Isaiah 9:9-10:4
New Revised Standard Version Catholic Edition
9 and all the people knew it—
Ephraim and the inhabitants of Samaria—
but in pride and arrogance of heart they said:
10 “The bricks have fallen,
but we will build with dressed stones;
the sycamores have been cut down,
but we will put cedars in their place.”
11 So the Lord raised adversaries[a] against them,
and stirred up their enemies,
12 the Arameans on the east and the Philistines on the west,
and they devoured Israel with open mouth.
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
13 The people did not turn to him who struck them,
or seek the Lord of hosts.
14 So the Lord cut off from Israel head and tail,
palm branch and reed in one day—
15 elders and dignitaries are the head,
and prophets who teach lies are the tail;
16 for those who led this people led them astray,
and those who were led by them were left in confusion.
17 That is why the Lord did not have pity on[b] their young people,
or compassion on their orphans and widows;
for everyone was godless and an evildoer,
and every mouth spoke folly.
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
18 For wickedness burned like a fire,
consuming briers and thorns;
it kindled the thickets of the forest,
and they swirled upward in a column of smoke.
19 Through the wrath of the Lord of hosts
the land was burned,
and the people became like fuel for the fire;
no one spared another.
20 They gorged on the right, but still were hungry,
and they devoured on the left, but were not satisfied;
they devoured the flesh of their own kindred;[c]
21 Manasseh devoured Ephraim, and Ephraim Manasseh,
and together they were against Judah.
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
10 Ah, you who make iniquitous decrees,
who write oppressive statutes,
2 to turn aside the needy from justice
and to rob the poor of my people of their right,
that widows may be your spoil,
and that you may make the orphans your prey!
3 What will you do on the day of punishment,
in the calamity that will come from far away?
To whom will you flee for help,
and where will you leave your wealth,
4 so as not to crouch among the prisoners
or fall among the slain?
For all this his anger has not turned away;
his hand is stretched out still.
Footnotes
- Isaiah 9:11 Cn: Heb the adversaries of Rezin
- Isaiah 9:17 Q Ms: MT rejoice over
- Isaiah 9:20 Or arm
Isaia 9:9-10:4
Nuova Riveduta 2006
9 «I mattoni sono caduti, ma noi costruiremo con pietre squadrate; i sicomori sono stati tagliati, ma noi li sostituiremo con cedri».
10 Per questo il Signore farà sorgere contro il popolo gli avversari di Resin ed ecciterà i suoi nemici:
11 i Siri da oriente, i Filistei da occidente; essi divoreranno Israele a bocca spalancata. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
12 Il popolo non torna a colui che lo colpisce e non cerca il Signore degli eserciti.
13 Perciò il Signore reciderà da Israele capo e coda, palma e giunco, in un medesimo giorno.
14 L’anziano e il notabile sono il capo, e il profeta che insegna la menzogna è la coda.
15 Quelli che guidano questo popolo lo sviano, e quelli che si lasciano guidare vanno in rovina.
16 Perciò il Signore non si compiacerà dei giovani del popolo, né avrà compassione dei suoi orfani e delle sue vedove; perché tutti quanti sono empi e perversi, e ogni bocca proferisce follia. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
17 Infatti la malvagità arde come il fuoco che divora rovi e pruni; divampa nel folto della foresta, da cui s’innalzano vorticosamente colonne di fumo.
18 Per l’ira del Signore degli eserciti il paese è in fiamme e il popolo è in preda al fuoco; nessuno risparmia il fratello.
19 Si saccheggia a destra e si ha fame; si divora a sinistra e non si è saziati; ognuno divora la carne del proprio braccio:
20 Manasse divora Efraim, ed Efraim Manasse; insieme piombano su Giuda. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
10 (A)Guai a quelli che fanno decreti iniqui e a quelli che mettono per iscritto sentenze ingiuste,
2 per negare giustizia ai deboli, per spogliare del loro diritto i poveri del mio popolo, per far delle vedove la loro preda e degli orfani il loro bottino!
3 Che farete il giorno che Dio vi visiterà, il giorno che la rovina giungerà da lontano? Presso chi fuggirete in cerca di soccorso? Dove lascerete la vostra gloria?
