Jób 39

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

39 Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
    Mikor borjaznak a szarvasok?
² Számolod-e vemhességük hónapjait?
    Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
³ Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
    vajúdásuk hirtelen véget ér.
⁴ Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
    erősek és egészségesek,
    elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.

⁵ Ki engedte szabadon a vadszamarat?
    Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
⁶ Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
    nyugvó helyévé a szikes réteket.
⁷ Kineveti a zajos városokat,
    nem hordozza a kereskedők zsákjait.
⁸ Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
    mindenhol talál legelni valót.

⁹ Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
    Jászlad mellett marad-e éjszakára?
¹⁰ Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
    Boronálhatsz-e vele vetés után?
¹¹ Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
    Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
¹² Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
    hogy gabonádat csépelni vigye?

¹³ Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
    pedig nem tud repülni, mint a gólya.
¹⁴ Tojásait a földön költi ki,
    a nap melegíti őket a porban.
¹⁵ Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
    hogy a vadállatok összetörik.
¹⁶ Fiókáit nem kényezteti,
    ha elpusztulnak, nem bánja,
    hogy fáradsága kárba veszett,
¹⁷ mert Isten nem adott neki bölcsességet,
    értelmet is csak keveset.
¹⁸ Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
    ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!

¹⁹ Vagy nézd a lovat!
    Ilyen erőssé ki tette?
    Te adtad nyakára lobogó sörényét?
²⁰ Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
    Mint a sáska úgy szökell,
    büszke horkantása milyen félelmetes!
²¹ Örvend erejének,
    s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
    bátran nekirohan a fegyvereknek.
²² A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
    nem hátrál meg a kard elől.
²³ Csörög rajta lovasának tegze,
    csillog a napfényben kopja és lándzsa.
²⁴ A trombita hangjára megindul,
    tüzesen vágtat a csatába,
    sebesen, mint a szél.
²⁵ A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
    örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
    meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.

²⁶ Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
    mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
²⁷ Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
    és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
²⁸ Otthon van a szédítő magasban,
    nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
    ott tanyázik, az a kővára.
²⁹ Onnan kémleli prédáját,
    éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
³⁰ Fiókáit véres hússal táplálja,
    s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”