¹ A presbiter a kiválasztott asszonynak és az õ gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.

² Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:

³ Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentõl, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.

⁴ Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.

⁵ És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettõl fogva vettünk, hogy szeressük egymást!

⁶ És ez a szeretet, hogy járjunk az õ parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettõl fogva hallottátok, hogy abban járjatok.

⁷ Mert sok hitetõ jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitetõ és az antikrisztus.

⁸ Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.

⁹ A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.

¹⁰ Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;

¹¹ Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.

¹² Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtõl szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.

¹³ Köszöntenek téged a te kiválasztott nõtestvérednek gyermekei. Ámen.

¹ A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.

² Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.

³ Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.

⁴ Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.

⁵ Szeretett [barátom,] híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,

⁶ A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.

⁷ Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;

⁸ Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.

⁹ Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket.

¹⁰ Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.

¹¹ Szeretett [barátom,] ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

¹² Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

¹³ Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:

¹⁴ Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk.

¹⁵ Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.