4 Non rimarrà loro che curvarsi tra i prigionieri o cadere fra gli uccisi. Con tutto ciò, la sua ira non si calma e la sua mano rimane distesa.
Jesaja 9:9-10:4
Schlachter 2000
9 Die Ziegelsteine sind eingestürzt, wir aber wollen mit Quadern aufbauen; die Maulbeerbäume wurden abgehauen, wir aber wollen Zedern an ihre Stelle setzen!
10 Doch der Herr hat die Feinde Rezins ihm überlegen gemacht[a] und seine Gegner aufgestachelt,
11 die Aramäer von vorn und die Philister von hinten, und sie sollen Israel mit vollem Maul fressen. —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
12 Aber das Volk kehrt nicht um zu dem, der es schlägt, und sie suchen den Herrn der Heerscharen nicht.
13 Darum wird der Herr von Israel Haupt und Schwanz abhauen, Palmzweig und Binse an einem Tag.
14 Der Älteste und Angesehene ist das Haupt, und der Prophet, der Lügen lehrt, ist der Schwanz.
15 Die Führer dieses Volkes sind Verführer geworden, und die von ihnen Geführten sind verloren.
16 Darum freut sich auch der Herr nicht über seine auserwählten [Krieger][b] und hat kein Erbarmen mit seinen Waisen und Witwen; denn sie sind alle Frevler und Bösewichte, und jeder Mund redet Torheit! —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
17 Denn die Gottlosigkeit brennt wie ein Feuer: Dornen und Disteln frisst sie, und die dichten Wälder zündet sie an, sodass Rauchsäulen emporwirbeln.
18 Durch den Zorn des Herrn ist das Land wie ausgebrannt und das Volk wie vom Feuer verzehrt; keiner hat Mitleid mit dem anderen.
19 Man verschlingt zur Rechten und bleibt hungrig, man frisst zur Linken und wird nicht satt; jeder frisst das Fleisch seines eigenen Arms,
20 Manasse den Ephraim und Ephraim den Manasse, und diese beiden fallen über Juda her! —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
10 Wehe denen, die ungerechte[c] Gesetze erlassen, und den Schreibern, die bedrückende Vorschriften schreiben,
2 womit sie die Armen vom Rechtsweg verdrängen und den Unterdrückten meines Volkes ihr Recht rauben, damit die Witwen ihre Beute werden und sie die Waisen plündern können.
3 Was wollt ihr tun am Tag der Rechenschaft[d] und wenn der Sturm hereinbricht, der von ferne kommt? Zu wem wollt ihr um Hilfe fliehen, und wo wollt ihr euren Reichtum lassen?
4 Wer sich nicht mit den Gefangenen beugen will, der muss mit den Erschlagenen fallen! —
Bei alledem hat sich sein Zorn nicht abgewandt; seine Hand bleibt ausgestreckt.
Ézsaiás 9:9-10:4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
9 hogy megértse az egész nemzet,
még Efraim és Samária minden lakója is,
akik büszkén és gőgös szívvel mondják:
10 „Ha vályogházainkat lerombolták,
majd újakat építünk, de faragott kövekből!
A vadfüge-gerendák leestek,
de mi cédrus-gerendákkal pótoljuk!”
11 Ezért az Örökkévaló felhozza Izráel ellen
Arám seregét, Recín ellenségeit.
Ráküldi összes ellenfeleit:
12 jönnek az arámok keletről,
támadják a filiszteusok nyugatról,
mind tátott szájjal falják Izráelt.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve marad!
13 A nép mégsem tért vissza
az Örökkévalóhoz, a Seregek Urához,
aki fenyítette őket,
nem keresték őt,
nem törődtek vele!
14 Ezért az Örökkévaló levágja Izráelről
mind a fejét, mind a farkát,
a magas pálma ágát,
és az alacsony sást egyaránt.
15 A fej: az idős vezetők, a tekintélyesek,
a farok: a hamis próféták.
16 Mert vezetői e népet tévútra vezették,
s akiket vezettek, elvesztek.
