A A A A A
Bible Book List

Ézsaiás 40 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Bátorítsátok népemet!

40 „Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok!
    — mondja Istenetek. —
Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek!
Hirdessétek neki,
    hogy szolgaságának ideje letelt,
    hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta,
kétszeresen megbüntette már összes bűnéért
    az Örökkévaló.”

Halljátok meg a kiáltónak szavát:
„Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!
    Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!
Töltsétek föl mind a völgyeket,
    a hegyek és dombok legyenek rónává,
ami tekervényes, legyen egyenessé,
    ami göröngyös, legyen simává!
Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége,
    és minden halandó látni fogja,
kivétel nélkül mindannyian!”
    — az Örökkévaló maga mondta ezt.

Egy hang szólt hozzám:
„Hirdesd, jó hangosan!”
    Kérdeztem: „Mit mondjak?”
Ezt mondd: „Minden halandó olyan,
    mint a fű a pusztán!
Minden emberi dicsőség,
    mint a mező virága.
Csak rálehel az Örökkévaló,
    és megszárad a puszta füve,
    elhull virága.
Bizony, mint a fű,
    olyan a nép!
Elszárad a fű,
    elhull a virág,
de Istenünk szava
    örökké érvényes marad!”

Nézzétek, Istenetek jön!

Sion, jó hírt viszel,
    hát magas hegycsúcsra menj fel!
Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz,
    ereszd ki hát hangodat!
Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak:
    „Nézzétek, Istenetek jön!”
10 Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal!
    Erős kézzel uralkodik.
Magával hozza népének jutalmát,
    de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.
11 Mint pásztor, úgy vezeti nyáját.
    Gondjukat viseli,
karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi,
    a szoptatósakat gyengéden vezeti.

Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?

12 Ugyan ki mérte meg markával az óceán vizét?
    Ki mérte fel arasszal az egeket?
A föld porát ki szedte kosarába,
    vagy ki tette mérlegre a hegyóriásokat?
    Ki mérte le a dombokat?
13 Ki parancsolt valaha az Örökkévaló Szellemének?
    Tanácsot ki adott neki?
    Oktatta őt valaki?
14 Vagy kitől kért az Örökkévaló tanácsot valaha?
    Ki tanította ítélkezni?
Ki oktatta bölcsességre?
    Az értelem útjára ki vezette?
15 Lám, a nemzetek, mint vízcsepp a vödörben,
    csak annyit számítanak előtte!
Az összes sziget és tengerpart,
    mint porszem a mérlegen.
16 Az Örökkévalóhoz méltó áldozathoz nem elég
    Libanon egész erdeje sem a tűzre,
    összes vadállata sem az égőáldozatra.
17 Az Örökkévaló előtt a nemzeteknek
    semmi súlyuk sincs a mérlegen,
a semminél is kevesebbek
    az ő szemében.

18 Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
    Lehet-e képmást készíteni róla?
19 Mégis van, aki bálványszobrot készít,
    fémből kiönti formáját,
arannyal bevonja,
    ezüstláncokkal ékesíti.
20 Akinek ilyen áldozatra nem telik,
    az nem korhadó fát választ,
keres hozzá ügyes faragó mestert,
    bálványszobrot készíttet vele,
    s felállítja magának.

21 Hát nem tudjátok,
    nem hallottátok?
Nem mondták nektek soha?
    Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
22 Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten!
    Ott ül trónján a földkerekség fölött!
Lába előtt a földi lakók,
    mint a sáskák a fűben,
    olyan aprók!
Ő feszítette ki az eget,
    mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
23 Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket,
    megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
24 Alighogy helyükre ültették őket,
    hatalmuk épphogy kicsírázott,
    alig vertek gyökeret a földben
— ha az Örökkévaló rájuk fúj:
    máris elfonnyadnak, kiszáradnak,
s a vihar felkapja őket,
    mint polyvát a szél!

25 „Kihez akartok hasonlítani engem?
    Kivel mértek össze?”
    — kérdezi a Szent.

26 Nézzetek föl a magasba,
    tekintsétek a csillagokat!
Ki teremtette azokat?
    Ki teremtette az égi seregeket?
Bizony, ő néven szólítja valamennyit!
    Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt
    egy sem hiányzik!

27 Miért mondod hát Jákób népe,
    hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete:
„Nem látja az Örökkévaló a sorsomat,
    túl messze van,
    hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
28 Hát nem tudod,
    nem hallottad soha,
hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló,
    aki teremtette az egész földet,
figyelmével mindenkit követ,
    s nem fárad el soha!
Bölcsessége kifürkészhetetlen!
29 Ő ad erőt a megfáradottnak,
    s az erőtlen erejét megsokszorozza.
30 Mert elfáradnak még a fiatalok is,
    kimerülten összerogynak a legkülönbek.
31 De akik az Örökkévalóra várnak,
    akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
    szárnyra kelnek, magasra szállnak,
    mint a sasok![a]
Futnak, de nem fáradnak el,
    járnak, de nem merülnek ki.

