Jób 14

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

14 „Akit asszony szült, mind rövid életű,
    s napjai szenvedésekkel terhesek.
² Mint tavaszi virág, hirtelen kivirul,
    de hamar elhervad, gyorsan lehull,
    mint az árnyék, tovatűnik, nincs maradása.
³ Istenem, te mégis szemmel tartasz!
    Mégis perbe szállsz ellenem?

⁴ Származhat-e a tisztátalanból tiszta?
    Soha!
⁵ Istenem, ha már megszabtad napjaim számát,
    meghatároztad éveimet,
    — s tudom, azt át nem léphetem —,
⁶ kérlek, engedj egy kis pihenést,
    vedd le rólam tekinteted,
hadd legyen annyi örömöm,
    mint munkája végeztével a béresnek!

⁷ Hiszen még a kivágott fának is van reménye,
    hogy újra sarjad, újra kizöldül.
⁸ Mikor gyökere már kiszáradt,
    mikor törzse már nem él,
⁹ a víznek illatától mégis újraéled,
    megint rügyezik, kivirágzik, feléled.
¹⁰ De a férfi, ha meghal — bármily erős volt is —,
    ha végleg elterül, ugyan hová lesz?
¹¹ Elillan, mint víz a kiszáradt tavakból,
    mint elapadt folyók vize, eltűnik.
¹² Bizony, az ember nem kel fel,
    ha egyszer lehanyatlik.
Fel nem ébred, fel sem kel,
    amíg az ég el nem múlik!

¹³ Bárcsak elrejtenél engem a holtak hazájában!
    Ott várnám ki, míg csillapul haragod,
    és újra megemlékeznél rólam.
¹⁴ Vajon, ha meghalok, felkelek-e megint?
    Ha tudnám, türelmesen várnám,
    amíg szolgálatom ideje letelik,
    s elváltozásom bekövetkezik.
¹⁵ Akkor szólítanál, s én felelnék,
    akkor te is vágyakoznál utánam, akit kezed alkotott.
¹⁶ Akkor megvédenél engem,
    s nem tartanád számon minden bűnömet.
¹⁷ Vétkeimet csomóba kötve lepecsételnéd,
    s eltörölnéd mindet.

¹⁸ Ahogy a nagy hegyek leomlanak,
    a hatalmas sziklák elmállanak,
¹⁹ ahogy a követ simára koptatja a víz,
    és elmossa az áradat a partokat,
    úgy teszed semmivé, Istenem, minden reményemet,
²⁰ így mutatod meg rajtam hatalmadat!
    Nekem pedig el kell mennem örökre.
Elváltoztatod arcomat,
    s a holtak közé küldesz.
²¹ Ha fiaimat tisztesség éri, nem láthatom,
    de ha szégyen, azt sem tudom.
²² Már csak a saját fájdalmam van velem,
    lelkem is csak magáért sír keservesen!”