17 Ezért Uram nem leli örömét az ifjakban,
s nem könyörül sem az árvákon,
sem az özvegyeken,
hiszen istentelenek és gonoszok mindannyian,
s mindenki ostobaságot beszél.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
18 A gonoszság, mint a tűz,
elégeti a tövises bozótot
és a tüskés gazt.
Meggyújtja a sűrű erdőt is,
gomolygó füstje magasra emelkedik.
19 Az Örökkévaló, a Seregek Ura haragjától
lángba borul a föld,
bizony, megég a nép e tűzben,
menthetetlenül!
Senki sem könyörül testvérén,
sem rokonán!
20 Jobb felé harap,
de nem lakik jól,
bal felől rabol,
azonmód felfalja,
mégsem elégszik meg,
mind egymást marják és emésztik.
21 Manassé Efraimra támad,
Efraim Manassét marja,
majd mindketten Júdának esnek.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
10 Nézzétek őket,
milyen igazságtalan törvényeket hoznak,
milyen elnyomó rendeleteket írnak!
2 Nem szolgáltatnak igazságot a nincstelennek,
megfosztják jogaiktól népem szegényeit,
kirabolják az özvegyeket,
kifosztják az árvákat!
3 De mitévők lesznek majd a büntetés napján?
Mihez kezdenek, mikor rájuk zúdul
a messziről jövő, pusztító áradat?
Kihez fordulnak segítségért?
Hová rejtik el kincseiket?
4 Bizony, nem menekülhetnek!
Vagy a foglyok közé görnyednek,
vagy a holtak közé hullanak.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
Ésaïe 9:9-10:4
La Bible du Semeur
9 « Les briques sont tombées,
mais nous reconstruirons |en pierres bien taillées ;
les sycomores |ont été abattus,
par des cèdres nous les remplacerons. »
10 L’Eternel a dressé contre eux
les adversaires de Retsîn
et il a excité leurs ennemis[a] :
11 les Syriens qui sont à l’orient, |les Philistins à l’occident ;
ils dévoreront Israël |à belles dents.
Mais malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
12 Le peuple n’est pas revenu |à l’Eternel qui le frappait,
il ne s’est pas tourné |vers l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes.
13 C’est pourquoi l’Eternel |ôtera d’Israël |la tête avec la queue,
la palme et le roseau[b]
en un seul jour.
14 Le dirigeant et le notable |sont la tête du peuple,
et le prophète |enseignant le mensonge |en est la queue.
15 Les guides de ce peuple |l’égarent,
et ceux qui sont guidés |sont conduits à la ruine.
16 C’est pourquoi le Seigneur |ne sera pas clément[c] |envers ses jeunes gens,
il n’aura pas pitié |des orphelins, des veuves.
Car tous méprisent Dieu |et font le mal,
tous profèrent |des propos insensés.
Mais, malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
17 Car la méchanceté |brûle comme le feu,
qui consume les ronces |et les épines,
et elle embrase |les buissons des forêts.
La fumée s’en élève |vers le ciel en volutes.
18 Par la fureur de l’Eternel, |le Seigneur des armées célestes,
le pays est en flammes
et le peuple devient |la proie du feu.
Nul n’a pitié de son prochain.
19 On grappille à sa droite |et l’on reste affamé,
on dévore à sa gauche, |sans être rassasié.
On va jusqu’à manger |la chair de ses enfants[d].
20 Manassé dévore Ephraïm,
et Ephraïm dévore Manassé,
tous les deux vont ensemble |se jeter sur Juda.
Mais, malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
Malheur aux mauvais législateurs
10 Malheur à ces législateurs |qui édictent des lois iniques,
et à ceux qui rédigent |des décrets qui engendrent la misère,
2 pour refuser aux miséreux |que justice leur soit rendue,
pour priver de leur droit |les pauvres de mon peuple,
pour dépouiller les veuves,
et pour piller les orphelins.
3 Que ferez-vous au jour |du règlement de comptes,
lorsque la destruction |viendra sur vous de loin ?
Vers qui donc fuirez-vous |pour avoir du secours ?
Et où cacherez-vous |l’amas de vos richesses ?
4 Il ne restera rien à faire |sinon se courber sous le joug |parmi les prisonniers
ou tomber parmi les victimes.
