Add parallel Print Page Options

12  Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.

És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei elõtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá õt;

Azonban a magaslatok [oltárai] nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok [oltárain.]

És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz.

Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerõsétõl, és építsék meg az [Úr] házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta.

De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az [Úr] házának romlásait,

Elõhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az [Úr] házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerõseitektõl, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.

És a papok beleegyeztek, hogy [többé] semmi pénzt nem vesznek el a néptõl, és nem javítják ki a ház romlásait.

És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelõl, a mely felõl az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a [templom] küszöbinek õrizõi minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak.

10 És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a fõpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott.

11 És a megmért pénzt a munka vezetõinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építõknek, a kik a házon dolgoztak,

12 És a kõmíveseknek és a kõfaragóknak, fa és faragott kõ vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.

13 De abból a pénzbõl, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.

14 Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.

15 Számot sem vettek azoktól az emberektõl, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.

16 De a vétekért és a bûnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.

17 Ebben az idõben jött fel Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.

18 De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, a melyeket az õ atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az [Úrnak] szenteltek volt, és a melyeket õ maga szentelt néki, és minden aranyat, a mely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Siria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.

19 Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

20 Fellázadván pedig az õ szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, a merre Sillába megy az ember.

21 Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az õ szolgái ölték meg õt, és meghalt és eltemették õt az õ atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az õ fia lett a király õ helyette.

13  Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.

És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki bûnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól.

És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és adá õket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, [az õ életének] minden idejében.

De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá õt az Úr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja õket Siria királya.

És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, a ki megmentette õket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az õ sátoraikban, mint azelõtt.

De még sem távoztak el a Jeroboám házának bûneitõl, a ki bûnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sõt az Asera is helyén maradt Samariában;

Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplõ pora.

Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ ereje, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

És elaluvék Joákház az õ atyáival, és eltemették õt Samariában; és az õ fia, Joás, uralkodék õ helyette.

10 Joásnak, a Júda királyának harminczhetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.

11 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétõl, a ki az Izráelt bûnbe ejté, hanem azokban járt.

12 Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az õ erõssége, a melylyel Amásia, a Júda királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

13 És elaluvék Joás az õ atyáival, és Jeroboám ült az õ királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé.

14 És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára [borulván] sírt és monda: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izráel szekerei és lovagjai!

15 És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És õ kézívet és nyilakat vett kezébe.

16 Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És õ megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire;

17 És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felõl. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lõjj! És lõtt. Akkor monda: Az Úrnak gyõzedelmes nyíla ez, gyõzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.

18 Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Õ pedig monda az Izráel királyának: Lõjj a földbe, és bele lõtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.

19 Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lõnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.

20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következõ esztendõben.

21 És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.

22 Hazáel pedig, Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.

23 De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az õ szövetségéért, a melyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta õket elveszíteni, sem el nem vetette õket az õ orczája elõl mind ez ideig.

24 És meghalt Hazáel, Siria királya, és az õ fia, Benhadád lett helyette a király.

25 És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébõl a városokat, a melyeket erõvel elvett volt Joákháznak, az õ atyjának kezébõl. Háromszor veré meg õt Joás, és visszaszerezte Izráel városait.

14  Joásnak, a Joákház fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amásia, Joásnak, a Júda királyának fia.

Huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának pedig Joáddán volt a neve, Jeruzsálembõl való.

És kedves dolgot cselekedett az Úr szemei elõtt, de még sem annyira, mint Dávid, az õ atyja, hanem csak úgy tett mindent, mint az õ atyja, Joás.

Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép [még mindig] ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon.

Mikor azután a birodalom kezében megerõsödött, megölte az õ szolgáit, a kik a királyt, az õ atyját megölték volt.

De a gyilkosok fiait nem ölte meg, a mint meg van írva a Mózes törvénykönyvében, a melyben az Úr megparancsolta és megmondotta: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg.

Ugyanõ megvert az Edomiták közül tízezeret a sós völgyben; és bevette Sélát ostrommal, és ezt nevezé Jokteélnek mind e mai napig.

Akkor követeket küldött Amásia Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak, az Izráel királyának volt a fia, ezt izenvén: Jere, nézzünk egymás szemébe!

