A A A A A
Bible Book List

Ézsaiás 44Hungarian Károli (KAR)

44  És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.

Így szól az Úr, teremtõd és alkotód anyád méhétõl fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!

Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.

És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál.

Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.

Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.

És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövõt.

Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elõre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kõszál, nem tudok!

A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.

10 Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött? a mely semmit sem használ!

11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elõ; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!

12 A kovács fejszét [készít,] és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt põrölylyel, és munkálja azt erõs karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.

13 Az ács mérõzsinórt von, és lefesti azt íróvesszõvel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.

14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdõ fáiban, fenyõt plántál, a melyet az esõ fölnevel.

15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belõlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sõt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és elõtte leborul;

16 Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!

17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!

18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.

19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa- galy elõtt?

20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?

21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekrõl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.

22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.

23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdõ és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsõíti magát.

24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétõl fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;

25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.

26 A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!

27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!

28 Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!

Ézsaiás 44Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Vizet öntök a szomjas földre

44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
    Halljad Izráel, akit választottam!
Az Örökkévaló mondja ezt neked,
    aki téged teremtett és megformált,
    anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
    választottam, Jesúrún,[a]
mert vizet öntök a szomjas földre,
    s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
    s áldásomat utódaidra.
Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
    növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
Az egyik azt mondja:
    ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
    Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
    Őt meg »Izráelnek« hívják.”

Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:

„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
    nincs más Isten rajtam kívül.
Kicsoda olyan, mint én?
    Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
    vagy hirdesse ki a jövendőt,
    mondja meg, mi következik!
De ti ne féljetek a jövőtől,
    ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
    régóta tudattam veletek,
    ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
    Nincs más Kőszikla,
    bizony, nincs!”

A bálványimádás kigúnyolása

Akik bálványokat készítenek,
    mind értelmetlenek,
    kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
    nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
    Kicsoda készít bálványszobrot,
    amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
    mind csalódni fognak.
    Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
    majd megrémülnek
    és megszégyenülnek valamennyien!

12 A kovács forgatja szerszámait,
    izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
    hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
    ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[b] a fát,
    körzővel méri,
    gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
    emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
    a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
    fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
    hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
    befűt vele, kenyeret süt,
    melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
    és azt imádja!
Saját kezével készítette,
    mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
    húst sütött a parázson,
    jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
    „De jól felmelegedtem,
    míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
    abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
    imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
    hiszen te vagy istenem!”

18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
    Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
    Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
    meg sem gondolja,
    hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
    parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
    s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
    Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
    aki hamuban gyönyörködik,
    s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
    ezért nem veszi észre,
    hogy amit istenként imád:
    puszta hazugság!

Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!

21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
    Izráel, te engem szolgálsz,
    nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
    hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
    mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
    mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
    hát térj vissza hozzám, Izráel!”

23 Énekeljen az ég és a föld,
    mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
    ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
    mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
    dicsőségét megmutatta Izráel által!

Prófécia Círuszról

24 Ezt mondja az Örökkévaló,
    Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
    a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
    és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25 Én vagyok az Örökkévaló,
    aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
    a bölcseket meghátrálásra készteti,
    s tudományuk bolondságát leleplezi.
26 Én vagyok az Örökkévaló,
    aki szolgáinak szavát beteljesíti,
    s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
    »Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
    Romjaitokat ismét felépítem!«
27 Ezt mondom a mélységes tengernek:
    »Száradj ki!«
és a folyóknak:
    »Vizetek kiszárítom!«
28 Ezt mondom Círusznak:[c]
    »Pásztorom vagy,
    aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
    Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
    fektessék le alapjaidat!«”

Footnotes:

  1. Ézsaiás 44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
  2. Ézsaiás 44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott.
  3. Ézsaiás 44:28 Círusz A Perzsa Birodalom királya Kr.e. 550–530 között, aki uralkodása kezdetén szabadon bocsátotta a száműzetésben élő Izráel népét, sőt elrendelte, hogy hazamenve építsék újjá Jeruzsálemben az Örökkévaló Templomát.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Viewing of
Cross references
Footnotes