Mais malgré tout cela, |son courroux ne s’apaise pas,
sa main reste levée.
Footnotes
- 9.10 Les ennemis de Retsîn, c’est-à-dire les Assyriens de Tiglath-Piléser qui, avec les Philistins et, sans doute, des Syriens qui lui étaient assujettis et s’opposaient à Retsîn, envahiront Israël (voir 2 R 17.6).
- 9.13 Voir 19.15 ; Dt 28.13, 44.
- 9.16 D’après le texte hébreu de Qumrân. Le texte hébreu traditionnel a : ne se réjouira pas de ses jeunes gens.
- 9.19 Cette traduction suppose une légère modification du texte hébreu traditionnel qui a : de son bras. Quelques manuscrits de l’ancienne version grecque et le targoum ont : de son prochain.
Genesis 7:1-15
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Great Flood
7 Then the Lord said to Noah, “Go into the ark, you and all your household, for I have seen that you alone are righteous before me in this generation. 2 Take with you seven pairs of all clean animals, the male and its mate; and a pair of the animals that are not clean, the male and its mate; 3 and seven pairs of the birds of the air also, male and female, to keep their kind alive on the face of all the earth. 4 For in seven days I will send rain on the earth for forty days and forty nights; and every living thing that I have made I will blot out from the face of the ground.” 5 And Noah did all that the Lord had commanded him.
6 Noah was six hundred years old when the flood of waters came on the earth. 7 And Noah with his sons and his wife and his sons’ wives went into the ark to escape the waters of the flood. 8 Of clean animals, and of animals that are not clean, and of birds, and of everything that creeps on the ground, 9 two and two, male and female, went into the ark with Noah, as God had commanded Noah. 10 And after seven days the waters of the flood came on the earth.
11 In the six hundredth year of Noah’s life, in the second month, on the seventeenth day of the month, on that day all the fountains of the great deep burst forth, and the windows of the heavens were opened. 12 The rain fell on the earth forty days and forty nights. 13 On the very same day Noah with his sons, Shem and Ham and Japheth, and Noah’s wife and the three wives of his sons entered the ark, 14 they and every wild animal of every kind, and all domestic animals of every kind, and every creeping thing that creeps on the earth, and every bird of every kind—every bird, every winged creature. 15 They went into the ark with Noah, two and two of all flesh in which there was the breath of life.
Read full chapter
Genesi 7:1-15
Nuova Riveduta 2006
Il diluvio
7 (A)Il Signore disse a Noè: «Entra nell’arca tu con tutta la tua famiglia, perché ho visto che sei giusto davanti a me, in questa generazione. 2 Di ogni specie di animali puri prendine sette paia, maschio e femmina; e degli animali impuri un paio, maschio e femmina. 3 Anche degli uccelli del cielo prendine sette paia, maschio e femmina, per conservarne in vita la razza sulla faccia di tutta la terra; 4 poiché di qui a sette giorni farò piovere sulla terra per quaranta giorni e quaranta notti: sterminerò dalla faccia della terra tutti gli esseri viventi che ho fatto».
5 Noè fece tutto quello che il Signore gli aveva comandato.
6 Noè aveva seicento anni quando il diluvio delle acque inondò la terra. 7 Noè, con i suoi figli, con sua moglie e con le mogli dei suoi figli, entrò nell’arca per scampare alle acque del diluvio. 8 Degli animali puri e degli animali impuri[a], degli uccelli e di tutto quello che striscia sulla terra, 9 vennero delle coppie, maschio e femmina, a Noè nell’arca, come Dio aveva comandato a Noè.
10 (B)Trascorsi i sette giorni, le acque del diluvio vennero sulla terra. 11 Il seicentesimo anno della vita di Noè, il secondo mese, il diciassettesimo giorno del mese, in quel giorno tutte le fonti del grande abisso eruppero e le cateratte del cielo si aprirono. 12 Piovve sulla terra quaranta giorni e quaranta notti. 13 In quello stesso giorno Noè, Sem, Cam e Iafet, figli di Noè, la moglie di Noè e le tre mogli dei suoi figli entrarono con loro nell’arca: 14 essi e tutti gli animali secondo le loro specie, tutto il bestiame secondo le sue specie, tutti i rettili che strisciano sulla terra secondo le loro specie, e tutti gli uccelli secondo le loro specie, tutti gli uccelletti, tutti gli esseri alati. 15 Di ogni essere vivente in cui è alito di vita venne una coppia a Noè nell’arca;
Read full chapterFootnotes
- Genesi 7:8 Cfr. Le 11; De 14:3-21.
