Add parallel Print Page Options

119  Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

Read full chapter

20 Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.

21 Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sõt ha szabad lehetsz is, inkább élj [azzal.]

22 Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.

23 Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.

24 Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten elõtt.

25 A hajadonok felõl nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.

26 Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.

27 Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtõl? Ne keress feleséget.

28 De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik ; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idõ rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.

30 És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.

31 És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.

32 Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;

33 A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.

34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.

35 Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tõrt vessek néktek, hanem hogy illendõképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.

36 De ha valaki szégyennek tartja az õ hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

37 A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.

38 Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.

39 Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.

40 De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.

Read full chapter