És elkülde Joás, Izráel királya Amásiához, Júda királyához, ezt válaszolván: A bogácskóró, mely a Libánonon [van], elküldött a Libánon czédrusfájához, ezt izenvén: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; de a mezõ vadja, a mely a Libánonon van, átszaladt a bogácskórón, és eltapodta azt.

10 Megverted az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel szívedben. Elégedjél meg a dicsõséggel és maradj otthon; miért akarsz a szerencsétlenséggel harczra kelni, hogy elessél magad is és Júda is veled együtt?

11 De Amásia nem hallgatott reá, és felvonult Joás, Izráel királya, és szembe-szállottak egymással, õ és Amásia, Júda királya Bethsemesnél, amely Júdában van.

12 De megveretett Júda Izráeltõl, és kiki elfutott az õ sátorába.

13 És Amásiát, Júda királyát, Joásnak, az Akházia fiának fiát [is] elfogta Joás, Izráel királya Bethsemesnél; és Jeruzsálem ellen ment, és lerontotta Jeruzsálem kerítését, az Efraim kapujától egész a szegletkapuig, négyszáz singre.

14 És elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között, és kezeseket [is vévén], visszatért Samariába.

15 Joás egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, és az õ erõssége, és miképen hadakozott Amásia, a Júda királya ellen, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

16 És elaluvék Joás az õ atyáival, és eltemetteték Samariában az Izráel királyaival együtt; és az õ fia, Jeroboám uralkodék õ helyette.

17 Amásia pedig, Joásnak, a Júda királyának fia, Joásnak, a Joákház fiának, az Izráel királyának halála után még tizenöt esztendeig élt.

18 És Amásiának egyéb dolgai vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

19 És pártot ütöttek õ ellene Jeruzsálemben, és õ Lákisba menekült; de utána küldtek Lákisba, és megölték ott.

20 És visszahozták õt lovakon, és eltemetteték Jeruzsálemben, a Dávid városában az õ atyáival.

21 És az egész Júda népe vevé Azáriát, a ki tizenhat esztendõs volt, és õt tette királylyá, az õ atyja, Amásia helyett.

22 Õ építé meg Elátot, a melyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt az õ atyáival.

23 Amásiának, Joásnak, a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétõl fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Izráel királyának fia Samariában, negyvenegy esztendeig.

24 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, mert Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétõl el nem távozott, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.

25 Õ szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, a melyet szólott volt az õ szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, a ki Gáth-Kéferbõl való volt.

26 Mert megtekintette az Úr az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi és nincs senki, a ki az Izráelt megszabadítaná.

27 És nem mondta azt az Úr, hogy az Izráel nevét eltörli az ég alól; annakokáért megszabadította õket Jeroboám, a Joás fia által.

28 Jeroboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ erõssége, hogy miképen hadakozott, és mi módon nyerte vissza Damaskust és a Júdához tartozó Hámátot az Izráelnek, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

29 És elaluvék Jeroboám az õ atyáival, Izráel királyaival, és uralkodék az õ fia, Zakariás, õ helyette.

Jóás, Júda királya(A)

12 Jéhú, Izráel királya uralkodásának hetedik évében lett király Jóás, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Jóás anyját Cibjának hívták, Beérsebából származott. Jóás azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, mert Jójádá, a főpap volt a tanítómestere. Azonban az áldozati magaslatokon nem szűnt meg az áldozatok bemutatása. A nép továbbra is ezeken a helyeken mutatta be az áldozatokat.

A Templom kijavítása

Jóás azt mondta a papoknak: „Gyűjtsétek össze azokat a pénzeket, amelyeket az Örökkévaló Templomába szent áldozatként behoznak az emberek: a népszámláláskor, egyéni fogadalom esetén és önkéntes ajándékként! Minden egyes pap az egyik kincstárnoktól kapja kezéhez a pénzt, és használja azt a Templom javítására, ahol és amikor szükséges!”

Teltek az évek, de még Jóás uralkodásának 23. évéig sem végeztették el a papok a Templomban szükséges javításokat. Ezért Jóás magához hívatta Jójádá főpapot és a többi papokat, és kérdőre vonta őket: „Miért nem végeztétek el a szükséges javításokat a Templomban? Ettől kezdve a papok ne kapjanak pénzt a kincstárnoktól, hanem fordítsák azt a pénzt közvetlenül a Templom javítására!”