1 Mose 7:1-15
Schlachter 2000
Noah geht in die Arche
7 Und der Herr sprach zu Noah: Geh in die Arche, du und dein ganzes Haus[a]! Denn dich [allein] habe ich vor mir gerecht erfunden unter diesem Geschlecht.
2 Nimm von allem reinen Vieh je sieben und sieben mit dir, das Männchen und sein Weibchen; von dem unreinen Vieh aber je ein Paar, das Männchen und sein Weibchen;
3 auch von den Vögeln des Himmels je sieben und sieben, Männchen und Weibchen, um auf dem ganzen Erdboden Nachkommen am Leben zu erhalten.
4 Denn es sind nur noch sieben Tage, dann will ich es regnen lassen auf der Erde, 40 Tage und 40 Nächte lang, und ich will alles Bestehende, das ich gemacht habe, vom Erdboden vertilgen.
5 Und Noah tat alles ganz wie der Herr es ihm geboten hatte.
6 Und Noah war 600 Jahre alt, als die Wasser der Sintflut auf die Erde kamen.
7 Da ging Noah samt seinen Söhnen, seiner Frau und den Frauen seiner Söhne in die Arche vor dem Wasser der Sintflut.
8 Von dem reinen Vieh und von dem Vieh, das nicht rein war, und von den Vögeln und von allem, was auf dem Erdboden kriecht,
9 gingen Männchen und Weibchen paarweise zu Noah in die Arche, wie Gott es dem Noah geboten hatte.
10 Und es geschah nach den sieben Tagen, dass die Wasser der Sintflut auf die Erde kamen.
Das Gericht der Sintflut
11 Im sechshundertsten Lebensjahr Noahs, am siebzehnten Tag des zweiten Monats, an diesem Tag brachen alle Quellen der großen Tiefe auf, und die Fenster des Himmels öffneten sich.
12 Und es regnete auf der Erde 40 Tage und 40 Nächte lang.
13 An eben diesem Tag war Noah in die Arche gegangen mit Sem, Ham und Japhet, seinen Söhnen, und mit seiner Frau und den drei Frauen seiner Söhne;
14 sie und alle Wildtiere nach ihrer Art und alles Vieh[b] nach seiner Art und alles Gewürm, das auf der Erde kriecht, nach seiner Art, auch alle Vögel nach ihrer Art, jeder gefiederte Vogel.
15 Und sie gingen zu Noah in die Arche, je zwei und zwei, von allem Fleisch, das Lebensodem in sich hatte.
Read full chapter
1 Mózes 7:1-16
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az özönvíz kezdete
7 Azután az Örökkévaló szólt Nóénak: „Jöjj be a bárkába családoddal együtt, mert téged találtalak igazságosnak ebben a nemzedékben! 2 A tiszta állatok fajaiból hozz magaddal hét párt, a tisztátalan fajokból pedig egy-egy párt — hímet és nőstényét! 3 Az égi madarakból is hozz magaddal hét párt — hímet és nőstényét! Hozd be őket, hogy ezek a fajok ne pusztuljanak ki, hanem megmaradjanak a földön! 4 Mert hét nap múlva nagy esőt küldök a földre: negyven nap és negyven éjjel szüntelen zuhogni fog. Elpusztítok és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”
5 Nóé mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
6 Az özönvíz idején Nóé 600 éves volt. 7 A fiaival, feleségével és a fiai feleségeivel együtt bement a bárkába az özönvíz elől. 8-9 Nóé engedelmeskedett Isten parancsának, és magával vitt a bárkába a tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a kisebb szárazföldi állatok fajaiból is egy-egy párt — hímet és nőstényét.
10 Hét nap múlva az özönvíz valóban rátört a földre. 11 Nóé életének 600. évében, a második hónap 17. napján felhasadt a föld, és a nagy mélység vizei mindenhol feltörtek a föld méhéből. Ugyanekkor meghasadt az égboltozat is: 12 ettől kezdve negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül zuhogott az eső.
