Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára, templomszentelési ének.

30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
    nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
    és meggyógyítottál.
Kiemelted lelkemet a halottak országából,
    megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.

Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
    énekeljetek zsoltárokat neki,
    dicsérjétek szent nevét![a]
Mert haragja csak pillanatig tart,
    de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
    de reggel már örömre ébredek.

Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
    semmi baj nem érhet.
Amíg kegyelmed körülvett,
    az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
    halálra rémültem.
Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
    kegyelemért könyörögtem:
„Mi haszna, ha meghalok,
    ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
    dicsér-e téged az a por?
    Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
    könyörülj meg rajtam!
    Ó, Örökkévaló, segíts!

11 Gyászomat örömre fordítottad!
    Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
    és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
    Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!

Footnotes

  1. Zsoltárok 30:4 nevét Szó szerint: „emlékezetét”.