Zsoltárok 94-96
Hungarian Károli
94 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.
95 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!
2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.
6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!
7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.
8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!
11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]
96 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.
3 Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;
4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
6 Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.
7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!
8 Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!
9 Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!
10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.
11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
12 Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,
13 Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.
Rómaiakhoz 15:14-33
Hungarian Károli
14 Meg vagyok pedig gyõzõdve atyámfiai én magam is ti felõletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.
15 Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentõl nékem adott kegyelem által,
16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.
17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.
18 Mert nem merek szólni semmirõl, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.
19 Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtõl és környékétõl fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.
20 Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:
21 Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett õ felõle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.
22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.
23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendõ óta, hogy elmenjek hozzátok:
24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha elõbb részben beteljesedem veletek.
25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.
27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.
28 Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.
29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.
30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten elõtt,
31 Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek elõtt;
32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.
Read full chapter