13 Ezen a napon Nóé és a fiai: Sém, Hám és Jáfet, azután Nóé felesége és fiainak feleségei beszálltak a bárkába. 14-16 A bárkában ott voltak velük az állatok is: mindenféle kisebb és nagyobb szárazföldi vadállat, háziállat, madár és egyéb szárnyas állat — minden fajból páronként egy hím és egy nőstény. Mindezek az állatok, amelyekben az élet lehelete volt, Nóéval együtt bementek a bárkába, ahogyan Isten megparancsolta. Amikor már mindannyian belül voltak, az Örökkévaló bezárta Nóé mögött a bárka ajtaját.
Read full chapter
Genèse 7:1-15
La Bible du Semeur
L’embarquement
7 Puis l’Eternel dit à Noé : Entre dans le bateau, toi et toute ta famille car je ne vois que toi qui sois juste parmi tes contemporains. 2 Prends sept couples des animaux purs[a], sept mâles et sept femelles, et un couple de tous les animaux qui ne sont pas purs, le mâle et sa femelle. 3 Prends aussi sept couples de chaque espèce d’oiseaux pour en perpétuer la race sur toute la terre. 4 Car dans sept jours, je vais faire pleuvoir sur la terre durant quarante jours et quarante nuits et j’effacerai de la surface de la terre tous les êtres que j’ai créés.
5 Noé fit tout ce que l’Eternel lui avait ordonné.
6 Noé était âgé de six cents ans quand le déluge vint sur la terre. 7 Il entra dans le bateau avec ses fils, sa femme et ses belles-filles pour échapper aux eaux du déluge[b]. 8 Un couple d’animaux – un mâle et une femelle de ceux qui sont purs et de ceux qui ne le sont pas – ainsi que des oiseaux et de tout ce qui se meut à ras de terre 9 deux par deux, vinrent trouver Noé pour entrer dans le bateau, comme Dieu l’avait prescrit à Noé. 10 Au bout de sept jours, les eaux du déluge s’abattirent sur la terre.
Le déluge
11 L’an 600 de la vie de Noé, le dix-septième jour du deuxième mois de l’année, quand toutes les sources d’eaux souterraines jaillirent et les écluses du ciel s’ouvrirent, 12 et la pluie tomba sur la terre durant quarante jours et quarante nuits. 13 Ce même jour, Noé entra dans le bateau ainsi que ses fils, Sem, Cham et Japhet, sa femme et ses trois belles-filles. 14 Avec eux était entrée chaque espèce d’animaux sauvages, de bestiaux, de bêtes qui se meuvent à ras de terre, d’oiseaux, de petits oiseaux et tous les volatiles. 15 Un couple de tout être vivant était venu trouver Noé pour entrer dans le bateau.
Read full chapter
Proverbs 8:32-9:11
New Revised Standard Version Catholic Edition
32 “And now, my children, listen to me:
happy are those who keep my ways.
33 Hear instruction and be wise,
and do not neglect it.
34 Happy is the one who listens to me,
watching daily at my gates,
waiting beside my doors.
35 For whoever finds me finds life
and obtains favor from the Lord;
36 but those who miss me injure themselves;
all who hate me love death.”
Wisdom’s Feast
9 Wisdom has built her house,
she has hewn her seven pillars.
2 She has slaughtered her animals, she has mixed her wine,
she has also set her table.
3 She has sent out her servant-girls, she calls
from the highest places in the town,
4 “You that are simple, turn in here!”
To those without sense she says,
5 “Come, eat of my bread
and drink of the wine I have mixed.
6 Lay aside immaturity,[a] and live,
and walk in the way of insight.”
General Maxims
7 Whoever corrects a scoffer wins abuse;
whoever rebukes the wicked gets hurt.
8 A scoffer who is rebuked will only hate you;
the wise, when rebuked, will love you.
9 Give instruction[b] to the wise, and they will become wiser still;
teach the righteous and they will gain in learning.
10 The fear of the Lord is the beginning of wisdom,
and the knowledge of the Holy One is insight.
