Elpusztítják Ár városát Moáb földjén,
    egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
Elpusztítják Kír városát Moáb földjén,
    egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
² A királyi család és Dibón^[a] lakói sírva mennek
    a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra.
Moáb népe siratja Nebó^[b] és Médeba^[c] elestét.
    Minden fej kopaszra nyírva,
    szakálluk levágva,
    gyászolnak, jajgatnak.
³ Az utcákon zsákruhában járnak,
    a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.
⁴ Hesbón és Elálé városa segítségért kiált,
    hangjuk Jáhácig hallatszik,
de Moáb harcosai csak sírnak,
    s lelkük félelemtől remeg.

⁵ Én is sírva kiáltok Moábért,
    mert lakói menekülnek:
egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak,
    sírva mennek fel Luhit hágóján,
Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.
⁶ Nimrim patakja kiapad,
    kiszárad a legelő,
    egyetlen zöld fűszálat sem látni.
Eltűnik minden, ami zöldellt,
    csak kopár pusztaság marad.
⁷ Ezért, amit meg tudnak őrizni,
    amijük még megmarad,
    a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.

⁸ Moáb egész földjén csak sírást hallani,
    jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
⁹ Dimón^[d] vizei megtelnek vérrel,
    de még több csapást hozok Dimónra!
Akik Moábból megmenekülnek,
    akik földjén megmaradnak,
    azokra oroszlánok támadnak.