A papok beleegyeztek, hogy a néptől nem fogadnak el pénzt a maguk számára, és többé nem ők maguk végzik a Templom javítását. Ezután Jójádá főpap fogott egy fadobozt, és nyílást vágott a tetején, majd elhelyezte azt az oltár jobb oldala mellett, az Örökkévaló háza bejáratának közelében. Ettől kezdve azok a papok, akik a Templom ajtajában őrt álltak, ebbe a dobozba tették mindazt a pénzt, amelyet az emberek behoztak az Örökkévaló házába.

10 Amikor látták, hogy a fadoboz megtelt, a király írnoka és a főpap együtt kivették belőle a pénzt, megszámolták, majd zacskókba kötötték. 11-12 Azután átadták a munkavezetőknek, akik ebből fizették a mesterembereket, akik a javításokat végezték: az ácsokat, kőfaragókat, kőműveseket és építőmestereket. Ebből vették a javításhoz szükséges anyagokat: a gerendákat, faragott köveket és minden egyebet, amire csak szükség volt a Templom javításához.

13-14 A fadobozban összegyűlt pénzből csak a Templom épületének javításán dolgozó munkásokat fizették. Ebből nem készítettek az Örökkévaló háza számára ezüst- vagy aranyeszközöket, tálakat, késeket, edényeket vagy trombitákat.

15 Akikre rábízták a pénzt, azoknak nem kellett később elszámolni vele, mert hűségesek és megbízhatók voltak.

16 A jóvátételi- és vétekáldozatok esetében a pénzt nem vitték be az Örökkévaló házába, hogy bedobják a fadobozba, mert az továbbra is a papok járandósága maradt.

Hazáél megtámadja Jeruzsálemet

17 Abban az időben történt, hogy Hazáél, Arám királya fölvonult Gát városa ellen, és el is foglalta. Azután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálemet.

18 Ebben a szorult helyzetben Jóás király összegyűjtötte az Örökkévaló házának kincstárából, amit csak ott talált. Ezeket a kincseket Jóás elődei — Jósafát, Jórám, Ahazjá — és maga Jóás is sok éven keresztül gyűjtötték össze, és szentelték oda az Örökkévalónak. Ezen kívül összeszedett a királyi palota kincstárából is minden aranyat. Majd az egészet elküldte[a] Hazáélnek, Arám királyának, aki erre elvonult Jeruzsálem alól.

Jóást a saját emberei meggyilkolják

19 Jóás egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

20 Jóás ellen udvari emberei szőttek összeesküvést, és meggyilkolták őt Bét-Milló mellett, amely a Szillába vezető úton fekszik. 21 Ezek voltak, akik meggyilkolták: Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia.

Jóást ősei mellé temették a Dávid városában. Fia, Amacjá követte Júda trónján.

Jóáház, Izráel királya

13 Jóás, Ahazjá fia, Júda királya uralkodása 23. évében Jóáház, Jéhú fia lett Izráel királya. Tizenhét évig uralkodott Samáriában. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt. Ezektől Jóáház sem tért el. Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre, és kiszolgáltatta Hazáélnek, meg Benhadadnak, Hazáél fiának, Arám királyainak.

Az Örökkévaló megkönyörül Izráelen

Akkor azonban Jóáház könyörgött az Örökkévalónak, aki meghallgatta és segített rajta, mert látta Izráel nyomorúságát, és hogy Arám királyai mennyire sanyargatják őket. Az Örökkévaló szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket az arámok hatalmából, hogy Izráel népe nyugodtan lakhasson otthonaiban, mint azelőtt.

Ennek ellenére Izráel népe mégsem szakított azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jeroboám és utódai vezették őket, hanem Jeroboám útján jártak, és az Asera-oszlopok is megmaradtak Samáriában.

Arám királya úgy szétszórta Jóáház seregét, mint csépléskor a polyvát a szél. Annyira elpusztította őket, hogy Izráelben mindössze 50 harci szekérbe fogható ló, 10 harci szekér és 10 000 gyalogos katona maradt.

Jóáház egyéb dolgait, hőstetteit és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. Azután meghalt Jóáház, és eltemették Samáriában ősei mellé. Fia, Jóás követte Izráel trónján.

