeckten die Lade und ihre Stangen von oben her.

Die Stangen aber waren so lang, dass man ihre Spitzen im Heiligtum vor dem Sprachort sehen konnte; aber von außen sah man sie nicht. Und sie blieben dort bis zu diesem Tag.

Es war nichts in der Lade als nur die zwei steinernen Tafeln, die Mose am Horeb hineingelegt hatte, als der Herr mit den Kindern Israels einen Bund machte, als sie aus dem Land Ägypten gezogen waren.

10 Und es geschah, als die Priester aus dem Heiligtum hinausgingen, da erfüllte die Wolke das Haus des Herrn,

11 sodass die Priester wegen der Wolke nicht hinzutreten konnten, um ihren Dienst zu verrichten; denn die Herrlichkeit des Herrn erfüllte das Haus des Herrn.

Die Rede Salomos vor dem Volk

12 Damals sprach Salomo: Der Herr hat gesagt, er wolle im Dunkeln wohnen.

13 Ich nun habe ein Haus gebaut, als Wohnung für dich, eine Stätte, dass du ewiglich dort bleiben mögest!

14 Und der König wandte sein Angesicht und segnete die ganze Gemeinde Israels; denn die ganze Gemeinde Israels stand da.

15 Und er sprach: Gepriesen sei der Herr, der Gott Israels, der zu meinem Vater David durch seinen Mund geredet und es auch durch seine Hand erfüllt hat, indem er sagte:

16 »Seit dem Tag, da ich mein Volk Israel aus Ägypten herausführte, habe ich unter allen Stämmen Israels niemals eine Stadt erwählt, dass mir [dort] ein Haus gebaut würde, damit mein Name dort wäre; aber ich habe David erwählt, dass er über mein Volk Israel herrsche.«

17 Nun lag es zwar meinem Vater David am Herzen, dem Namen des Herrn, des Gottes Israels, ein Haus zu bauen.

18 Aber der Herr sprach zu meinem Vater David: »Dass es dir am Herzen lag, meinem Namen ein Haus zu bauen, dass dies dir am Herzen lag, daran hast du wohlgetan;

19 doch sollst nicht du das Haus bauen, sondern dein Sohn, der aus deinen Lenden hervorgehen wird, der soll meinem Namen das Haus bauen!«

20 Und der Herr hat sein Wort erfüllt, das er geredet hat; denn ich bin an die Stelle meines Vaters David getreten und sitze auf dem Thron Israels, wie der Herr geredet hat, und ich habe dem Namen des Herrn, des Gottes Israels, ein Haus gebaut,

21 und ich habe dort einen Platz zugerichtet für die Lade, in welcher der Bund des Herrn ist, den er mit unseren Vätern gemacht hat, als er sie aus dem Land Ägypten herausführte.

Footnotes:

  1. (8,1) Zion bed. nach einigen Auslegern »Schirmburg«; ein Name für den Berg, auf dem Jerusalem gebaut war, und für die Stadt selbst.
  2. (8,2) d.h. das Laubhüttenfest, das Fest schlechthin, in dem alle vorangegangenen sieben Feste (vgl. 3Mo 23) zusammengefasst sind.
  3. (8,4) w. das Zelt der Zusammenkunft.
Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

1 Királyok 8:1-21 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

A Szövetségládát a Templomba viszik

Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. Tehát a hetedik, vagyis az Étánim hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi Salamon királyhoz az ünnepre.[a]

Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a papok a rudak segítségével felemelték a Szövetségládát, és felvitték a Templomba. Ugyanakkor felvitték oda a papok és léviták a Találkozás Sátorát és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt. Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem lehetett számolni őket.

Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, a Templom legbelső részébe, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. A kerubok kiterjesztett szárnyai betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.

A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes helyezett el abban még a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.

10 Amikor a papok kijöttek a Szentélyből, felhő töltötte be az Örökkévaló Templomát. 11 A papok nem tudtak a helyükre állni, és nem végezhették a szolgálatukat, mert az Örökkévaló dicsősége betöltötte a Templomot.

Salamon beszéde

12 Akkor Salamon király megszólalt:

„Az Örökkévaló teremtette a Napot, hogy világítson az égen,
    de ő maga sűrű felhőben lakik.[b]
13 Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked,
    helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”

14 Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel egész közösségét, miközben mindenki állva hallgatta a király szavait. 15 Ő pedig ezt mondta:

„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. Mert ezt mondta neki:

16 »Én hoztam ki népemet, Izráelt Egyiptom földjéről, de mindmáig nem választottam egyetlen várost sem Izráel törzsei közül, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakjon, és nem választottam egy férfit sem népem, Izráel vezetőjéül. De most Jeruzsálemet választom, hogy ebben a városban építsenek házat a nevemnek,[c] és Dávidot választom, hogy uralkodjon népem, Izráel fölött.«

17 Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istenének, az Örökkévaló nevének Templomot épít, 18 de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz a nevemnek — és ezt jól gondoltad! 19 Mégsem te fogod felépíteni ezt a házat, hanem a fiad, aki még csak ezután fog megszületni. Ő fogja felépíteni ezt a házat a nevemnek.«

20 Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte —, és felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene nevének. 21 Elhelyeztem ott a Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet őseinkkel kötött, amikor kiszabadította őket Egyiptomból.”