11 For by me your days will be multiplied,
and years will be added to your life.
Footnotes
- Proverbs 9:6 Or simpleness
- Proverbs 9:9 Heb lacks instruction
Proverbi 8:32-9:11
Nuova Riveduta 2006
32 Ora, figlioli, ascoltatemi; beati quelli che osservano le mie vie!
33 Ascoltate l’istruzione, siate saggi, e non la rifiutate!
34 Beato l’uomo che mi ascolta, che veglia ogni giorno alle mie porte, che vigila alla soglia della mia casa!
35 Chi mi trova infatti trova la vita e ottiene il favore del Signore.
36 Ma chi pecca contro di me fa torto a se stesso; tutti quelli che mi odiano amano la morte».
L’invito della saggezza e l’invito della follia
9 (A)La saggezza ha fabbricato la sua casa, ha lavorato le sue colonne in numero di sette;
2 ha ammazzato i suoi animali, ha preparato il suo vino e ha anche apparecchiato la sua mensa.
3 Ha mandato fuori le sue ancelle; dall’alto dei luoghi elevati della città essa chiama:
4 «Chi è sciocco venga qua!» A quelli che sono privi di senno dice:
5 «Venite, mangiate il mio pane e bevete il vino che ho preparato!
6 Lasciate, sciocchi, la stoltezza e vivrete; camminate per la via dell’intelligenza!»
7 Chi corregge il beffardo si attira insulti, chi riprende l’empio riceve affronto.
8 Non riprendere il beffardo, per evitare che ti odi; riprendi il saggio e ti amerà.
9 Istruisci il saggio e diventerà più saggio che mai; insegna al giusto e accrescerà il suo sapere.
10 Il principio della saggezza è il timore del Signore, e conoscere il Santo è l’intelligenza.
11 Per mio mezzo infatti ti saranno moltiplicati i giorni, ti saranno aumentati anni di vita.
Sprüche 8:32-9:11
Schlachter 2000
32 Und nun, ihr Söhne, hört auf mich!
Wohl denen, die meine Wege bewahren!
33 Hört auf Unterweisung, damit ihr weise werdet,
und verwerft sie nicht!
34 Wohl dem Menschen, der auf mich hört,
indem er täglich an meiner Pforte wacht
und die Pfosten meiner Türen hütet!
35 Denn wer mich findet, der findet das Leben
und erlangt Wohlgefallen von dem Herrn;
36 wer mich aber verfehlt, tut seiner Seele Gewalt an;
alle, die mich hassen, lieben den Tod!
Ruf der Weisheit – Ruf der Torheit
9 Die Weisheit hat ihr Haus gebaut,
hat ihre sieben Säulen ausgehauen.
2 Sie hat ihr Vieh geschlachtet, ihren Wein gemischt
und ihre Tafel gedeckt.
3 Sie hat ihre Mägde ausgesandt, sie lädt ein
auf den Höhen der Stadt:
4 »Wer unverständig ist, der komme herzu!«
Zum Uneinsichtigen spricht sie:
5 »Kommt her, esst von meinem Brot
und trinkt von dem Wein, den ich gemischt habe!
6 Verlasst die Torheit, damit ihr lebt,
und wandelt auf dem Weg der Einsicht!«
7 Wer einen Spötter züchtigt, holt sich Beschimpfung,
und wer einen Gesetzlosen zurechtweist, der holt sich Schmach.
8 Weise nicht den Spötter zurecht, damit er dich nicht hasst;
weise den Weisen zurecht, und er wird dich lieben!
9 Gib dem Weisen, so wird er noch weiser werden;
belehre den Gerechten, so wird er noch mehr lernen!
10 Die Furcht des Herrn ist der Anfang der Weisheit,
und die Erkenntnis des Heiligen ist Einsicht.
11 Denn durch mich werden deine Tage sich mehren
und werden Jahre zu deinem Leben hinzugefügt.
Példabeszédek 8:32-9:11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
32 Ezért hát, fiaim, hallgassatok rám,
hogy ti is boldogok legyetek:
kövessétek az én ösvényemet!
33 Bölcsek legyetek,
fogadjátok meg tanácsaimat,
ne utasítsatok el, ne vonakodjatok!
