Jób 16

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

² „Hallottam én már ilyet eleget!
    Hitvány vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
³ Mikor lesz már vége az értelmetlen locsogásnak?!
    Meddig akarjátok még nyújtani a beszédet?
⁴ Lennétek csak az én helyemben,
    akkor én is mondhatnék nektek ilyeneket!
Akkor én is vádolhatnálak benneteket,
    csóválhatnám fejemet miattatok.
⁵ De legalább igyekeznék vigasztalni titeket,
    próbálnám enyhíteni fájdalmatokat.

⁶ De jaj, az én fájdalmam nem enyhül, ha szólok,
    s nem segít rajtam az sem, ha hallgatok!
⁷ Istenem, elvetted minden erőmet!
    Elpusztítottad egész családomat!
⁸ Milyen sovány és gyenge lettem,
    ez is ellenem tanúskodik,
    mert mindenki azt hiszi, bűnös vagyok!

⁹ Hiába, Isten haragszik rám, és ellenem támad,
    fogát csikorgatja, és széjjelszaggat engem.
Ellenségeim pedig gyűlölködve bámulnak rám.
¹⁰ Körém gyűltek az emberek,
    s mind engem vádolnak,
    szavaik arcul csapnak, összefognak ellenem!
¹¹ Bizony, Isten kiszolgáltatott engem a gonosznak!
    Egyenesen a gonosz kezébe adott!
¹² Pedig békében és jólétben éltem,
    de összetört engem hirtelen!
    Nyakon ragadott, és szétzúzott!
Céltáblája lettem,
¹³     íjászai körülvettek, nyilaik eltaláltak,
belső részeimbe fúródtak,
    kegyetlen kínokat szenvedek!
¹⁴ Újra meg újra rám rohan,
    réseket tör rajtam, mint az ostromló sereg.

¹⁵ Zsákruhába öltöztem, porban ülök,
    minden dicsőségem odavan!
¹⁶ Arcom a szüntelen sírástól eltorzult,
    szempilláimra a halál árnyéka ült,
¹⁷ pedig nem tapad kezemhez gonoszság,
    és imádságom tiszta!

¹⁸ Ó föld, ne takard el véremet!^[a]
    Ne rejtse el az ég segélykiáltásomat!
¹⁹ Mégis tudom, van tanúm a Mennyben!
    Van, aki mellettem tanúskodik a magasban!
²⁰ Barátaim csúfolnak,
    én mégis Istenre nézek éjjel-nappal!
²¹ Tanúm szót emel értem Istennél,
    mint az ember fia, ha barátját védi a bíró előtt.

²² Hamar elfutnak az évek,
    s odamegyek, ahonnan nincs visszatérés.”