Footnotes:

  1. 1 Királyok 8:2 ünnepre Ez a Sátorok Ünnepe volt, amelyet mindig a hetedik hónapban tartottak.
  2. 1 Királyok 8:12 Az… lakik Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük, amely a 12–13. verset az 53. után helyezi. A masszoréta héber szövegben a 12. versben ez áll: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű homályban lakik.”
  3. 1 Királyok 8:16 és nem választottam… nevemnek Ez a rész az ókori görög fordításban (LXX), egy qumráni héber tekercsben és a 2Krón 6:5–6-ban található. A masszoréta héber szövegben ezen a helyen nem szerepel.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

1 Rois 8:1-21 La Bible du Semeur (BDS)

L’inauguration du Temple

L’Eternel vient habiter dans le Temple

(2 Ch 5.2 à 6.11)

Alors Salomon rassembla auprès de lui à Jérusalem tous les responsables d’Israël, tous les chefs des tribus et les chefs de familles des Israélites pour faire transporter le coffre de l’alliance de l’Eternel depuis la cité de David[a], qui est Sion. Tous les hommes d’Israël s’assemblèrent auprès du roi Salomon, au mois d’Etanim, qui est le septième mois[b], pendant la fête des Cabanes[c].

Tous les responsables d’Israël vinrent, et les prêtres se chargèrent de porter le coffre sacré. Les prêtres et les lévites transportèrent le coffre de l’Eternel ainsi que la tente de la Rencontre et tous les ustensiles sacrés qu’elle contenait. Le roi Salomon et toute la communauté d’Israël rassemblée auprès de lui, devant le coffre, offrirent en sacrifice un très grand nombre de petit et de gros bétail qu’on ne pouvait évaluer.

Les prêtres installèrent le coffre de l’alliance de l’Eternel à la place qui lui était destinée dans la salle du fond du Temple, c’est-à-dire dans le lieu très saint, sous les ailes des chérubins. Car les chérubins avaient leurs ailes déployées au-dessus de l’emplacement du coffre, de sorte qu’ils formaient un dais protecteur au-dessus du coffre et de ses barres. On avait donné à ces barres une longueur telle que leurs extrémités se voyaient depuis le lieu saint qui précédait le sanctuaire intérieur, mais elles ne se voyaient pas de l’extérieur. Elles sont restées là jusqu’à ce jour. Dans le coffre, il y avait seulement les deux tablettes de pierre que Moïse y avait déposées à Horeb[d], lorsque l’Eternel conclut une alliance avec les Israélites à leur sortie d’Egypte.

10 Au moment où les prêtres sortirent du lieu saint, la nuée lumineuse remplit le temple de l’Eternel. 11 Les prêtres ne purent pas y rester pour accomplir le service, à cause de la nuée, car la gloire de l’Eternel remplissait son temple[e].

12 Alors Salomon dit: L’Eternel a déclaré qu’il demeurerait dans un lieu obscur. 13 J’ai enfin bâti pour toi une résidence, un lieu où tu habiteras éternellement!

Salomon loue l’Eternel

14 Puis le roi se retourna et bénit toute l’assemblée d’Israël qui se tenait debout.

15 Il dit: Béni soit l’Eternel, le Dieu d’Israël qui a, de sa propre bouche, parlé à mon père David et qui a agi pour accomplir la promesse qu’il lui avait faite. Il lui avait dit: 16 «Depuis le jour où j’ai fait sortir mon peuple Israël d’Egypte, je n’ai jamais choisi une ville particulière parmi toutes les tribus d’Israël pour qu’on y bâtisse un temple où je sois présent, mais j’ai choisi David pour gouverner mon peuple Israël[f] 17 Mon père David avait à cœur de bâtir un temple en l’honneur de l’Eternel, le Dieu d’Israël. 18 Mais l’Eternel lui a déclaré: «Ton projet de bâtir un temple en mon honneur est une excellente chose: tu as bien fait de prendre cela à cœur. 19 Toutefois, ce n’est pas toi qui bâtiras ce temple, c’est ton propre fils qui le bâtira pour moi[g] 20 L’Eternel a tenu sa promesse: j’ai succédé à mon père David et j’occupe le trône d’Israël comme l’Eternel l’avait annoncé, et j’ai construit ce temple en l’honneur de l’Eternel, le Dieu d’Israël. 21 J’y ai réservé un emplacement pour le coffre qui contient le code de l’alliance de l’Eternel, cette alliance qu’il a conclue avec nos ancêtres quand il les a fait sortir d’Egypte.

Footnotes:

  1. 8.1 Voir 2 S 6.12-16; 1 Ch 15.25-29.
  2. 8.2 Septembre-octobre.
  3. 8.2 Voir Lv 23.33-43.
  4. 8.9 Voir Ex 25.16; 40.20; Dt 10.5.
  5. 8.11 Voir Ex 40.34-35.
  6. 8.16 Voir 2 S 7.4-11; 1 Ch 17.3-10.
  7. 8.19 Voir 2 S 7.1-3; 1 Ch 17.1-2.
La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.

Viewing of
Cross references
Footnotes