A A A A A
Bible Book List

Ézsaiás 64 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

64 Bárcsak meghasítanád az eget, Örökkévaló,
    és leszállnál a földre,
    hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Leszállnál, oly hirtelen,
    ahogy lángra lobban a száraz bozót,
    vagy felforr a víz!
Akkor ellenségeid is megismernék neved,
    s félve reszketnének előtted a nemzetek,
látva rettenetes tetteidet,
    melyeket senki sem várt!
Ó, bárcsak leszállnál a földre,
    hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet,
    híre sem jutott fülébe,
nem látott más Istent kívüled,
    aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!

Hiszen elébe sietsz annak,
    aki örömét leli az igazságos tettekben,
    és tetszésedre él.
De vétkeztünk ellened,
    és megharagudtál ránk.
Régóta így van ez,
    vajon megszabadulunk-e valaha?
Mindannyian tisztátalanná lettünk,
    még jótetteink is olyanok,
    mint a bemocskolt ruha,
elhervadunk, mint őszi falevél,
    bűneink elsodornak, mint a szél.
Nincs senki, aki segítségül hívná neved,
    vagy hittel kapaszkodna beléd,
mert eltakartad arcod előlünk,
    kiszolgáltattál bűneinknek,
    hogy megemésszenek bennünket.
Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te!
Olyanok vagyunk a kezedben,
    mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!
Ne haragudj ránk oly nagyon,
    ne bűneinkre tekints, Örökkévaló!
Nézz ránk,
    mégis a te néped vagyunk, mindannyian!
10 Nézd! Szent városaidat lerombolták,
    Sion elpusztult,
    Jeruzsálem romhalmazzá lett!
11 Szent és gyönyörű Templomunkat,
ahol atyáink dicsértek téged,
    tűz égette el.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
12 Elnézed mindezt, Örökkévaló,
    s nem segítesz rajtunk?
Csak hallgatsz,
    és tovább is büntetsz bennünket?

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Ézsaiás 64 Hungarian Károli (KAR)

64  Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;

Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elõtted a hegyek elolvadnának.

Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt várja.

Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.

10 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.

11 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?

Viewing of
Cross references
Footnotes