Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára.

141 Örökkévaló, téged hívlak segítségül!
    Siess hozzám, segíts!
    Hallgass meg, mikor hívlak!
Fogadd el imádságomat,
    mint jó illatú füstáldozatot!
Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem,
    mint az esti áldozatot!

Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak,
    és meg tudjam fékezni nyelvemet!
Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon!
    Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek,
    és velük együtt vétkezzek!
Ne legyen részem abban,
    amit ők szeretnek!
Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem,
    illatos olaj ez a fejemnek[a], elfogadom!
De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,
    hogy vezetőiket büntesse meg[b] Isten.
Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!

A gonoszok vezetőinek csontjait
    úgy szórják majd a sír szájába,
    ahogy az eke hányja a földet maga után.
Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget,
    benned reménykedem!
    Ne engedd, hogy meghaljak!
Ments meg a gonoszok csapdáitól!
    Óvj meg cseleiktől!
10 Essenek ők maguk a verembe,
    én meg szabadon átmegyek közöttük!

Footnotes

  1. Zsoltárok 141:5 illatos… fejemnek A vendéglátáshoz hozzátartozott, hogy a vendég fejét és haját illatos olajjal dörzsölték be. A nagy melegben ez nagyon felfrissítette az embert. Lásd Zsolt 23:5.
  2. Zsoltárok 141:6 büntesse meg Szó szerint: „dobja le a szikláról”.