Add parallel Print Page Options

Jób folytatja beszédét

29 Jób így folytatta:

„Ó, ki hozza vissza azokat az időket,
    amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!
Mikor világossága ragyogott fölöttem,
    s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.
Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam,
    Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.
A Mindenható közel volt hozzám, velem járt,
    s körülvettek gyermekeim.
Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam,
    s a sziklából is olajpatakok[a] folytak!

Mikor a város kapujához mentem,
    s a város vénei közt helyem elfoglaltam,
hátrahúzódtak a fiatalok,
    a vének meg felálltak tiszteletemre.
A vezetők elhallgattak,
    és kezüket szájukra tették.
10 Még a fejedelmek is elnémultak,
    s egy szót sem szóltak előttem.
11 Aki csak hallott, áldott engem,
    aki látott, helyeselt, és dicsért.
12 Mert megmentettem a szegényt,
    ha segítségért kiáltott,
felkaroltam az árvát,
    akivel senki sem törődött.
13 Megmentettem a haldoklót,
    és áldott érte,
segítettem az özvegyen,
    hogy énekelt örömében.
14 Felöltöztem az igazságosságba,
    és ő is magára vett engem,
    jogosság volt palástom és turbán a fejemen.
15 A vaknak szeme voltam, hogy vezessem,
    a sántának lába, hogy hordozzam.
16 Gondviselőjük lettem a szegényeknek,
    és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.
17 De letörtem szarvát az istentelennek,
    s foga közül kimentettem a nyomorultat.

18 Azt hittem, hosszú lesz életem,
    családom körében, békében öregszem meg,
19 gyökereim a folyóvízig nyúlnak,
    ágaimra éjjeli harmat hull,
20 dicsőségem megerősödik minden nap,
    íjam is erős marad a kezemben.

21 Régen az emberek hallgattak rám,
    csendben várták tanácsomat.
22-23 Úgy várták szavam,
    mint szárazságban az esőt,
tátott szájjal itták szavaimat,
    mint tavaszi záport a szomjas föld.
Ha elhallgattam, senki sem szólt többet,
    hallgattak mind, tisztelettel.
24 Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak,
    arcom derűje felvidította őket.
25 Örömmel laktam velük együtt,
    s vezetőjük voltam.
Úgy éltem közöttük,
    ahogy a király táborozik seregével,
    s megvigasztaltam a gyászolót.”

Footnotes

  1. Jób 29:6 olajpatakok Szó szerint: „az olajjal megkent szikla körül, mellettem folyt az olaj”. Valószínűleg azt jelenti, hogy Jób olyan bőségesen öntötte az oltárra az olívaolajat az áldozatok bemutatása során, hogy az lefolyt a földre is.