Footnotes:

  1. Ézsaiás 40:31 sasok A hasonlat hátterében valószínűleg egy ókori hiedelem áll, amely szerint a sasok időnként megfiatalodnak: ilyenkor régi tollaikat elhullatják, és újakat növesztenek.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Ézsaiás 40 Hungarian Károli (KAR)

40  Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért.

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!

Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.

Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

10 Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.

11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?

13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?

14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára?

15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

16 És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.

17 Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla?

19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá];

20 A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;

23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.

27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

29 Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja.

30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Isaiah 40 The Message (MSG)

Messages of Comfort

Prepare for God’s Arrival

40 1-2 “Comfort, oh comfort my people,”
    says your God.
“Speak softly and tenderly to Jerusalem,
    but also make it very clear
That she has served her sentence,
    that her sin is taken care of—forgiven!
She’s been punished enough and more than enough,
    and now it’s over and done with.”

3-5 Thunder in the desert!
    “Prepare for God’s arrival!
Make the road straight and smooth,
    a highway fit for our God.
Fill in the valleys,
    level off the hills,
Smooth out the ruts,
    clear out the rocks.
Then God’s bright glory will shine
    and everyone will see it.
    Yes. Just as God has said.”

6-8 A voice says, “Shout!”
    I said, “What shall I shout?”

“These people are nothing but grass,
    their love fragile as wildflowers.
The grass withers, the wildflowers fade,
    if God so much as puffs on them.
    Aren’t these people just so much grass?
True, the grass withers and the wildflowers fade,
    but our God’s Word stands firm and forever.”

9-11 Climb a high mountain, Zion.
    You’re the preacher of good news.
Raise your voice. Make it good and loud, Jerusalem.
    You’re the preacher of good news.
    Speak loud and clear. Don’t be timid!
Tell the cities of Judah,
    “Look! Your God!”
Look at him! God, the Master, comes in power,
    ready to go into action.
He is going to pay back his enemies
    and reward those who have loved him.
Like a shepherd, he will care for his flock,
    gathering the lambs in his arms,
Hugging them as he carries them,
    leading the nursing ewes to good pasture.

The Creator of All You Can See or Imagine

12-17 Who has scooped up the ocean
    in his two hands,
    or measured the sky between his thumb and little finger,
Who has put all the earth’s dirt in one of his baskets,
    weighed each mountain and hill?
Who could ever have told God what to do
    or taught him his business?
What expert would he have gone to for advice,
    what school would he attend to learn justice?
What god do you suppose might have taught him what he knows,
    showed him how things work?
Why, the nations are but a drop in a bucket,
    a mere smudge on a window.
Watch him sweep up the islands
    like so much dust off the floor!
There aren’t enough trees in Lebanon
    nor enough animals in those vast forests
    to furnish adequate fuel and offerings for his worship.
All the nations add up to simply nothing before him—
    less than nothing is more like it. A minus.

18-20 So who even comes close to being like God?
    To whom or what can you compare him?
Some no-god idol? Ridiculous!
    It’s made in a workshop, cast in bronze,
Given a thin veneer of gold,
    and draped with silver filigree.
Or, perhaps someone will select a fine wood—
    olive wood, say—that won’t rot,
Then hire a woodcarver to make a no-god,
    giving special care to its base so it won’t tip over!

21-24 Have you not been paying attention?
    Have you not been listening?
Haven’t you heard these stories all your life?
    Don’t you understand the foundation of all things?
God sits high above the round ball of earth.
    The people look like mere ants.
He stretches out the skies like a canvas—
    yes, like a tent canvas to live under.
He ignores what all the princes say and do.
    The rulers of the earth count for nothing.
Princes and rulers don’t amount to much.
    Like seeds barely rooted, just sprouted,
They shrivel when God blows on them.
    Like flecks of chaff, they’re gone with the wind.

25-26 “So—who is like me?
    Who holds a candle to me?” says The Holy.
Look at the night skies:
    Who do you think made all this?
Who marches this army of stars out each night,
    counts them off, calls each by name
—so magnificent! so powerful!—
    and never overlooks a single one?

27-31 Why would you ever complain, O Jacob,
    or, whine, Israel, saying,
God has lost track of me.
    He doesn’t care what happens to me”?
Don’t you know anything? Haven’t you been listening?
God doesn’t come and go. God lasts.
    He’s Creator of all you can see or imagine.
He doesn’t get tired out, doesn’t pause to catch his breath.
    And he knows everything, inside and out.
He energizes those who get tired,
    gives fresh strength to dropouts.
For even young people tire and drop out,
    young folk in their prime stumble and fall.
But those who wait upon God get fresh strength.
    They spread their wings and soar like eagles,
They run and don’t get tired,
    they walk and don’t lag behind.

The Message (MSG)

Copyright © 1993, 1994, 1995, 1996, 2000, 2001, 2002 by Eugene H. Peterson

Viewing of
Cross references
Footnotes