34 Boldog, aki hallgat rám,
s ajtóm előtt vár engem naponta,
aki rám vár kapuim előtt.
35 Mert aki megtalál engem,
életet talál, és az Örökkévaló jóindulatát.
36 De ha nem keres meg, magának árt vele.
Akik engem gyűlölnek, szeretik a halált!”
Bölcsesség vendégségbe hív
9 Felépítette házát a bölcsesség,
kifaragta mind a hét oszlopát.[a]
2 Mindent elkészített: ételeket, borokat,
asztalt terített vendégeinek.
3 Szolgáit kiküldte, hogy hívják vendégeit,
s hogy a város magaslatairól kiáltsanak:
4 „Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
Hívja a tapasztalatlanokat is:
5 „Jöjjetek, legyetek vendégeim,
egyetek-igyatok asztalomnál,
6 hagyjátok el bolondságaitokat, hogy éljetek,
és járjatok az értelem ösvényein!”
7 Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet,
csak bajt szerez magának.
Ha meginted a gonoszt,
megvádol téged, és neked támad.
8 Ne intsd meg a büszke és öntelt embert,
csak meggyűlöl érte,
intsd meg a bölcset,
és szeretni fog!
9 Tanítsd a bölcset,
és még bölcsebb lesz,
tanácsold azt, aki igazságos,
és tanul belőle!
10 A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót.
A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.
11 Bölcsesség szaporítja meg napjaidat,
éveket ad életed éveidhez.
Footnotes
- Példabeszédek 9:1 hét oszlopát A régi Izráelben az számított jól megépített háznak, amelynek tetejét hét oszlop tartotta.
Proverbes 8:32-9:11
La Bible du Semeur
32 Maintenant donc, mes fils, |écoutez-moi :
heureux tous ceux qui suivent |les voies que je prescris !
33 Ecoutez mes leçons, |et vous deviendrez sages.
Ne les négligez pas !
34 Car : heureux l’homme qui m’écoute,
qui vient veiller à mes portes |jour après jour,
et qui monte la garde |devant l’entrée de ma maison.
35 Car celui qui me trouve |a découvert la vie,
il obtient la faveur |de l’Eternel.
36 Mais il se fait tort à lui-même, |celui qui me désobéit[a] :
tous ceux qui me haïssent |aiment la mort. »
Le festin de la Sagesse
9 La Sagesse a bâti une maison,
et elle en a taillé |les sept colonnes.
2 Elle a apprêté une bête |et elle a préparé son vin[b].
Déjà, elle a dressé sa table.
3 Elle a envoyé ses servantes |pour lancer ses invitations,
elle appelle du haut des lieux |les plus élevés de la ville :
4 « Approchez donc, |vous qui n’avez pas d’expérience ! »
A ceux qui manquent de bon sens, |elle déclare :
5 « Venez et mangez de mon pain
et buvez du vin que j’ai préparé.
6 Vous qui êtes inexpérimentés |détournez-vous de ce chemin |et vous vivrez[c].
Dirigez-vous |sur la voie de l’intelligence.
Le moqueur et le sage
7 Corriger un moqueur, |c’est s’attirer la confusion
et reprendre un méchant, |s’attirer un affront.
8 Ne reprends donc pas le moqueur, |car il te haïra ;
si tu reprends un sage, |il t’en aimera davantage.
9 Oui, donne des conseils au sage, |et il sera plus sage encore.
Instruis le juste, |il enrichira son savoir.
10 La sagesse commence |par la crainte de l’Eternel[d],
et la science des saints[e], |c’est le discernement.
11 Grâce à moi, la Sagesse, |tes jours seront multipliés
et des années |seront ajoutées à ta vie[f].
Footnotes
- 8.36 Autre traduction : me rate.
- 9.2 En Orient, on mélangeait diverses épices (cannelle, myrrhe) au vin pour lui donner plus de goût (Es 5.22).
- 9.6 Les versions anciennes ont : Ne restez pas dans l’inexpérience.
- 9.10 Voir 1.7 et note.
- 9.10 D’autres comprennent : et connaître le Dieu saint.
- 9.11 Voir 3.18.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.