Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltáréneke.

108 Kész a szívem, Istenem,
    felkészült a szívem,
hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek!
    Ébredj lelkem!
Ébredj fel lant és hárfa,
    ébresszük fel a hajnalt!
Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
    Dicséreted éneklem a népek között!
Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
    hűséged a felhőkig ér!
Istenem, dicsőséged növekedjen
    feljebb a Mennynél,
    dicséreted borítsa be a Földet!
Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével!
    Hallgass meg engem,
    hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!

Isten így szólt szent helyén:
    „Örömmel nektek adom örökségül
    Sikem városát és Szukkót völgyét!
Gileád és Manassé az enyém lesz,
    Efraim lesz a sisakom,
    Júda meg királyi jogarom,
Moáb a mosdótálam,
    amelyben lábamat mosom,
Edom a szolgám lesz,
    és sarumat hordozza,
a filiszteusokat pedig legyőzöm,
    és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”

10-11 De most elhagytál bennünket, Istenem!
    Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Most ki vezet be engem az erős városba,
    hogy elfoglaljam?
    Ki vezet egészen Edomig?
12 Istenem, segíts meg bennünket
    ellenségeinkkel szemben!
Hiszen az emberek segítsége
    semmit sem ér!

13 Istennel mégis győzelmet aratunk,
    mert ő tapossa földre ellenségeinket!