Zsoltárok 77

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

⁴ Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
    s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
⁵ Ha gondolkodom a régi időkön,
    az elmúlt korok napjain,
⁶ éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
    szellemem választ keres,
    és magammal vitatkozom.
⁷ Végleg elfordult tőlünk az Úr?
    Már nem kedvel többé?
⁸ Kiapadt hűsége és szeretete?
    Nem szól hozzánk többé soha?
⁹ Véget ért Isten könyörülete?
    Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela

¹⁰ Azt mondom végül:
    a Felséges jobb keze megváltozott,
    s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
¹¹ Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
    Emlékszem félelmetes régi tetteire.
¹² Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
    ezekről elmélkedem.
¹³ Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
    Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
¹⁴ Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
    Látta is minden nép hatalmadat!
¹⁵ Megmentetted karoddal népedet:
    Jákób és József gyermekeit! Szela

¹⁶ Láttak téged a vizek, Isten,
    és remegtek a félelemtől!
    Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
¹⁷ Sűrű fellegekből záporeső hullott,
    dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
¹⁸ Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
    megvilágítottad a földet villámaiddal,
    remegett és reszketett a föld.
¹⁹ Átmentél a tengeren, Isten,
    átkeltél a mély vizeken,
    de lépteid nem hagytak nyomot!
²⁰ Vezetted népedet, mint a nyájat,
    Mózes és Áron kezével!