Jóás, Izráel királya

10 Jóás, Júda királya uralkodásának 37. évében lett Jóás,[b] Jóáház fia Izráel királya, és 16 évig uralkodott Samáriában. 11 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel bűnbe vezette Izráelt. Ezektől ő sem tért el, hanem folytatta azokat.

12 Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 13 Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján a fia, Jeroboám követte.

Jóás király segítséget kér Elizeustól

14 Elizeus megbetegedett — és később bele is halt ebbe a betegségbe. Jóás, Izráel királya meglátogatta Elizeust, és ráborulva siratta: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!”[c]

15 Elizeus ezt mondta neki: „Vedd a kezedbe íjadat és nyilaidat!” Jóás így is tett.

16 Majd ezt mondta a királynak Elizeus: „Feszítsd meg az íjat!”

Amikor Jóás megfeszítette az íjat, Elizeus rátette kezét a király kezére, 17 és azt mondta: „Tárd ki az ablakot kelet felé!”

Majd miután a király kinyitotta, szólt neki: „Most lődd ki a nyilat!”

A király ellőtte a nyílvesszőt, s akkor Elizeus így szólt: „Látod, ez az Örökkévaló szabadításának a nyila, amellyel megszabadítja Izráelt Arámtól! Mert megsemmisítő győzelmet aratsz az arám sereg fölött Afék mellett.”

18 Majd még ezt mondta a királynak: „Most fogd meg a nyílvesszőket, és üss a földre!”

Jóás fogta a nyílvesszőket és háromszor a földre ütött velük, de azután abbahagyta.

19 Isten embere megharagudott, és ezt kiáltotta: „Miért hagytad abba? Ötször vagy hatszor kellett volna a földre ütnöd, akkor a teljes megsemmisülésig megverted volna Arám hadseregét! De így csak háromszor fogod legyőzni őket.”

Elizeus legutolsó csodatette

20 Ezután Elizeus meghalt, és eltemették. A következő tavaszon — szokásuk szerint — moábi rablócsapatok portyáztak Izráel területén. 21 Éppen akkor egy férfit temettek, s hirtelen meglátták az egyik moábi rablócsapatot. Emiatt a holttestet sietve betették Elizeus sírkamrájába. Azonban, ahogy a halott teste hozzáért Elizeus csontjaihoz, a férfi életre kelt, és talpra állt.

Jóás háromszoros győzelme

22 Jóáház uralkodásának egész idején Hazáél, Arám királya sokat szorongatta Izráelt. 23 Azután az Örökkévaló az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére való tekintettel megkönyörült Izráelen, és kegyelemmel fordult feléjük. Mind a mai napig nem akarta teljesen elpusztítani őket, és nem lökte el őket magától.

24 Hazáél, Arám királya meghalt, és a fia, Benhadad követte a trónon. 25 Ezután Jóás, Jóáház fia visszafoglalta Benhadadtól, Hazáél fiától azokat az izráeli városokat, amelyeket az arámok háborúban vettek el Jóáház királytól. Háromszor aratott győzelmet Jóás az arám sereg fölött, és visszafoglalta a városokat.

Amacjá, Júda királya(B)

14 Jóás, Jóáház fia, Izráel királya uralkodásának második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. Huszonöt éves korában lépett trónra, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehóaddánnak hívták, Jeruzsálemből származott. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló jónak tart, de nem annyira, mint ősapja, Dávid király, mert mindenben apjának, Jóásnak a példáját követte. Az áldozati magaslatokat még ekkor is használták, s a nép ott mutatta be áldozatait.

Amikor Amacjá királyi hatalma megerősödött, megölette azokat az udvari embereket, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. Azonban a gyilkosok fiait nem végeztette ki, mert így van megírva Mózes Törvénykönyvében, amelyet az Örökkévaló elrendelt: „Ne ítéljék halálra az apát fia bűne miatt, se a fiút apja bűnéért. Mindenkit csak a saját bűne miatt lehet halálra ítélni.”[d]

Amacjá volt az, aki legyőzte az edomiak 10 000 fős seregét a Sós-völgyben vívott csatában. Szela városát megostromolta és elfoglalta, azután elnevezte Jokteélnek — és ezt ma is így hívják.

