Add parallel Print Page Options

Jeruzsálem ostroma és eleste

Jaj, még az arany ragyogása is megfakult,
    a csillogó színarany is meghomályosult!
A drágaköveket[a] szétszórták,
    szanaszét hevernek minden utcasarkon!

Sion drága gyermekeivel,
    akik értékesebbek az aranynál,
úgy bántak ellenségeink,
    mint valami hitvány cserépedénnyel!

Még a sakálok is táplálják,
    megszoptatják kicsinyeiket,
de népem asszonyai kegyetlenül bánnak gyermekeikkel,
    mint a sivatagi struccmadarak[b].

A csecsemők szomjúságtól haldoklanak,
    a kisgyermekek kenyérért könyörögnek,
de senki sem ad nekik,
    senki sem törődik velük.

Akik egykor megrakott asztalnál lakomáztak,
    most éhségtől haldokolnak az utca kövén,
s akiket bíborban neveltek,
    most a szemétdombon keresgélnek.

Bizony, nagyobb népem bűne,
    mint Sodomáé volt egykor,
amely kéz érintése nélkül
    elpusztult egy pillanat alatt.

Júda nazírjai tisztábbak voltak a hónál,
    fehérebbek a tejnél,
pirosabbak a korallnál,
    termetük, mint a csiszolt zafír.

Most feketébbek, mint a korom,
    rájuk sem ismer az utcán senki,
bőrük a csontjukhoz tapad,
    olyanok lettek, mint kiszáradt fa.

Jaj, boldogabbak, akiket kard ölt meg,
    mint akiket éhség pusztított el
    lassú kínhalállal, a kenyér hiánya miatt.

10 Irgalmas szívű anyák
    saját gyermekeiket főzték meg,
hogy legyen mit enniük,
    mikor Jeruzsálem népe éhezett.

11 Az Örökkévaló szabad utat engedett haragjának,
    kiöntötte ránk izzó haragját,
s tűzbe borította Siont,
    megégette teljesen.

12 Nem hitték volna sem a föld királyai,
    sem a nemzetek lakosai,
hogy az ellenség Jeruzsálem kapuin
    valaha is bevonulhat.

13 Jeruzsálem prófétáinak bűne miatt,
    papjainak vétke[c] miatt történt ez,
mert ártatlan vért ontottak,
    igazakat gyilkoltak benne.

14 Vérrel beszennyezve
    tántorogtak az utcán, mint a vakok.
Tisztátalanná lettek,
    senki meg sem érinthette őket.

15 „Álljatok félre, tisztátalanok!”
    — kiáltottak rájuk az emberek.
    „Álljatok félre, ne érintsetek!”[d]
Mikor a nemzetek között kerestek menedéket,
    ott sem fogadták be őket.

16 Az Örökkévaló maga szórta szét őket,
    s nem törődött velük többé.
Nem tisztelték őket a nemzetek,
    mint a papokat illenék,
    nem kegyelmeztek még az öregeknek[e] sem.

17 Oly sokáig vártunk hiába,
    már a szemünk is belefáradt,
reménykedve lestük a látóhatárt:
    jön-e már a felmentő sereg.

18 Ellenségeink minden lépésünket figyelték,
    már az utcára is féltünk kimenni.
Elközelgett a végünk!
    Napjaink meg voltak számlálva!
    Eljött a vég!

19 Üldözőink gyorsabbak voltak,
    mint a sasok az égen.
Űztek bennünket a hegyeken,
    leselkedtek ránk a pusztaságban.

20 Foglyul ejtették királyunkat,
    népünk éltető leheletét, az Örökkévaló fölkentjét,
s akiről azt mondtuk: „Védelmező karja árnyékában
    élhetünk a nemzetek között!”

21 Ne örülj olyan nagyon, Edom népe, Úz földjén,
    mert terád is sor kerül.
Neked is innod kell ebből a pohárból,
    megrészegedsz tőle, és letépik ruháidat!

22 Sion népe, büntetésed egyszer véget ér,
    nem tart az Úr száműzetésben örökre!
De téged még azután is büntet vétkeidért, Edom népe,
    s bűneidet nyilvánosan leleplezi.

Footnotes

  1. Jeremiás sir 4:1 drágakövek Szó szerint: „szent kövek”. Az értelme bizonytalan.
  2. Jeremiás sir 4:3 struccmadarak Az ókori hiedelem szerint a struccok nem törődnek sem tojásaikkal, sem kicsinyeikkel. Lásd Jób 39:14–16.
  3. Jeremiás sir 4:13 Jeruzsálem… vétke Itt és a 14–16. versekben a hamis prófétákról és a vétkes papokról van szó.
  4. Jeremiás sir 4:15 A 15. versben az emberek úgy kiáltanak rá ezekre a volt papokra, ahogy a leprásokra szoktak, akik tisztátalanoknak számítottak.
  5. Jeremiás sir 4:16 öregeknek Jelentheti a város idős vezetőit (a „véneket”) is.