Amacjá vereséget szenved Jóástól

Ezután Amacjá követeket küldött Jóáshoz, Izráel királyához ezzel az üzenettel: „Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől-szembe!” Jóás Jóáház fia, Jéhú unokája volt.

De Jóás, Izráel királya ezt válaszolta: „A Libanon-hegyen nőtt kis bogáncskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak: »Add feleségül leányodat a fiamhoz!« Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. 10 Az edomiakat valóban legyőzted — emiatt bíztad el magad? Elégedj meg ezzel a dicsőséggel! Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában — Júdával együtt!”

11 De Amacjá nem hallgatott rá. Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bétsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben. Az egyik oldalon Jóás, Izráel királya, a másikon Amacjá, Júda királya vezette a seregeket. 12 A csatában Júda vereséget szenvedett Izráeltől. Amacjá katonái hazafutottak, 13 őt magát pedig Jóás, Izráel királya elfogta, és Jeruzsálembe vitte. (Amacjá, Júda királya, Jóás fia, és Jóáház unokája volt.) Azután Jóás lerombolta Jeruzsálem falainak egy részét: az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig, 400 könyök[e] hosszan. 14 Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az Örökkévaló házából, valamint a királyi palota kincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába.

Jóás és Amacjá halála

15 Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján Jóást a fia, Jeroboám követte.

17 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután Jóás, Jóáház fia, Izráel királya meghalt. 18 Amacjá uralkodásának többi eseményét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 19 Amacjá ellen összeesküvést szőttek Jeruzsálemben — ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. 20 Majd a holttestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és ősei mellé temették a Dávid városában.

Uzzijjá, Júda királya

21 Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját[f] tette királlyá apja, Amacjá helyett. 22 Uzzijjá volt az, aki felépítette és ismét Júdához csatolta Élat városát. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.

II.Jeroboám, Izráel királya

23 Amacjá, Jóás fia, Júda királya uralkodása 15. évében II.Jeroboám, Jóás fia lett Izráel királya. Negyvenegy évig uralkodott Samáriában. 24 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte I.Jeroboámnak,[g] Nebát fiának összes bűnét, amelyekkel ő bűnbe vezette Izráelt. 25 II.Jeroboám király volt az, aki helyreállította Izráel eredeti határait a Hamátba vezető úttól a Holt-tengerig. Ez pontosan úgy történt, ahogyan az Örökkévaló, Izráel Istene mondta szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 26 Mert az Örökkévaló látta Izráel népének — a szolgáknak és a szabadoknak egyaránt — keserves nyomorúságát, s látta, hogy nincs, aki megszabadítsa őket. 27 Az Örökkévaló nem akarta eltörölni Izráel nevét a földről, ezért megszabadította őket II.Jeroboám, Jóás fia által.

28 II.Jeroboám, Izráel királya visszafoglalta Damaszkuszt és Hamátot Izráel számára — mert ezek a városok egykor Júdához tartoztak. Mindezeket és II.Jeroboám többi dolgait; mindazt, amit tett, meg a hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 29 Azután meghalt II.Jeroboám, és eltemették elődei, Izráel korábbi királyai mellé. A trónon fia, Zekarjá követte.

Footnotes

  1. 2 Királyok 12:18 elküldte A korabeli szokás szerint a fenyegető támadást többnyire meg lehetett előzni egy ilyen nagy értékű „váltságdíjjal”.
  2. 2 Királyok 13:10 Jóás Ebben az időben Júdában és Izráelben is egy-egy Jóás nevű király uralkodott. A 10–13 versekben Izráel királyáról van szó.
  3. 2 Királyok 13:14 Lásd 2Kir 2:12.
  4. 2 Királyok 14:6 Azonban… ítélni Lásd 5Móz 24:16.
  5. 2 Királyok 14:13 400 könyök Ez kb. 210 m.
  6. 2 Királyok 14:21 Uzzijjá Szó szerint: „Azarjá”. Ez a két név ugyanazt a személyt jelöli. A történeti könyvekben mindkét név előfordul.
  7. 2 Királyok 14:24 I.Jeroboám Ő volt Izráel első királya. Lásd 1Kir 12:20.